Hollandiai kérdőjelek

A holland választási rendszerben a tisztán arányos képviselet elve szerint, pártlistákra leadott szavazatok alapján, egy fordulóban alakul ki a végeredmény. Egyénileg induló képviselőjelöltek nincsenek, az egész ország egyetlen választókerületnek minősül. A parlament két háza, az első kamara (szenátus) és a második kamara (képviselőház) közül az utóbbi politikai súlya a meghatározó. Csak a képviselőház kezdeményezhet törvényeket, illetve módosíthatja a kormány által benyújtott törvényjavaslatokat. Közvetlenül, négyéves időtartamra megválasztott tagjai az ország egészét képviselik pártjuk színeiben. A parlamentbe való bejutásnak nincs százalékosan meghatározott küszöbe. Mivel az arányos képviselet elve tisztán érvényesül, a pártok pontosan a rájuk leadott szavazatok arányában jutnak képviselői helyekhez. ĺgy elvileg már az összes leadott szavazat 0,66 százalékával is szerezhetnek mandátumot. Ennek megfelelően általában számos párt kerül be a törvényhozásba, de a választási rendszer sajátosságai miatt egyébként is úgyszólván elkerülhetetlen a koalíciós kormányzás. Hollandiában még soha egyetlen párt sem szerzett abszolút többséget. A legutóbbi választásokat 1998 májusában tartották, de a most kormányzó lila koalícióban már 1994 óta ugyanaz a három párt vesz részt: a baloldali Munkapárt (PvdA), a jobboldali liberális Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD), valamint a reformorientált balközép Demokraták 66 (D66). A koalíciónak jelenleg 97 képviselője van az alsóházban, ami holland mércével rendkívül stabil többségnek számít. A választások legnagyobb kérdőjele az alig néhány hónapja alapított Pim Fortuyn Listájának (PFL) a szereplése. A bevándorlásellenes PFL hihetetlenül rövid idő alatt, szinte a semmiből vált a hagyományos pártok legveszélyesebb vetélytársává. A merénylet előtt végzett felmérések 20% körüli eredményt jósoltak neki, a legutóbbi felmérés hétfőn közzétett adatai szerint pedig a parlament második legerősebb pártjává válhat.