Háromszáznyolcvan nap

Időközben jogi-nyelvi szakértők egész serege dolgozott azon, hogy a szöveg valamennyi nyelven egyenértékű legyen, és ugyanazt jelentse. Bár a csatlakozási szerződést húsz nyelvre fordították le, aláírási ívből mindössze egy lesz, így a kormányfőknek nem kell hússzor aláírniuk a megállapodást.

1. Csatlakozási szerződés

a) A legfontosabb az első cikk, amely kimondja, hogy a tíz jelölt ország az Európai Unió tagjává válik.

b) A második cikk a ratifikációról rendelkezik.

c) A harmadik cikk felsorolja a fordítás húsz nyelvét (Európai Unió = tizenegy + tagjelöltek = kilenc hivatalos nyelv).

2. Csatlakozási okmány

a) Az EU-alapszerződések módosítása.

A 62 cikkből álló részben mondják ki – például – az EU-joganyag közvetlen alkalmazását, ami az alkotmánymódosítást is szükségessé tette: az uniós jogszabályokat az új tagállamokban is kötelező alkalmazni (a rendeleteket egy az egyben). Ezzel a százezer oldalnyi EU-joganyag is a szerződés részévé válik, anélkül, hogy mellékelnék.

b) Átmeneti intézkedések.

Az átmeneti mentességeket mellékletek sorolják fel. A szerződés ezen része tartalmazza a „technikai adaptációkat” is, például a mezőgazdasági kvótákat (ezek már nem átmenetiek, hanem végleg az uniós joganyag részei).

3. Záróokmány

a) Jegyzőkönyvek.

A témák között szerepelnek a szlovák és a litván atomerőművek, a cseh és a lengyel acélipar rekonstrukciója.

b) Nyilatkozatok.

A csatlakozó országok itt főként megoldatlan problémákat emlegetnek fel. Juhász Endre magyar főtárgyaló ezt a részt politikai üzenetküldésnek, utóvédharcnak nevezte. Nem véletlen, hogy az Európai Unió mindjárt leszögezi: e dokumentumok jogilag nem kötelező érvényűek.

Közel kétezer oldalon

Termék- és vállalatfelsorolás, a csatlakozási szerződés által érintett gyógyszerektől egészen a vágóhidakig.