Gyanakvás és várakozás

Belfast/London. Gyanakvás, bizalmatlanság és várakozás egyaránt érződik azokban a tegnapi állásfoglalásokban, amelyek Belfastban, Londonban és Dublinban hangzottak el az ĺr Köztársasági Hadsereg (IRA) nagy meglepetést kiváltó, egyes vélekedések szerint mégis történelminek nevezhető nyilatkozatával kapcsolatban. Az északír katolikus mozgalom fegyveres milíciájának tartott szervezet ugyanis előző este az általa 1972. július 21-én Belfastban végrehajtott robbantások, az úgynevezett „véres péntek” évfordulójának előestéjén hivatalosan bocsánatot kért az erőszakos cselekmények polgári áldozatainak hozzátartozóitól. David Trimble északír kormányfő, a protestáns mozgalom vezetője – aki a nagypénteki megállapodás kidolgozásában való közreműködéséért annak idején Nobel-békedíjat kapott – a belfasti parlamentben elhangzott beszédében sérelmezte, hogy az IRA csakis a múltban történtekért kért bocsánatot, miközben egyetlen szóval sem említette a legutóbbi erőszakos cselekményeket, és semmit nem mondott azzal kapcsolatban, hogy a jövőben milyen magatartást kíván tanúsítani. A brit kormány azonnal üdvözölte az IRA nyilatkozatát. John Reid, az északír ügyek minisztere fontosnak nevezte az állásfoglalás határozott hangnemét, s hangsúlyozta, hogy a „véres péntek” és az elmúlt évek hasonló véres eseményei a jövőben nem ismétlődhetnek meg. A miniszter a Blair-kormány álláspontját tolmácsolva reményét fejezte ki, hogy az északír katolikus mozgalom – mind az IRA, mind a szervezet politikai szárnyának tartott Sinn Fein párt – egyértelműen elkötelezett a béke iránt. Jelentős gesztusnak nevezte a nyilatkozatot a protestáns Ulsteri Unionista Párt szóvivője. Hangsúlyozta viszont, hogy sokkal inkább a jövőre vonatkozóan kell ígéretet tenni: „az IRA-nak egyértelműen ki kell mondania, hogy a háborúnak vége” – mondta a szóvivő.