Horn Gyula 80 éves

Budapesten született, apja szállítómunkás, anyja gyári munkásnő volt. 1954-ben a Szovjetunióban, a Don menti Rosztov Közgazdasági és Pénzügyi Főiskoláján szerzett diplomát. 1970-ben elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját is, 1977-ben pedig elnyerte a közgazdaságtudomány kandidátusa címet.

1954-től 1959-ig a Pénzügyminisztériumban dolgozott főelőadóként. 1956. október-novemberben nemzetőr volt, majd 1957 júniusáig a karhatalmi őrszolgálatnál volt állományban. 1959-ben a Külügyminisztérium szovjet osztályán kezdett dolgozni, bulgáriai, majd jugoszláviai külszolgálata alatt nagykövetségi titkári, később tanácsosi rangban tevékenykedett.

1969-től 16 éven keresztül az MSZMP KB külügyi osztályán dolgozott politikai munkatársként, konzultánsként, osztályvezető-helyettesként, majd egy évig osztályvezetőként. 1985-ben került vissza a külügyi tárcához, ahol négy évig államtitkári posztot töltött be.

A nyolcvanas évek második felétől Horn Gyulát az MSZMP-n belüli reformszárny tagjaként tartották számon.

1989 májusától 1990 májusáig a Németh-kormány külügyminisztere volt, az ő nevéhez fűződik a diplomáciai kapcsolatok felvétele Dél-Koreával, Izraellel, a Vatikánnal és a Dél-afrikai Köztársasággal. 1989. június 27-én ő volt az, aki osztrák kollégájával ünnepélyesen átvágta a vasfüggönynek nevezett műszaki határzár szögesdrótját, valamint bejelentette, hogy 1989. szeptember 11-től a magyar hatóságok átengedik a nyugati határon a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) azon állampolgárait, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni.

A határnyitás jelentős lépésnek bizonyult a német újraegyesítés folyamatában. Horn Gyula készítette elő és írta alá 1990 márciusában a magyar-szovjet csapatkivonási megállapodást, és már ebben az időszakban felvetette Magyarország lehetséges NATO-csatlakozását.

Horn Gyula 1954-1956 között a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-tól 1989-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja volt. 1985-től 1989-ig az MSZMP KB, 1988-89-ben az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága tagjaként tevékenykedett. 1989 októberében egyike volt a Magyar Szocialista Párt alapítóinak, tagja lett az MSZP országos elnökségének, 1990 májusától 1998 szeptemberéig a párt élén állt.

1990-től 2010-ig országgyűlési képviselő volt, 1990 májusától 1993. januári lemondásáig ellátta az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöki tisztét.

1994. július 15-én - mint a választásokon győztes párt vezetőjét - az Országgyűlés miniszterelnökké választotta Horn Gyulát. Tisztségét 1998. július 6-ig látta el.

1996-tól 2003-ig a Szocialista Internacionálé alelnökeként is tevékenykedett. Az MSZP 1998-as parlamenti választási vereségét követően az 1998. szeptemberi kongresszuson Horn Gyula lemondott pártelnöki tisztéről, de továbbra is a pártfórumok rendszeres előadója maradt. Medgyessy Péter miniszterelnök 2002-ben az európai uniós ügyekben illetékes különmegbízottjának nevezte ki.

Számos más kitüntetése mellett külpolitikai munkásságának elismeréseként Horn Gyulát 1990-ben a német Stresemann Társaság aranyéremmel tüntette ki, és ugyanebben az évben az európai egyesülés érdekében kifejtett tevékenységéért elnyerte az aacheni nemzetközi Károly-díjat. A német újraegyesítés elősegítéséért adományozta számára 1991-ben Solingen az Éles Penge-díjat, 1992-ben Bonn a német szabadkőművesek Humanitárius Nagydíját, 1994-ben az ARD Televízió az Arany Európa-díj politikai különdíját, 1995-ben Kassel a Prizma polgári díjat. 2005-ben a bajorországi Memmingenben Szabadság-díjjal ismerték el, és ugyanebben az évben a Nagy Arany Érdemrend a Szalaggal az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért kitüntetésben részesült.

Horn Gyula 2007 szeptembere óta súlyos beteg, állandó kórházi kezelésre szorul, és már nem szerepel a nyilvánosság előtt. Életéről az 1991-ben kiadott Cölöpök, majd az 1999-ben megjelent Azok a kilencvenes évek című könyvében számolt be.

(Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja.)