Joachim Gauck a többpárti jelölt a német államfői tisztségre

Gauck jelölését vasárnap este jelentette be Angela Merkel kancellár. Hangsúlyozta: Gauck munkásságának központi témája a szabadság és a felelősség, és ez "minden különbözőség ellenére" összeköti őket. A szabadság mindkettőjük vágya volt, és ez "1989/90-ben teljesült" - mondta Merkel.

Az 1940-ben Rostockban született Gauck evangélikus lelkészként lett az egykori keletnémet ellenzék vezéralakja. Polgárjogi harcosként, a szabadság és a demokrácia elkötelezett híveként, a kommunista diktatúra ádáz ellenfeleként már akkoriban hírnevet vívott ki magának a mai Németország nyugati felében is. Helmut Kohl, a német egység kancellárja az újraegyesítést követően mindezt rendkívüli megbízatással honorálta: javaslatára 1990-ben Gauckot kinevezték az egykori keletnémet kommunista állambiztonsági minisztérium, a hírhedt Stasi megmaradt iratait kezelő szövetségi hatóság vezetőjévé. A hivatalt 10 éven keresztül irányította, kemény kézzel és határozottan, de soha nem a bosszú, hanem a múlt feltárása iránti elkötelezettség által vezérelve. Tevékenységével - a magát áldozatnak tekintő egykori keletnémet kommunista utódpártot, az akkori PDS-t, a későbbi Baloldal pártját leszámítva - általános megbecsülést vívott ki magának.

A későbbiekben hivatalt már nem vállalt, de a német egység helyreállításának megtestesítőjeként és egyfajta néptribunként országjárásba kezdett, előadásokat tartott, iskolákba látogatott, civil szervezetet hozott létre a szabadság, a demokrácia, a tolerancia védelmére. Szerették és becsülték őt, 70. születésnapján a laudációt Angela Merkel kancellár tartotta. Államfő-jelöltnek azonban az első alkalommal két ellenzéki párt, az SPD és a Zöldek pártja választotta.

A 2010-es kampány felszínre hozta azt a vitát, hogy a jórészt jelképes hatalommal bíró és mindenekelőtt a nemzet egységének kifejezésére hivatott szövetségi elnöki tisztségben pártpolitikusra vagy pártoktól független, köztiszteletben álló és nagy megbecsülésnek örvendő személyiségre van-e szükség. Angela Merkel az előbbit támogatta, és ennek nyomán államfőjelöltnek pártbeli helyettesét - és egyben egyik legfőbb riválisát -, Alsó-Szászország tartományi kormányfőjét, Christian Wulffot javasolta, elvetve az ellenzék javaslatát egy közös jelölt állítására.

A szövetségi elnök megválasztására összehívott - a törvényhozás alsóháza (Bundestag) és a tartományok azonos számú küldötteiből álló - szövetségi közgyűlés 2010. június 30-án tartott szavazása a háború utáni német történelem leghosszabb és legdrámaibb államfő-választási procedúrája volt. A szavazás háromfordulós volt, csaknem 9 órán keresztül tartott, és az első két fordulóban sem Wulff, sem az esélyesebbnek tartott ellenjelölt, Gauck nem kapta meg a megválasztáshoz szükséges abszolút többséget. Wulff az előzetes várakozásoknál jóval kevesebb, míg Gauck jóval több szavazatott szerzett, ami egyértelművé tette, hogy a kormánykoalíció oldalán sokan megszegték a előzetesen kért és beígért szavazati pártfegyelmet, és az ellenzéki jelöltre adták le voksukat.

A harmadik fordulóban a Baloldal visszavonta esélytelen jelöltjét és tartózkodott a szavazástól, így végül Wulff győzedelmeskedett, de számos megfigyelő úgy vélte, hogy az erkölcsi győztes Gauck volt, aki rögtön jelezte, hogy továbbra is részt kíván venni a közéletben és a demokrácia, a tolerancia, a múlttal való szembenézés érdekében hallatni akarja hangját.

Országjárását az utóbbi húsz hónapban is folytatta, főként felolvasásokat tartott 2009-ben megjelent, Tél a nyárban, tavasz az őszben (Winter im Sommer - Frühling im Herbst) című önéletrajzi kötetéből. Népszerűsége a legutóbbi felmérések szerint töretlen, így például a Bild am Sonntag című vasárnapi napilap közvélemény-kutatása alapján a válaszadók 54 százaléka támogatná államfői kinevezését.

Az újabb választást várhatóan március 18-án tartják. Az előd, Christian Wulff pénteken mondott le, azt követően, hogy a hannoveri ügyészség előző nap indítványozta a törvényhozásnál mentelmi joga felfüggesztését. Az 52 éves politikus volt a legfiatalabb szövetségi elnök, és ő töltötte be a legrövidebb ideig - összesen 598 napig - a tisztséget. Az egyelőre kérdéses, hogy megkaphatja-e a volt államfőknek járó évi 199 ezer eurós tiszteletdíjat. A következő államfő beiktatásáig a szövetségi elnöki feladatokat a Bundesrat - a törvényhozás felsőházának - elnöke látja el, ezt a tisztséget Horst Seehofer bajor kormányfő tölti be.