Ki volt Jörg Haider?

Augusztusban vette át ismét a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) irányítását, és személyiségének köszönhetően a párt megháromszorozta parlamenti helyeinek a számát a szeptember végi parlamenti választásokon.
A politikus 1950-ben született Felső-Ausztriában, Bad Goisenben. Szülei meggyőződéses nemzetiszocialisták voltak. Huszonhat évesen települt át Karintiába az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) tartományi titkáraként.
A mindig is harcias stílusáról, éles nyelvéről, kemény vitastílusáról és markáns egyéniségéről ismert Jörg Haider 1986-ban ragadta magához az FPÖ irányítását. Az addig a két nagy politikai erő, a szociáldemokraták (SPÖ) és a néppárt (ÖVP) árnyékában vegetáló szervezetet sikerült jelentősen felfejlesztenie erősen nacionalista, bevándorlás-ellenes platformon. Legnagyobb választási sikerét az FPÖ 1999-ben aratta, amikor megszerezte a szavazatok 26,9 százalékát, és másodikként maga mögé utasította az ÖVP-t. A következő évben - Wolfgang Schüssel volt kancellár politikai manővereinek nyomán - a szabadságpárt a kormánykoalíció tagja lett, ami kiváltotta a Európai Unió nemtetszését. Ausztria egy időre "kitaszítottá" vált az unióban.
Nem sokkal később belső hatalmi harcok bontakoztak ki az FPÖ-ben, és Haider szakításra vitte a dolgot. Visszavonult az országos politikától, és Karintiára összpontosította energiáit. 2005-ben híveivel együtt kivált az FPÖ-ből, és megalakította a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) szervezetet, amely a következő évben tartott választáson épp hogy csak bejutott a parlamentbe.
Először 1989-ben, az ÖVP segítségével lett elöljáró a legdélibb ausztriai tartományban. Két évvel később azonban lemondásra kényszerült, miután méltatta a hitleri német birodalom "szakszerű foglalkoztatási politikáját". A Waffen-SS tagjainak elvi hűségét dicsérő megjegyzése ugyancsak hírhedtté tette. Szélsőséges kijelentései miatt bírósági eljárások is indultak ellene.
1999-ben az FPÖ lett a legerősebb párt Karintiában, és Haider visszatért a tartomány élére. 2004-ben ismét ő szerezte meg a győzelmet a tartományi választáson, és azóta is elöljáróként ténykedett. Bár a nyáron elvállalta a BZÖ elnökségét, eleve kikötötte, hogy nem kíván parlamenti képviselő lenni, legföljebb akkor hagyja el Karintiát, ha neki ajánlják fel a kancellári széket.
Az utóbbi években viszonylag keveset lehetett hallani felőle, nagyobb botrányok nem kísérték pályafutását. Számos populistának beállított intézkedést hozott a kisemberek helyzetének javításáért, aminek köszönhetően népszerűsége töretlen volt. Egyidejűleg folytatta idegenellenes politikáját, törvényben tiltotta be mecsetek és minaretek építését Karintiában, és ellenezte, hogy a muzulmán nők fejkendőt viseljenek. Kitoloncoltatta a tartományból azokat a menedékkérőket, akik bűncselekmény elkövetésének gyanújába keveredtek. Tavasszal az olasz-osztrák határ fokozott ellenőrzését követelte annak megakadályozására, hogy "cigány népvándorlás" induljon meg Ausztria irányában. (MTI)