Hogyan mentsük meg az iráni egyezményt?

Csakúgy, mint Trump más vandálkodása alkalmával a nemzetközi rend ellen – idézzük csak föl a párizsi klímaegyezményt –, most is, az iráni egyezmény elszabotálásakor, hivatalos nevén JCPOA (közös átfogó cselekvési terv), a többi országra marad, hogy mentse a helyzetet. Ez a döntés kétségkívül megörvendezteti Trump hazai politikai bázisát, amely kedvét leli az előd, Barack Obama legfontosabb eredményeinek a leépítésében. Azonban az iráni egyezmény az Európai Unió nagy sikere is volt. Pont az európaiak érték el, hogy létrejöjjön a tárgyalás Iránnal. Az egyezmény jelentékenyen csökkenti az atomfegyverek elterjedését Európa hátsó udvarában.

Trump a döntését a Twitteren próbálta megvédeni: „Emlékezzetek, milyen rosszul viselkedett Irán az alku megkötése után. Minden eszközzel megpróbálták megszerezni a Közel-Keletet. Most már ez nem történhet meg!” Igaz ugyan, hogy az iráni befolyás nőtt a térségben, ebből azonban nem következik az, hogy az egyezmény egyoldalú felrúgása változtatna ezen. Épp ellenkezőleg, az iráni kemény mag felbátorodhat a döntés után, és sokkal nagyobb beavatkozást idézhet elő Irakban, Szíriában, Libanonban vagy másutt. Szinte rögtön Trump bejelentése után a Szíriában állomásozó iráni katonák állítólag rakétát lőttek ki Izraelre.

Sőt, Trump meg sem erőltette magát, hogy alternatívát javasoljon az iráni atomprogram korlátozására. Ennek az az eredménye, hogy ez a feladat most az európai vezetőkre hárult. Egészen biztos, az Iránban jelen lévő európai vállalatokat fenyegető amerikai szankciók nem teremtenek irigylésre méltó helyzetet. Mindezek ellenére nem mondhatunk le arról, hogy megállítsuk a Közel-Keleten az atomfegyverek terjedését. 

Az Európai Unió nem korlátozhatja magát csupán az iráni egyezményből következő vállalások megerősítésére. Az uniónak ebben a pillanatban olyan szélesebb stratégiára van szüksége, amely meggyőzi az iráni vezetőket, hogy a félelmek a ballisztikus rakétaprogramjuktól és a térségben kifejtett bomlasztó magatartásuktól megalapozottak. Ha sikeres lesz ez a szélesebb hozzáállás, akkor nyitva hagyja az ajtót, és később az Amerikai Egyesült Államok is csatlakozhat a multilaterális diplomáciái erőfeszítéshez.

Az iráni atomalku megmentéséért és más diplomáciai célok elérése érdekében az EU megerősíthetné a gazdasági kapcsolatait Iránnal. Meg kell értenie Iránnak, hogy csak akkor maradnak meg a gazdasági kapcsolatok Európával, ha Irán korlátozza a rakétafejlesztést, és együttműködnek abban, hogy helyreálljon a stabilitás a térségben. Az európai vezetőknek világossá kell tenniük, hogy ha Irán újra elkezdi az urándúsítást, és nem engedélyezi a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség ellenőreinek a munkáját, akkor olyan szankciókat vezetnek be, mint amilyenek a 2015-ös egyezmény előtt voltak.

Az EU-nak ugyanakkor biztosítania kell Iránt, ha betartja az egyezményben vállaltakat, akkor az EU megvédi a vállalatait az amerikai szankcióktól, és az amerikai törvényhozás extraterritoriális hatásaitól, úgy, ahogy Kubában is tette a ’90-es években. Egy ilyen védelem ára mind politikai, mind gazdasági téren bizonyára magas lesz, de az alternatíva egy atomfegyverkezési verseny a Közel-Keleten. Az Európai Unió állampolgárai bizonyára tiltakoznának, ha az EU hirtelen feladná az elveit azért, hogy kedveskedjen egy kiszámíthatatlan amerikai elnöknek.

A fent említett szélesebb stratégia célja, ahogy Macron javasolta, egy párhuzamos egyezmény megkötése. Az új egyezménynek a Közel-Kelet szélesebb stabilitásával kell kéz a kézben haladnia. Meg kell győzni Iránt, a szunnita hatalmakat (Szaúd-Arábiával az élen), Izraelt, Oroszországot, Kínát és az Amerikai Egyesült Államokat, hogy hagyjanak fel a térségben a háborúk támogatásával. Hogy ez sikerüljön, az EU-nak kell a diplomácia élére állnia, ezzel is bizonyítani Trumpnak, hogy a multilaterizmus sokkal hatékonyabb, mint a diplomáciai huliganizmus. Egy ilyen stratégia segíthetne betemetni azt a transzatlanti árkot, melyet Trump megválasztása idézett elő. Vlagyimir Putyin és az illiberális rezsimek számára világszerte üdvözlik a megosztott Nyugatot. 

Az autoriterek és a populisták leginkább zűrzavart terjesztenének és a háború utáni, szabályokon alapuló, nemzetközi rendbe vetett hitet akarják megingatni. Ezt a rendet megteremtő demokráciák olyan értékeket képviselnek, amelyek ellentétesek az autoriterek érdekeivel.

Trump döntése az iráni egyezménnyel kapcsolatban ismét megmutatta, hogy Európa a saját biztonsága és boldogulása érdekében túlságosan is az USA-ra támaszkodik. Az iráni atomalku felrúgása még trumpi mércével mérve is meredek: azt sugallja, hogy most kezd kiteljesedni az America First hozzáállás. Eljött az ideje, hogy az európaiak újra saját maguk döntsenek a sorsukról. Az Európai Unió a saját védelmi kapacitásának és a globális vezető szerepének a megerősítésével a szélesebb nemzetközi rend és a saját érdekeinek érvényesítését is elérheti.  

Guy Verhofstadt

Belgium volt miniszterelnöke, az Európai Parlamentben a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) a frakcióvezetője

© Project Syndicate