Brit választások: nincs abszolút győztes

A kormányzó Munkáspárt a második helyre szorult.

A 650 alsóházi mandátum közül 649 sorsa dőlt el; egy választókerületben az egyik jelölt halála miatt május végére halasztották a szavazást.

A péntek estére véglegessé vált adatok alapján a Konzervatív Párt a voksok 36,1 százalékát kapta, a Labour szavazataránya 29,1 százalék, a Liberális Demokratáké 23 százalék. A részvételi arány 65,1 százalékos volt, 4 százalékponttal magasabb, mint öt éve. A konzervatívok a 29,6 millió voksból 10,7 milliót gyűjtöttek, kétmillióval többet, mint a Munkáspárt.

A szélsőjobboldal legnagyobb ereje, a Brit Nemzeti Párt (BNP) 1,9 százalékot szerzett, és ezúttal sem került be a brit parlamentbe.

A szavazatmegoszlások alapján - a később szavazó választókör valószínű eredményét is beleszámolva - a toryk alsóházi frakciója várhatóan 307 fős lesz. Ez a létszám azonban még mindig nem éri el azt a minimumot, amely a hagyományos brit parlamenti berendezkedésre jellemző egypárti többségi kormány megalakításához szükséges lenne, ehhez ugyanis legalább 326 képviselői hely kellett volna.

Legutóbb 1974-ben, Edward Heath konzervatív kormányának idején fordult elő, hogy a választások után egyik pártnak sem volt többsége az összes alsóházi frakció együttes létszámához képest. Heath akkor megpróbált koalíciót kötni a liberálisokkal, ám a tárgyalások három nap után kudarccal végződtek, és az uralkodó Harold Wilsont, a Munkáspárt vezetőjét bízta meg kormányalakítással.

Wilson nyolc hónapig állt kisebbségi kormány élén, ezután újabb választásokat tartottak, amelyet a Munkáspárt hajszálvékony, háromfős abszolút többséggel megnyert.

A 2010-es parlamenti választásokon kialakult patthelyzet a brit politikai konvenció alapján azt jelenti, hogy a hivatalban lévő miniszterelnököt, vagyis a munkáspárti Gordon Brownt illeti az első kormányalakítási kísérlet joga, azzal együtt is, hogy a Labour a második helyre került.

Brown a választások utáni első, péntek délután tett hivatalos nyilatkozatában - a "koalíció" szó kiejtése nélkül - máris egyezséget ajánlott a harmadik legnagyobb frakciót adó Liberális Demokratáknak. A Downing Street-i hivatala előtt felsorakozott újságíróknak kijelentette: tiszteletben tartja, ha a liberálisok először a legtöbb mandátumot szerző Konzervatív Párttal kezdenek tárgyalni, és kész e tárgyalásokat kivárni, "tartsanak bármeddig". Ám ha e megbeszélések eredménytelenül zárulnak, ő készen áll áttekinteni Nick Clegg liberális vezetővel "azokat a területeket, amelyeken bizonyos fokú egyetértés lehetséges" a Munkáspárt és a Liberális Demokraták között.

Nem sokkal Brown nyilatkozata után David Cameron konzervatív vezető is "nagyszabású, nyílt és átfogó" tárgyalásokat javasolt a Liberális Demokratáknak. A tory vezér tízperces nyilatkozatában szintén nem ejtette ki a "koalíció" szót, de közölte: szeretné, ha a két párt együttműködne az ország "nagy és sürgető problémáinak megoldásában".

Clegg liberális vezető a választások utáni első nyilatkozatában erős utalást tett arra, hogy a konzervatívokat látná szívesebben kormányon, mivel - szavai szerint - a kormányzás joga a legtöbb mandátumot szerző pártot illeti, a torykkal kötendő koalíció lehetőségét azonban egyelőre nem említette.

Sir John Major volt konzervatív miniszterelnök azonban pénteken kijelentette: a liberálisok kormányzati tisztségekhez juttatása "olyan ár, amelyet érdemes lenne megfizetni a stabil kormányzásért".

Az Eurasia Group nevű vezető londoni gazdasági-politikai kockázatelemző és tanácsadó csoport szakértői pénteki helyzetértékelésükben ugyanakkor "nagyon valószínűtlennek" nevezték a formális konzervatív-liberális koalíciót, mert ezt véleményük szerint a liberális párt "közkatonái nem tudnák megemészteni". A cég elemzői ugyanakkor látnak lehetőséget a két párt informális együttműködésére.

Cameron és Clegg pénteken este már tartott egy megbeszélést, amelyen a BBC értesülése szerint a két politikus "a választási eredményeket tekintette át", és "megegyezett a gazdasági-politikai reformlehetőségek keresésében".

A két párt programjaiban vannak potenciális ütközési pontok, mivel a liberálisok például amnesztiát adnának a már Nagy-Britanniában élő illegális bevándorlóknak - amiről a toryk hallani sem akarnak -, ugyanakkor a hidegháború lezárultával nem látják értelmét az önálló brit atomütőerő fejlesztésének, amelyet a konzervatívok támogatnak.

A 2010-es brit választások egyik nagy meglepetése a Liberális Demokraták eredménye, mivel egyáltalán nem tükrözi azt az erős támogatottságot, amelyet a közvélemény-kutatások a liberálisoknak a választási kampány során - különösen a miniszterelnök-jelölti tv-viták után - rendre kimutattak. Clegg nyíltan el is ismerte, hogy "csalódást keltőnek" tartja a választások eredményét.