Luxemburg veszi át az elnökséget

Az EU alapító tagjai közé tartozó nagyhercegség számos területen kulcsidőszakban veszi át az unió ügyeinek intézését, amelyben mindazonáltal már nagy gyakorlata van: tizenegyedszer tölti be ezt a tisztet, élén most Jean-Claude Juncker kormányfővel, aki jelenleg az unió legtapasztaltabb aktív vezető politikusának számít közel tíz éve kezdődött miniszterelnökségével.

A június 30-ig tartó fél év fontos időszak lesz, mert egyebek között döntés születhet az új tagok felzárkózását segítő belső finanszírozás változásáról, illetve fontos események várhatók közvetlen szomszédjainak unióhoz való közeledésében is.

Luxemburg a 25 tagú EU egyik legérdekesebb országa: területre csupán közel 2600 négyzetkilométer, népessége alig félmillió, gazdasági teljesítménye viszont kiemelkedő: az egy főre jutó nemzeti jövedelem az egyik legmagasabb a világon – még a ritkán lakott arab olajsejkségek sem körözik le –, az uniós átlagot több mint kétszeresen meghaladja.

Luxemburg Franciaország mellett a második olyan tagállam, amely már két európai bizottsági elnököt is állíthatott, az első Gaston Thorn volt (1981–1985), a másik Jacques Santer (1996– 1999). Ha a szóbeszéd igaz, a törpeállamot érheti az a megtiszteltetés is, hogy az EU első állandó elnökét adja, ha életbe lép az unió alkotmányos szerződése: erre a posztra ugyanis jelenleg a mindössze 50 éves Junckert tartják a legesélyesebbnek.

Luxemburg EU-kötődését egyébként is nehéz lenne megkérdőjelezni, mert a nagyhercegség ad otthont számos kulcsfontosságú uniós intézménynek. Az EU-alapokmányokon őrködő Európai Bíróságtól és számvevőszéktől az Európai Beruházási Bankon át az Európai Parlament titkárságáig számos szervezet központja a csöppnyi ország. Emellett minden évben háromszor egy hónapon át Luxemburgban tartanak minden EU-miniszteri tanácsülést.

Politikailag zsúfolt időszak áll a közelgő elnökség előtt. A január legelején tartandó palesztin választások után az EU szeretne szerepet vállalni a közel-keleti rendezési folyamat újraindításában. A január végi iraki választások nyomán jelentős elmozdulást remélnek az arab ország stabilizálásában is. Két – immár rendesnek mondható – csúcstalálkozó (március 22–23., június 16–17.) mellett George Bush amerikai elnök február 22-i brüsszeli látogatása alatt rendkívüli csúcsértekezletre is sor kerül. Utóbbi lesz az első alkalom, hogy amerikai elnök az EU intézményeihez látogat. Tovább kíván haladni a luxemburgi elnökség a bővítés területén is. Április 26-án Luxemburgban a tervek szerint aláírják a csatlakozási szerződést Romániával és Bulgáriával, március 17-én pedig megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal. Az elkövetkező hónapokban várhatóan Macedónia esetében is dönt Brüsszel arról, hogy továbbléphet-e az ország az unióhoz közeledés útján. Ukrajna felé minden bizonnyal gesztust tesz az EU, tekintettel a most megismételt elnökválasztás viszonylagos tisztaságára és szabadságára.

Juncker a Financial Times című napilapnak a héten nyilatkozva elismerte, a következő félév munkáját némileg nehezítheti, hogy számos uniós tagállamban népszavazást terveznek az EU alkotmányos szerződéséről, illetve hogy tavasszal Nagy-Britanniában választások lesznek. Úgy vélte, fennáll a veszélye, hogy több nagy döntés a kelleténél tovább tolódik a nagy EU-országok belpolitikai helyzete miatt.

Gazdaságilag az új elnökség munkájának középpontjában az EU-t versenyképesebbé tevő célok teljesítésére irányuló erőfeszítések, illetve az EU 2007– 2013 közti keretköltségvetésének kidolgozása áll majd. Előbbit a márciusi, utóbbit a júniusi csúcstalálkozóra kívánják konkrét javaslatok formájába önteni, miután mindkét esetben szorít a – 2010-es, illetve 2007-es – ha-táridő.

A költségvetési kilátásokról folytatandó tárgyalásokon az új elnökség az Európai Bizottság álláspontját tekinti kiindulópontnak, és várhatóan ellenszegül a nettó uniós befizetők azon törekvésének, hogy az éves kiadásokat a következő hétéves ciklusban szorítsák a teljes uniós összjövedelem egy százaléka alá. Juncker szerint az lenne az ideális, ha e kérdésben júniusig megállapodás születne, mert júliustól a témában érzékenyebben érintett brit elnökség következik, 2006-ban pedig a német választás miatt lenne nehezebb a tárgyalás.

Juncker – aki januártól az EU első eurominisztere, azaz az euróövezetet tartósan elnöklő politikus is lesz – jelezte, a fél év prioritásának tartja, hogy az EU közös pénzét sajátként használó országcsoport gazdasági stabilitását és növekedését biztosító szabálycsomagot átvizsgálják, és felkészüljenek a zóna közelgő kibővítésére.

Elvetette azokat a javaslatokat, hogy bizonyos kiadási tételeket vegyenek ki a szabályok érvényessége alól, ugyanakkor meg-erősítette, azon országok esetében nagyobb rugalmasságot kell alkalmazni, amelyek jelentős reformokba kezdenek például nyugdíjrendszerükkel vagy hoszszú távra kedvezően ható befektetésekkel. A luxemburgi eltökéltség e téren azért is tiszteletet parancsoló, mert a nagyhercegség az egyetlen EU-ország, amely már évekkel az euróövezet létrejötte előtt gondtalanul teljesítette a maastrichti kritériumokat, és azóta is betartja azokat.