Hogy látják a krími magyarok az államváltást

Azok a magyarok, akiknek orosz férjük, feleségük, családjuk van, érthetően többnyire az oroszokkal együtt ujjonganak, akiknek viszont ukrán házastársuk van, továbbra is Ukrajnát tekintik hazájuknak, és képtelenek belenyugodni a történtekbe.    A szimferopoli Jaroszlava oroszul nem is hajlandó beszélni, ezzel is kifejezve megvetését a félsziget orosz elcsatolásával szemben. Cifra jelzőkkel illette a Kreml magatartását: "ugye ismeri az orosz receptet, amely úgy kezdődik, hogy lopj két tojást, no hát itt most ellopták a Krímet".    Egy barátnője, az orosz területfoglalást szintén elítélő szimferopoli magyar néhány hete elutazott a félszigetről, és úgymond külföldön rekedt. Kijev az ukrán állampolgárok számára már külön engedélyhez köti a beutazást az oroszok által megszállt földnyelvre, azt ő pedig méltóságán alulinak érzi, hogy Moszkván keresztül, az "agresszor" ország hatóságainak közreműködésével térjen haza. (A szimferopoli nemzetközi repülőtér jelenleg csak Moszkvából fogad és csak oda indít járatokat.)    A félsziget Oroszországhoz csatolását ellenző hangok azonban lényegesen halkabbak az örömkiáltásoknál.    A félsziget keleti részén, az Oroszországhoz közeli Feodoszijában élő Grisa telefonon arról beszélt az MTI tudósítójának, hogy a Krímben - állítása szerint - "mindenki örül és mosolyog, mindenki kivétel nélkül elégedett ezzel a metamorfózissal". Grisa szerint az emberek "a politikai hatalom folyamatosságát akarják, nem pedig azt, ami eddig zajlott és a történelmi tapasztalat alapján folytatódni is fog Ukrajnában, a nép véleményével keveset törődő hatalmi csoportok állandó váltakozását". Szerinte a Krím Oroszország felé fordulása - azt mondta, szinte kizárólag oroszbarát gyűlések, felvonulások és autós megmozdulások voltak - nem is annyira az Oroszországgal való "nagy egyesülésről" szól, hanem sokkal inkább arról, hogy a Krím lakossága megelégelte a sűrű ukrajnai hatalomváltásokat, és elvesztette bizalmát Kijev iránt.    Ugyanezt az érvet hallotta az MTI tudósítója egy szevasztopoli magyartól, Istvántól, aki arról beszélt: a Krím elcsatolása nyomán az az egyik leggyakrabban visszatérő életérzés, hogy a félsziget egy hatalmas, erős, biztonságot és kiszámíthatóságot, idővel pedig jólétet adó hatalom részévé válik az ukrán államiság eddigi bizonytalan két évtizede után.    Volodimir Fruszlov orosz üzletember, a Krími Magyar Társaság elnöke azt mondta csütörtökön az MTI tudósítójának, hogy a Krímben mindig erős volt a vonzódás Oroszországhoz. "Egy kicsit váratlanul jött a csatlakozás, egy-két hónapja ezt még egyáltalán nem lehetett látni" - tette hozzá.    Megjegyezte, hogy sok magyarral napi kapcsolatban van, és bár némelyek csak tudomásul veszik a Krím elcsatolását, a többség lelkes, tiltakozó hangot pedig nem is hall.    Szerinte nem lehet arról beszélni, hogy Oroszország agressziót követett el, hiszen ez a fogalom egy bizonyos ellenállás leküzdését jelenti valakivel szemben, a Krímben pedig nem volt ellenállás az oroszok bejövetelekor. Fruszlov értékelése szerint ami történt, az hatalomátvételnek nevezhető. A tiszteletbeli magyar konzul folytatni szeretné munkáját Viktor Pavlenko krími tiszteletbeli magyar konzul meg szeretné tartani címét, folytatni akarja a krími-magyar kapcsolatok erősítését, elismerve, hogy a félsziget Oroszországhoz csatolása nyomán jogalap nélkülivé vált a működése. Az ismert krími üzletember, a szimferopoli húskombinát volt vezérigazgatója - aki 2008-ban lett tiszteletbeli magyar konzul, Kijev jóváhagyásával - mindig a Magyarország és Krím közötti kulturális, gazdasági és oktatási kapcsolatok támogatását tekintette küldetésének.      