Litvánia

Az újonc EU-tagállam a legnagyobb balti állam, melynek területe nagyobb Szlovákiáénál, de lakossága csak 3,5 millió. A többi balti államtól eltérően az ország lakosságának nagy része katolikus, de más vallások is, mint például a protestáns, az iszlám és a zsidó is jelen vannak nem kis számban. Az ország lakosságának 81%-át alkotó litván lakosságon kívül jelentős nemzetiség az orosz (9%) és a lengyel (7%). Litvánia alacsonyan fekvő ország, legmagasabb pontja a mindössze 294 méteres Juazapinés. Tengerpartja 100 km hosszú. Területének negyede erdővel borított. Éghajlata mérsékelt, a közép-európai országokénál azonban hűvösebb és csapadékosabb. A fővárosnak, Vilniusnak különleges, kettős hangulata van, amelyet annak köszönhet, hogy két kultúra találkozásánál fekszik. Nagy hatással volt és van rá Európa valamint Oroszország kultúrája. Rengeteg náció élt a II. Világháború előtt a városban, de a menekülésre kényszerített lengyelek többé már nem tértek vissza, a zsidók pedig a háború áldozatai lettek.

A modern litvánok ősei, a balti népek valószínűleg Kr. e. 2000 körül érkeztek ide dél-keletről. Történelme során általában két nagy nemzet, a lengyel és az orosz között őrlődött. Az I. Világháború alatt Németországé lett a litván terület. 1918. november 11-én, amikor végül Németország kapitulált, megalakult a litván republikánus kormány. 1939. augusztus 23-án a náci Németország és a Szovjetunió megkötötte a Molotov–Ribbentrop megnemtámadási paktumot, így Litvánia egy kis időre újból német befolyás alá került, azonban amikor a litván kormány visszautasította, hogy részt vegyen a Lengyelország elleni náci támadásban, a szovjetek vették át az ellenőrzés jogát. 1940. augusztusára Litvánia szovjet katonai megszállás alá került, a kommunisták kerültek uralomra, így az ország a Szovjetunió egyik tagállamává vált. Hitler 1941-ben vonult be Litvániába. A náci megszállás alatt az ország csaknem teljes zsidó lakossága elpusztult. A Vörös Hadsereg 1944 végére szabadította fel Litvániát, és az 1980-as évek végéig megszállás alatt tartotta. Ekkor indultak el az első, szuverenitást megcélzó lépések. Litvánia lett a balti államok Szovjetuniótól való elszakadásának vezető országa. 1989 decemberében a Litván Kommunista Párt szakított a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Ez az „úttörő” lépés jelentős mérföldkő volt az Szovjetunióval való szakításban, és hasonlóan bátor módon Litvánia lett az első olyan szovjet köztársaság, amely törvényesítette a nem-kommunista pártokat. 1990. március 11-én kinyilvánították Litvánia függetlenségét. Válaszként Moszkva gazdasági blokádot hirdetett Litvániával szemben. 1991 januárjában a szovjet csapatok elfoglalták a stratégiai fontosságú épületeket Vilniusban, 13 fő halt meg a TV torony megrohamozásakor. 1991. szeptember 6-án azonban Oroszország is kénytelen volt elfogadni Litvánia függetlenségét, a jelentős külföldi nyomás hatására.

A magyar ízlésnek egy kicsit furcsa a litván konyha, de érdemes megkóstolnunk a helyi ízeket, mert különlegesen kellemes élményben lesz részünk. A leghíresebb étel a capelinai, amely egy szivar alakú, nyúlós, krumpliból készült tészta, közepében sajt-, hús- és gombagolyócskákkal, és mindez leöntve egy szalonnás, hagymás, tejfölös pikáns szósszal. A húst előnyben részesítők kerüljék a karácsonyi vacsorát, amely hagyományosan 12 vegetáriánus ételből áll. Ne hagyjuk ki a helyi italkülönlegességeket se, de legyünk nagyon óvatosak, a 60 %-os midus (mézből készült égetett szesz) pillanatok alatt asztal alá moshatja az embert. Aki egy kicsit könnyebbet szeretne, annak a stakliskes nevű mézlikőr az ajánlott. (a nu.hu nyomán)