Külpolitikából érettségizhet az unió

Gyakran idézik Ursula Plassnik osztrák külügyminisztert, aki nemrégiben egy szakmai konferencián úgy fogalmazott, hogy Koszovó kérdése az Európai Unió külpolitikai érettségi vizsgája. Elemzők szerint az unió apró lépésekkel építgeti saját jogkörét annak érdekében, hogy dönthessen Koszovó jövőbeni státusáról, ha Oroszország az ENSZ-ben meggátolná a megállapodást az elszakadni vágyó szerb tartomány sorsáról.

„Koszovó európai terület, nem ázsiai vagy latin-amerikai“ – jegyezte meg a minap Javier Solana, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője arra utalva, hogy Washington és Moszkva tusakodása került az ügy tengelyébe. Hasonló gondolatot fogalmazott meg Olli Rehn, az unió bővítési biztosa is: „Bízunk abban, hogy a nemzetközi élet fontos szereplői – így Washington és Moszkva – tartózkodni fognak az egyoldalú cselekvéstől.“ Luís Amado, az EU soros elnökségét betöltő Portugália külügyminisztere két hete ugyanerről ezt mondta: „Elképzelhetetlennek tartom, hogy végül olyan helyzetbe kerüljünk, amelyben fontos Oroszország álláspontja, fontos az USA álláspontja, csak éppen Európáé nem számít.“

Európai teherviselés

Brüsszeli illetékesek indoklása szerint az EU mindenekelőtt azért tarthat igényt meghatározó szerepre, mert neki kellene viselnie a válságkezelés terheinek zömét, ha Koszovóban kitörne az erőszak, és annak nyomán újabb, széles körű balkáni krízis alakulna ki. Arra is utalnak nyilatkozataikban, hogy európai katonák alkotják a NATO vezette koszovói békefenntartó erők (KFOR) zömét, s hogy az EU veszi át rövidesen a tartomány felügyeletét az ENSZ-től. Diplomaták és politikai elemzők ugyanakkor felhívják a figyelmet: az unió súlyos jogi, politikai és gyakorlati problémákkal találja magát szembe, amikor megpróbálja magához ragadni a kezdeményezést Koszovó végleges státusa ügyében.

Jogi buktatók

A jogi oldalt az a precedens jelenti, amelynek értelmében egy állam függetlensége anélkül nyerne elismerést, hogy azt támogatná az ENSZ BT. Moszkva arra figyelmeztetett, hogy egy ilyen lépés követendő példát jelenthetne Grúzia és Moldova szakadár térségei, valamint az örmények által megszállt Hegyi Karabah számára, amely jogilag Azerbajdzsánhoz tartozik. A NATO 1999-ben ENSZ-jóváhagyás nélkül indított légitámadásokat Kis-Jugoszlávia ellen, miután Moszkva a BT-ben ellenezte a katonai fellépést. Ám egy állam alapítása a világszervezet jóváhagyása nélkül hosszabb távú jogi fejfájással fenyeget, mint egy pár hetes hadművelet. „Miközben az emberek tudomásul veszik a NATO 1999. évi beavatkozását, összeszorul a gyomruk attól a gondolattól, hogy az EU hasonló lépésre szánja el magát 2007-ben“ – vélekedett egy európai katonai forrás. Súlyos problémákat okozhatna egy ilyen helyzet azért is, mert Koszovó nem léphetne be a világszervezetbe Szerbia, illetve Oroszország hozzájárulása nélkül, s emiatt nem juthatna hozzá a nemzetközi pénzintézetek égetően szükséges hiteleihez sem.

