Csángók Budaváron: őseik álmát váltották valóra

Lovas parádé, zászlófelvonás, himnuszéneklés a Kossuth téren, majd lassú vonulás a Nemzeti Múzeum elé. A körúton válik igazán tapinthatóvá, mekkora tömeget képes megmozgatni a nemzeti ünnep. Mire Orbán Viktor kormányfő köszönt minden határon innen és túl élő magyart, a Múzeum körúton már egy tűt sem lehet leejteni. Beszéde egyfajta történelmi kitekintés a vérzivataros évszázadokra, a végső, mindent megoldó mozzanat a 2010-es országgyűlési választás.
„Annak a világnak a tervrajza, amely a saját otthonunk lehet, itt él bennünk; nem kívül, hanem belül kell keresnünk. Ezért találtak egymásra a magyarok a tavalyi választáson“ -véli, hozzátéve: eljött az idő, amikor ki kell állni Magyarországért. Az ezt követő percekben a Nemzetközi Valutaalapot, a nyugdíjrendszert megkaparintó tőzsdecápákat, Bécset, Moszkvát, az Európai Uniót és Brüsszelt egyaránt kiosztja, hamisítatlan forradalmi hangulatot teremt. A tömeg hálás a cicerói szófordulatokért, a szebb jövő víziójáért, amikor majd „újra olyan reményeink és céljaink lehetnek, amelyek naggyá tesznek egy nemzetet“.
A szónoklattól feltüzelve tőlem karnyújtásnyira meghatározhatatlan korú cigányasszony emeli magasba frissen vásárolt nemzetilobogóját; rá is szólnak. „Cigány létére együtt ünnepel a magyarokkal…?“
„Egy az istenünk, egy a hazánk!“ - vágja rá kapásból a helyes választ.

A magyarok évszázada?
Néhány órával később újságírók bősz csoportja próbálja megvívni a Budavári Önkormányzat Kapisztrán téri székházának kapuját. A védelem hajthatatlan: a törvény betűje szerint az állampolgársági eskütétel - tekintettel a személyiségi jogok sérthetetlenségére -nem nyilvános. A sajtó kivár, utóvégre történelmi pillanatról van szó; moldvai csángókat fogad kebelére a haza, akik az ország ezeréves fennállása alatt mindig a gyepűn túlra szorultak. A Keleti-Kárpátok és a Prut folyó között élő, archaikus nyelvet beszélő népcsoport eredetéről több elmélet látott napvilágot. A legismertebb szerint a csángók a honfoglaláskor határőrzőként hátrahagyott magyarok leszármazottai, míg egy másik nézet alapján valószínűsíthető, hogy őseik a térségben a 11. században megtelepedett besenyő törzs tagjai, a csangarok (kangarok) voltak. Több csángó közösségben ma is él a legenda, mely szerint ők Attila leszármazottai. A moldvai, gyimesi és hétfalusi csángók összességében 310 ezren lehetnek, közülük már csak 61, más források szerint 103 ezer beszéli a magyar nyelvet.
„A honosítással a csángó magyarok évszázados kirekesztettsége szűnik meg, és magyarsághoz tartozásuk megkérdőjelezhetetlenné válik“ - hangsúlyozza pohárköszöntőjében Nagy Gábor Tamás, Budavár első embere, miután a kapu végre megnyílik. A polgármester egyike volt azoknak a fideszes politikusoknak, akik javaslatára az Európa Tanács 2001 májusában ajánlást fogadott el, mely egyebek közt leszögezi, hogy a kisebbségnek biztosítani kell az anyanyelvi liturgiai nyelvhasználat lehetőségét. A románok hozzáállását jellemzi, hogy az ajánlás ET bizottsági tárgyalásakor azt is kétségbe vonták, egyáltalán magyarul beszélneke a csángók.
„Köszönjük az ezeréves ősi imádságokat, a csodálatos népdalokat“ - mondja a polgármester, arra kérve minden megjelentet: tegyük együtt a 21. századot a magyarok évszázadává.

