Főbb ellenzéki csoportok és a reformmozgalom vezéralakjai Egyiptomban

Hiszen a szabad választásokat is magában foglaló valódi demokratikus átalakulás egyelőre csak elméleti lehetősége minden egyes nappal közelebb kerül.
Hoszni Mubarak elnök három évtizedes országlása alatt módszeresen gyengítette az ellenzéki csoportokat. A párttevékenységet a szükségállapotra hivatkozva korlátozták, a belügyminisztérium emberei által vezetett bizottság pedig mindent megtett azért, hogy minél kevesebb szervezet kapja meg a működéshez szükséges hivatalos engedélyt. Nekik esett áldozatul az egyik legnagyobb ellenerő, a Muzulmán Testvériség is.

Ennek az erőteljes fellépésnek köszönhető az egyiptomi ellenzék kaleidoszkóp jellege, s az, hogy abban a jogvédő szervezetektől a különféle újságokon át a jogászokig és egyéb szakértőkig mindenki szerepet játszott. A következőkben azokat a csoportokat és személyiségeket vesszük sorra, amelyek és akik az ellenzék legismertebb arcainak számítanak Egyiptomban.

A legfontosabb ellenzéki csoportok
A Muzulmán Testvériség
A legnagyobb társadalmi bázissal - mintegy 30 százalékkal - rendelkező Muzulmán Testvériség (Al-Ihván al-Muszlimún) Izrael és a Nyugat mumusa. A Testvériség nem titkolja az Egyesült Államokkal és Izraellel lepaktáló, korrupt és dekadens egyiptomi kormánnyal szembeni ellenszenvét. A rezsim pedig attól tart, hogy ha Mubarak megbukna, az akár az iszlamisták hatalomra kerüléséhez is vezethetne, s ezzel a félelemmel indokolja keménykezű politikáját. Elemzők szerint azonban a színfalak mögött jóval bonyolultabb a helyzet. Az iszlamisták és a kormány kapcsolata inkább egyfajta érdekbarátságnak nevezhető: amíg a Testvériség marad a retorikánál, és a gyakorlatban nem próbálja megdönteni a rezsimet, addig a szervezet kezében maradhat az iskolák, kórházak és segélyszervezetek irányítása. Ennek köszönhetően az Ihván széles társadalmi bázisra tett szert. Az, hogy az iszlamisták a kormány további engedményeiért cserébe visszavonulót fújnak-e, vagy más stratégiát választanak, valószínűleg a felkelés sikerességétől és támogatottságának tartósságától függ majd.

A Tagammu
A nemzeti hősként tisztelt Gamal Abdel Nasszer néhai elnök hívei közül sokan a baloldali Nemzeti Haladó Unionista Párttal (Tagammu) szimpatizálnak. A megtépázott szervezet szeme előtt ma már csak egy cél lebeg: a pártvezető Szajjed Abdul Aal által fáraóként emlegetett Mubarak megbuktatása. A forradalmi örökséget őrző Tagammu most igazán elemében érzi magát: "Ez egy intifáda (felkelés): nem a pártok beszélnek, hanem a nép" - mondta Abdul Aal.

A Vafd
Egy másik párt, a Vafd (Küldöttség) is készül az új korszakra. Az 1919-ben még gyarmatosításellenes pártként létrejött szervezet sokáig nem találta helyét a 20. század második felének egyiptomi belpolitikájában, de a gazdag professzorok és üzletemberek támogatásának köszönhetően végül újra lábra állt. Címerében a félhold ölelésében látható kereszt utal arra, hogy a csoportot a kopt keresztények közül sokan támogatják. Szakértők szerint szabad választások esetén az egyiptomiak 20 százaléka szavazna a szekuláris és centrista pártra. "Lehet, hogy a rezsim még vonaglik néhányat, de már a történelem része" - vélte a szervezet vezetője, Szajjid al-Badaui, aki szerint átmeneti kormányra, új alkotmányra és új választások kiírására van szükség.