Politikai problémák

A politikai problémát az jelenti, hogy az EU számos tagállama nem ért egyet Koszovó szuverenitásának elismerésével. Szlovákia mellett Romániának, Görögországnak, Ciprusnak és Spanyolországnak is fenntartásai vannak egy ilyen lépéssel szemben, tekintettel a területükön élő kisebbségekre vagy szeparatista mozgalmakra. EU-források szerint a briteknek és a franciáknak nem okozna gondot Koszovó szuverenitásának elismerése. Az uniós külügyminiszterek kétnapos „ötletroham-tanácskozásán“, Viana do Castelóban olyan hangulat uralkodott, hogy az európai egységet a nemzeti aggályok elé helyezik. Mindenki arról beszélt, az EU-nak meg kell őriznie az egységét, de hogy ez miben mutatkozna meg, azt nem pontosították, márpedig a véleménykülönbségek ott is markánsan felmerültek. A leggyakoribb érv az volt, hogy Koszovó nem oszthatja meg úgy Európát, mint az iraki háború.

Az ideális megoldás az lenne mindenki, így az EU számára is, ha a belgrádi kormány és a koszovói albán többség vezetői a december 10-i határidőig egyezségre jutnának, s az ENSZ BT határozattal szentesítené a közös megoldást. Ennek azonban vajmi csekély az esélye. Moszkva azzal fenyegetőzik, hogy megvétóz minden olyan határozatot, amely függetlenséget biztosítana Koszovónak Szerbia beleegyezése nélkül. Washington viszont kilátásba helyezte, hogy a megegyezés elmaradása esetén kész lesz elismerni a koszovói albánok várható egyoldalú függetlenségi nyilatkozatát.

Nem kezelhetetlen

Két dologra lehet mérget venni. Egy: a szerbek és albánok december 10-ig nem állapodnak meg, az állaspontok megmerevedtek, ezért értelmetlen időhúzásnak tűnik az az orosz javaslat, hogy azon túlmenően is – korlátlan ideig? – folytatódjanak az alkudozások. Kettő: hiába figyelmeztetnek a különböző – főleg szerb – vészforgatókönyvek egy újabb fegyveres konfliktus veszélyére, az albánok ki fogják kiáltani Koszovó függetlenségét. Ez olyan új helyzet lesz, amelyet azért lehet majd kezelni, hiszen mind az érintetteknek, mind a nemzetközi politika főszeplőinek elég idejük volt arra, hogy felkészüljenek rá.

Gyakorlati problémák is felmerülnek majd: hogyan maradjon a helyszínen a NATO békefenntartó köteléke (KFOR), jöjjön létre az EU-közigazgatás és rendőri erő a BT határozata nélkül? Miként lehet megakadályozni a zömmel szerbek lakta Észak-Koszovó leválását? A fenti katonai forrás szerint a NATO jogi szakértői úgy látják, a BT 1244. számú határozata kellő legitimitást biztosít ahhoz, hogy a KFOR egységei a helyükön maradjanak abban az esetben is, ha Koszovó egyoldalúan kikiáltaná a függetlenségét. Moszkvának erről más a véleménye. (mti, -nák)

Határozott NATO-fellépés

Brüsszel. A NATO minden helyzetre felkészült Koszovóban – hangsúlyozta a szövetség szóvivője múlt heti brüsszeli sajtótájékoztatóján. Előzőleg ugyanis Borisz Tadics szerb elnök azt mondta, megingathatja a térség stabilitását, ha Koszovó kikiáltja függetlenségét, sőt ez akár háborúhoz is vezethet. Nyugati elemzők jelentős része szerint a stabilitást hosszú távon éppen az szolgálná jobban, ha az albán többségű Koszovó a lehető legkevésbé függne a szerb kormányzattól. James Appathurai NATO-szóvivő ezért közölte: a szövetséget semmilyen helyzet nem érheti váratlanul, megfelelő erők, tervek és szükség esetén tartalékok is rendelkezésre állnak. A NATO adott esetben határozottan fellép, az erőszakot nem tűri el. A NATO vezetése alatt álló, mintegy 16 ezer főnyi nemzetközi erő (KFOR) felkészült arra, hogy fokozódhat a nyugtalanság a lakosság körében, ezért a közelmúltban megerősítették az őrjáratokat, és ellenőrizték a vészhelyzetekre kidolgozott terveket. (m)