Brüsszelben tartanak a szájhősködő Sarkozytől

A Le Monde brüsszeli irodájának tudósítói nemrégiben közös cikkben foglakoztak a témával, megállapítva: a vegyes érzelmeket az váltja ki, hogy Sarkozy államfő valódi pozíciója nem teljesen világos. Janez Jansa szlovén kormányfő január 16-án beszélt fő célkitűzéseiről az Európai Parlamenben, miközben a képviselőket Sarkozy újranősülése foglalkoztatta. Martin Schulz, a szocialista képviselőcsoport vezetője meg is jegyezte: „A szlovén elnökség alatt politikáról és nem magánéletről lesz szó, ez a különbség ahhoz képest, ami az év második felében fog történi.”

Liberális kollégája, Graham Watson úgy vélte, „a kis Dávidok jobb elnöknek bizonyulnak, mint a nagy Góliátok”, ami alól az egyetlen kivétel szerinte Németország volt Angela Merkellel. Jansa maga így fogalmazott: „Lehet, hogy a szlovén elnökség nem lesz olyan grandiózus, mint a francia, de a lényegre fog kon?centrálni.”

A Le Monde szerint Brüsszelt elsősorban a francia elnök „szájhősködései” aggasztják, főleg amikor azt ígéri, hogy az EU a francia elnökség végére – Párizs érdekeinek megfelelően – közös védelmi, bevándorlási, energia- és környezetvédelmi politikával fog rendelkezni. Van, aki attól tart, hogy Franciaország saját nemzeti törekvéseit akarja majd Európára erőltetni. „El kellene kerülni, hogy (Sarkozy) felidegesítse kollégáit és arrogánsnak mutatkozzon” – mondta egy magas rangú európai tisztviselő a lapnak.

Brüsszelt jelenleg az euróövezethez tartozó országok állam-, illetve kormányfőinek gazdasági csúcstalálkozójával és a Mediterrán Unióval kapcsolatos francia kezdeményezés zavarja leginkább. Elképzelhető, Franciaország az utóbbi elindításával fogja megnyitni uniós elnökségét, annak ellenére, hogy Brüsszelben elégedetten nyugtázták, Angela Merkel nyomásának köszönhetően Párizs visszavett ambícióiból.

A Le Monde szerint a Párizs és Berlin között több kérdésben is jelenkező nézeteltérések meg fogják nehezíteni a francia elnökséget. A Süddeutsche Zeitung hasábjain Bernard Kouchner francia külügyminiszter nemrég arra emlékeztetett, hogy Jacques Chirac volt francia elnök és Gerhard Schrö?der volt német kancellár között sem volt azonnal problémamentes a viszony. Szerinte az energikus Sarkozyre a németeknek először humorral kellene reagálniuk, másodszor is humorral és csak harmadszorra komolyan.

Az Európai Bizottságban Sarkozyt kedvelik, a Lisszaboni Szerződés tető alá hozásában játszott szerepét üdvözölték, de azt is észrevették, hogy előszeretettel beszél európai ambícióról. Hálásak neki, mert elődjével, Jacques Chirackal ellentétben jó kapcsolatokat ápol a bizottsággal és azon belül is annak elnökével, José Manuel Barrosóval, aki második mandátumra pályázik 2009-ben. „A gond az, hogy néha nehéz megérteni Sarkozy valódi álláspontját. Úgy tűnik, Henri Guiano (beszédírója és bizalmas tanácsadója) euroszkeptikus vonala és az Európa-barát álláspont között lavírozik” – mondta a lapnak az Európai Bizottság egyik magas rangú politikusa.

A Le Monde hangsúlyozza: a Franciaországgal kapcsolatos brüsszeli hangulat aggasztja a párizsi politikusokat is. „Eddig azzal vádoltak minket, hogy hiányoztunk (az európai színtérről), most pedig az a baj, hogy túl aktívak vagyunk” – méltatlankodott Jean-Pierre Jouyet európai ügyekben illetékes külügyi államtitkár. Szerinte a győzelemhez csapatjátékra lesz szükség, még akkor is, ha van egy sztár a csapatban.

A francia elnök és a német kancellár asszony a múlt héten egy párizsi konferencián – az aggodalmak eloszlatásának szándékával is – megígérték: kéz a kézben dolgoznak majd, hogy Európa megfelelő válaszokat találjon a globalizáció kihívásaira, mindenekelőtt a nagyarányú bevándorlás okozta problémákra. „Azt javasoltam Merkel asszonynak, hogy dolgozzon együtt a francia (uniós) elnökséggel, mivel Európának szüksége van országaink együttműködésére” – mondta Sarkozy.

Felidézte, hogy Berlin is aktívan együttműködött Párizzsal a 2007. eleji német uniós elnökség idején. Merkel, aki a hallgatóság előtt csak kedves Nicolasnak szólította a francia államfőt, egyebek közt azt mondta, a világ nem fog Európára várni, s azt kívánta, hogy Franciaország erős legyen uniós elnöki szerepében.

Amiben a két európai nagyhatalom egyetért, s amit ismét megerősítettek: ellenzik Törökország teljes jogú belépését az Európai Unióba, s ehelyett különleges partneri viszonyt ajánlanak Ankarának. (MTI, ú)