Ez a saját döntésed
Nem szószátyár fajta a csángó magyar, amelyikük három mondatnál többet mond, már úgy érzi: túllihegte a témát.
„Életem felét gyakorlatilag Budapesten éltem le, még 1991-ben kijöttem munka után - mondja a balkáni (Balcani) Kompót Gyula, miközben bepillantást enged a Szent István képmásával ékesített dossziéba foglalt honosítási okiratba. - Itt tanultam meg magyarul írni-olvasni… Nagyon kötődöm Budapesthez.“ A legkeletibb csángó magyar településen, Magyarfalun (Arini) született Iancu Laura költő, néprajzkutató a honosítás indítékát firtatva tömören csak annyit mond: szerelem.
„Mivel mi sosem voltunk magyar állampolgárok, számunkra ez tényleg olyan történelmi pillanat, melyre mindig is vágytunk - közli. - Időbe telik, míg teljes egészében felfogom az esemény súlyát.“
A klézsei (Cleja) születésű, több éve Budapesten élő közgazdász, Istók Pál úgy véli: a csángók őseik álmát váltják most valóra. „Lehet, hogy a felvidéki vagy más elcsatolt területen élő magyar számára a kedvezményes honosítás olyan lehetőség, mellyel az első vagy a második világháborút követő sérelmekért nyer elégtételt, ám a mi esetünkben egy sokkal régebbi ügyről van szó, melynek története talán a tatárjárás korába nyúlik vissza, amikor őseink kikerültek Moldvába. Mi odahaza a magyarok és a románok közt is csak másodrangúnak számítottunk, mert más a nyelvünk, más a kultúránk. Gyakran hallottam: korcsok vagyunk, hontalanok. Hát most már közjogilag is magyar vagyok, ami az anyanyelvünket, kultúránkat féltve őrizgető őseimnek sosem adatott meg“ -foglalja össze röviden egy ezredév sérelmeit.
A kedvezményes honosítás ellen ágálók, egyebek közt a román egyházak címére jegyzi meg: „Ez a saját döntésed, és nem kell azzal foglalkoznod, ki mint ítél. Lehet abban rosszindulat is - azért, hogy vállalod, aki vagy, nem kell szégyenkezned…“

163 évvel később
Míg a Kapisztrán téren a „nemzeti összetartozás jegyében“ csángó kulturális fesztivál zajlik, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, a Szabad sajtó útján is beindul a gőzhenger - rendőrségi becslések szerint legalább tíz-tizenötezer ember tüntet a sajtószabadságért. A szervezők szerint azért, hogy a tömeg erejével gyakoroljanak nyomást a kormányra: vonja vissza a január 1-jétől hatályos médiatörvényt, melyet az Európa Parlament, az EBESZ és az Európa Tanács egyaránt kifogásolt.
„Nem igaz, hogy a törvényt ért európai támadás a nemzetünk elleni támadás lenne - véli Vámos Anna, a rendezvény főszervezője. - A magyar sajtót a jelenlegi médiaszabályozás súlyosan korlátozhatja, a közszolgálati médiumokat pedig a kormány propagandagépezetévé teheti.“
A pódiumot Szalóki Ági énekes, majd Kulka János és Csákányi Eszter színművészek veszik át; utóbbi elmondja: azért vannak itt, mivel régóta nincs politikai képviseletük, ezért magukat kell képviselniük. Sokan érezhetnek így, hatalmas tapsot arat. Kulka szerint „az elmúlt húsz évben ilyen összehangolt támadás a köztársaság intézményrendszere ellen még nem volt, mint most.“ A következő szónok, Schilling Árpád rendező úgy véli: „A médiatörvény históriája azt üzeni nekünk, hogy a hatalom számára a független, szabad polgár nem partner, hanem probléma.“ Lángh Júlia újságíró a sajtó- és szólásszabadságért zajló tüntetést a '89-es rendszerváltó eseményekhez hasonlítja, Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője pedig a pódiumról inti régi ismerősét, Orbánt: gondoljon bele, hány egykori harcostársa figyeli nyugtalanul kormánya intézkedéseit.
Ünnep van, március idusa; a könnyű tavaszi kabátok kihajtóján még ott virít a kokárda, a nemzeti lobogókat viszont sokan transzparensekre cserélték. Hiába áll 163 éve írva, mit kíván a magyar nemzet, ha a mindenkori politikai elit történelmi távlatok helyett ma már négyéves kormányzati ciklusokban gondolkodik.