A Kefaja
A Kefaja (Elég) mozgalmat 2004-ben alapította George Isak ismert szakszervezeti vezető. Ez a csoport gyűjtötte maga köré a 2005-ös tüntetéseken azokat, akik ellenezték, hogy Mubarak átörökítse a hatalmat fiára, Gamalra. A középosztálybeli hívekkel rendelkező mozgalom a belviszályok miatt elvesztette lendületét, de úgy tűnik, hogy a mostani tiltakozások életet leheltek belé.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) egykori főigazgatója, Mohamed el-Baradei vezette Nemzeti Szövetség a Változásért és a Demokratikus Front mellett a fent említett szervezetek közül a legrégebbi pártnak számító Vafd, a Muzulmán Testvériség és a Kefaja vált a frissen megalakult ellenzéki ernyőszervezet, a Nép Követeléseire Figyelő Nemzeti Bizottság tagjává. Ez a tömörülés töltené ki a politikai vákuumot Mubarak bukása esetén. Az ernyőszervezet célja az új alkotmány létrehozása és a nemzeti kormány megalakítása.

Muhammad Badie
Az 1954-ben betiltott Muzulmán Testvériséget tavaly óta a 66 éves Muhammad Badie vezeti. A szervezet nevében ugyan többen - például Esszam al-Erian vagy Kamal el-Helbavi - is felszólalnak, de az csakis a közös vezető (mursid aam), azaz Badie engedélyével bocsátkozhatna tárgyalásokba a kormánnyal. A konzervatív politikus a nagyobb elnyomástól való félelmében eddig vonakodott szembeszállni a hatóságokkal.

Mohamed el-Baradei
A 68 éves politikus - a NAÜ korábbi főigazgatója - 2010-ben Nobel-békedíjjal a zsebében tért vissza hazájába. A jogi végzettséggel rendelkező el-Baradei azonnal belevetette magát a politikai életbe, s a Mubarak-féle tekintélyuralmi rendszer teljes átalakulását követelte. Sokaknak csalódást okozott azzal, hogy az elmúlt hónapokat megint külföldön töltötte, ahonnan végül csütörtökön tért vissza, hogy csatlakozzon a tüntetőkhöz ebben a történelmi pillanatban. El-Baradei kijelentette: kész szerepet vállalni az átmenti kormányban.

Ajman Núr
A jogász végzettségű liberális politikus Mubarak vetélytársa volt a 2005-ös elnökválasztáson, de megszenvedett "arcátlanságáért". Öt év börtönbüntetésre ítélték, mivel hamis dokumentumok alapján jegyeztette be al-Gad (Holnap) nevű, meglehetősen alacsony támogatottságú pártját. Núr három és fél év után szabadult, de a törvény értelmében ezután még legalább öt évig nem vállalhat politikai tisztséget, így nem indulhat a szeptemberi elnökválasztáson sem. Núr korábban a Vafd párt képviselője volt, de otthagyta a szervezetet.

Amr Músza
Mubarak népszerű volt külügyminiszteréből az Arab Liga főtitkárává avanzsált Músza palesztinbarát retorikájának köszönhetően vált az egyiptomiak kedvencévé. Csillaga ugyan hanyatlani kezdett azután, hogy elfogadta a hatalmon lévő arab uralkodókat támogató konzervatív szervezet vezetői tisztségét, de megtépázott hírneve ellenére még mindig sok egyiptomi látná szívesen Mubarak helyén. Músza vasárnap elmondta: demokratikus többpártrendszert szeretne az országban.

Ahmed Zevail
Az 1999-ben kémiai Nobel-díjat kapott Zevail tavaly még azt állította, hogy nem tör politikai babérokra. Az egyiptomi sajtó ugyanakkor arról számolt be hétfőn, hogy a férfi kedden visszatér az alkotmányos reformokon munkálkodó bizottságba, amelynek Ajman Núr mellett több neves jogász tagja. Az as-Surúk újság közölte az "egyiptomi néphez" írott levelét, amelyben egyfajta "bölcsek tanácsának" létrehozását javasolta az új alkotmány megalkotása érdekében.

Hamdín Szabahi
A népszerű arab nacionalista politikus a nasszeri hagyományokat követő al-Karama (Méltóság) nevű párt alapítója és vezetője. A csoport sohasem kapott hivatalos működési engedélyt a kormánytól. Szabahi 2005-ben bekerült a parlamentbe, s fontolóra vette, hogy indul az elnökválasztáson is, de később meggondolta magát. Idén szeptemberben azonban várhatóan másképp történnek a dolgok.