Egyre kevesebb ország diszkriminálja a melegeket

Párizs. A homoszexuális párkapcsolatokra vonatkozó törvények Európa-szerte jelentősen megváltoztak a közelmúltban, és egyre liberálisabb szabályozásuk várható.

Franciaországban – ahol a napokban nagy port vert fel az első homoszexuális házasságkötés – 1999. októberétől érvényes a polgári szolidaritási szerződés (PACS), amely legalizálta az élettársi – beleértve a homoszexuális – kapcsolatokat. Akik aláírták ezt a szerződést, azokra vonatkozik a házaspárok együttélését szabályozó törvények egy része – elsősorban egyes adózási és szociális jogszabályok. Az öröklés köre nem szabályozott, és bár egyedülállók fogadhatnak örökbe gyermeket, bevallottan homoszexuális párok nem.

Észak-Európában a homoszexuálisok polgári házasságát több éve engedélyezik. Dániában már 1989-ben törvényerőre emelkedett az azonos neműek közötti polgári élettársi szerződés, ezt követte Norvégia (1993), Svédország (1994), Izland (1996) és Finnország (2002).

Ezekben az országokban a meleg párokra ugyanaz a szociális és jogi szabályozás vonatkozik, mint a heteroszexuális házaspárokra. Svédországban az örökbefogadást csak 2003. februárjától engedélyezték.

Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök 2004. januárjában szót emelt azért, hogy a homoszexuális pároknak is engedélyezzék az egyházi házasságkötést.

Hollandiában 2000. novemberétől engedélyezték a homoszexuális házasságkötést, és azt, hogy két azonos nemű szülő fogadhasson örökbe gyermeket, ha a gyermekek holland állampolgárok.

Belgiumban 2003. január 1-jén lépett életbe az a törvény, amely engedélyezte a homoszexuálisok közötti házasságot, 2004. februárjától pedig a jogszabályt külföldiekre is kiterjesztették, ha a házastársak egyike belga állampolgár. Ebben az országban a meleg párok az örökség és öröklés kérdésében is ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a heteroszexuálisok.

Németországban 2001. augusztusa óta az élettársi szerződés egyneműek között is biztosítja a házastársak közötti jogok egy részét, például a társ nevének viselését, az öröklést, az egymás közötti ajándékozást, a betegbiztosításra, vagy a munkanélküli segélyre való jogosultságot. Ugyanakkor nem vonatkozik a melegekre a házaspárok közös adózása, és nem fogadhatnak örökbe gyermeket.

Horvátországban a parlament 2003. júliusában szavazta meg, hogy a meleg párok ugyanolyan jogokkal rendelkezzenek, mint az élettársi kapcsolatban élő heteroszexuálisok.

Svájcban mindössze két kanton – Zürich és Genf – fogadta el a polgári szolidaritási szerződést. Ugyanakkor a homoszexuális partnerkapcsolatok legalizálásáról szóló törvény előkészítő vitája megkezdődött, amelyet egyedül Valais, a konzervatív és többségében katolikus kanton utasított el, a család védelmére hivatkozva.

Nagy-Britanniában egy 2003. márciusában benyújtott törvénytervezet engedélyezné a meleg pároknak, hogy élettársi szerződést írjanak alá, amely a társ elhunyta esetén nyugdíjra jogosítaná őket, és biztosítaná a partner ingatlanvagyonának öröklését. A brit meleg párok 2002. novembere óta fogadhatnak örökbe gyermeket.

Spanyolországban az azonos neműek közötti „házasságot” egyelőre nem iktatták törvénybe, de az új kormányfő, a szocialista José Luis Rodriguez Zapatero szándéknyilatkozata szerint ez hamarosan várható.

Ugyanakkor az autonóm régiók törvényhozása szabad kezet kapott a meleg élettársi kapcsolatok szabályozására, mint ahogy ez meg is történt Baszkföldön, Navarrában, Andalúziában és Katalóniában. Navarra 2004. februárjától Spanyolországban elsőként engedélyezte, hogy homoszexuális párok gyermeket fogadjanak örökbe.