Közzétették Sztálin 40 ezer pribékjének nevét

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője „érzékeny témának” nevezte a nyilvánosságra hozást, mert két egymással szemben álló tábor alakult ki, és mindkettő hívei nyomós érveket tudnak felsorakoztatni.A Memorial listája 39 950 személy nevét, valamint tömör szolgálati és életrajzi adatait tartalmazza. Összeállítói különösen nagy figyelmet fordítottak az 1935 és 1939 közötti időszakra, és a sztálini „nagy terror” éveire (1937–1938).  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"256461","attributes":{"alt":"","author":"Memorial","class":"media-image","height":"154","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"154"}}]] Az RBK című orosz lap arra hívta fel a figyelmet, hogy Gyenyisz Karagorgyin, a Tomszki Egyetem végzett hallgatója jogi eljárást indított, hogy elítéltesse mindazokat, akik felelősek dédapjának 1938-ban, az NKVD által végrehajtott kivégzéséért – beleértve magát Joszif Sztálint is. Karagorgyin öt éven át folytatott magánnyomozást az ügyben, amelynek során a levéltárakból megszerezte az agyonlövetés jegyzőkönyvét és az ítélet végrehajtóinak nevét.A sztálini terror idején keletkezett, „a tömeges megtorlások és az emberi jogok megsértésének alapjául szolgáló” anyagok titkosítását 1992-ben feloldották, ezeket az intézmények állampolgári kérésre kötelesek kiszolgáltatni. Ivan Kurilli történész szerint társadalmi vitát válthat ki Oroszországban, ha a megtorlások áldozatainak más hozzátartozói is követik Karagorgyin példáját, ami elvezethet akár az államnak a megtorlások ügyében viselt büntetőjogi felelőssége elismeréséig is.