Az 1941-ben az oroszországi Krasznodari területen született Pavlenko az MTI-nek csütörtökön adott interjújában elmondta, hogy öt társával - a német, a spanyol, a görög, a litván és az észt tiszteletbeli konzullal - egyetemben furcsa helyzetbe került: a küldő államtól kapott megbízatást tevékenységére a fogadó állam, a hivatalos Kijev egyetértésével, amelynek azonban már nincs fennhatósága a Krímben.    Jogszerűen úgy folytathatná a munkáját, ha Moszkva is elfogadná őt tiszteletbeli konzulnak. Pavlenko szavai szerint ezt azonban nem neki, hanem a magyar kormánynak kellene kezdeményeznie az orosz kormánynál. Véleménye szerinte erre - legalábbis egyelőre - nem fog sor kerülni, mert egy ilyen kéréssel Budapest közvetve elismerné az orosz fennhatóságot a Krímben.    Működésének véget vethet, ha az új krími kormány valamilyen oknál fogva szükségtelennek ítéli és beszünteti a tiszteletbeli konzulátus munkáját. Ez eddig nem történt meg, mint ahogy Kijev sem érvénytelenítette megbízatását, "pedig ez eszköz lehet az ukrán kormány kezében, hogy keresztbe tegyen Moszkvának" - mondta.    A magyar tiszteletbeli konzul nem rejtette véka alá, hogy egyértelműen oroszbarát, üdvözli a fordulatot a Krím sorsában. "A Krímnek csodálatos szerencséje volt most Oroszországgal" - mondta.    Kifejtette, hogy korábban szó sem eshetett a félsziget elszakadásáról, de Viktor Janukovics elnöksége alatt úgy elharapózott a közvagyon szétrablása, olyan mértéket öltött a felső tízezer meggazdagodása és a társadalom elszegényedése, hogy megérett a hatalomváltás. Megítélése szerint az elemi erejű elégedetlenség váratlan irányból, Nyugat-Ukrajnából tört elő, és Vlagyimir Putyin okosan kihasználta az alkalmat, az oroszellenes kijevi hatalomváltás után kiállt a Krímben rendezett függetlenségi népszavazás mellett.    Viktor Pavlenko visszaemlékezett arra, hogy Ukrajna 23 évvel ezelőtti függetlenné válásakor még mindenki támogatta az új államot, hitt Ukrajna felemelkedésében. Ez azonban elmaradt, és a remények idővel szertefoszlottak. Viktor Janukovics idejében már erkölcstelen mértékű lett a hatalom néppel szembeni önzése, az uralkodó donyecki hatalmi csoport arcátlanul lopta ki a pénzt külföldre. Mint Pavlenko félig viccelődve megjegyezte, Oroszországban is van rablás, de "Oroszország gazdag, ott van mit szétrabolni, itt viszont nem volt, csak a nép elszegényítése árán".     A konzul kiemelte: Ukrajnában az orosz ajkú népesség, főleg a Krímben - "ahol sosem volt divat ukránul megszólalni" - soha nem érzett olyan határtalan hazaszeretet Ukrajna iránt, mint a nyugat-ukrajnai lakosság, amely a dolgok rosszabbra fordulása ellenére is ukránnak vallotta magát. "Én szeretem az ukrán népet, irodalmat és kultúrát, de mi oroszok maradtunk" - mondta, és megjegyezte, mindenkit megdöbbentett a Janukovics leváltását követő "durva nacionalista politika", a többi között a nyelvtörvény eltörlése.    Viktor Pavlenko elmondta, hogy természetesen kérelmezi az orosz állampolgárságot, de meg akarja tartani ukrán állampolgárságát is. S bár a kettős állampolgárságot Ukrajna nem ismeri el, ukrán állampolgárságot senkitől nem lehet elvenni, arról csak lemondani lehet, ő pedig erre nem hajlandó.