Az uzsorázás és a csicskáztatás világáról írt könyvet két újságíró

A szerzők művükben bemutatják azokat a társadalmi viszonyokat és folyamatokat, amelyek segítették e bűncselekmények elterjedését. A két zsurnaliszta munkájával elnyerte a Nemzetközi Újságíró Szövetség díját. L. Murányi Lászlót kérdeztük arról, hogy alakult a téma sorsa az ötlettől a megvalósulásig, és tervezik-e a folytatást.

- Huszonhét évvel ezelőtt kezdtem az újságírást, az akkor még Szolnok Megyei Néplapnak hívott megyei újság szerkesztőségében. 1996-ban elsodródtam a pályáról, és 12 év után jöttem újra vissza dolgozni, az immár Új Néplapnak átkeresztelt újsághoz - mondja magáról az MTI-Pressnek, hozzáfűzve, hogy talán a személyisége, a mentalitása teszi, hogy mindkét időszakban nagy előszeretettel írt szegény sorsú, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek gondjairól, illetve a hazai cigányság helyzetéről és életéről. Az így megszerzett tapasztalatok összegződtek aztán a Süllyedő világban.

- Miként született ez a könyv, mi inspirált titeket a megírására?

- A könyv közvetlen szakmai előzménye volt, hogy 2009-2010-ben egy tizenöt részes sorozatot írtunk lapunkba Gelei József kollégámmal az uzsoráról, a csicskáztatásnak is nevezett szolgatartásról és a hozzájuk kapcsolódó maffiaszerű ingatlanszerzésekről. Igyekeztük jól körüljárni a témát. Drámai, illetve helyenként tragikus eseteket és emberi sorsokat tártunk fel, mutattunk be, és ezzel a sorozattal két fontos szakmai díjat is sikerült elnyernünk. 2009 decemberében Minőségi Újságírásért Díjat kaptunk az elkészült részekért, majd egy évvel később, a teljes sorozatra megkaptuk a Nemzetközi Újságíró Szövetség Bátorság-díját. Ez volt az a pont, amikor a könyv gondolata is megszületett. Az elkészült művet munkáltatónk, az Axel-Springer Magyarország Kft. szolnoki irodája adta ki.

- A könyv megírása során hány helyen fordultatok meg, hány emberrel beszéltetek és mennyiben ad többet, mint a cikksorozat?

- A könyvben nem elégszünk meg csupán annyival, hogy a megismételjük a sorozatból megismert eseteket, és esetleg még újabb hasonlókat tárjunk fel melléjük. Azt a társadalmi, szociológiai hátteret is igyekeztünk feltárni, amely lehetővé tette az uzsora, a csicskatartás és az ingatlanszerzések rohamos terjedését. Látleletet igyekeztünk adni a vidéki Magyarországról, a riport műfaji sajátosságainak felhasználásával, megmutatva azt is, hogy az elszegényedő, elöregedő vidéki Magyarország miképpen jutott el idáig. Alapvetően Jász-Nagykun-Szolnok megye településein riportoztunk, de ki-kitekintettünk a környező megyékre, Békésbe, Hevesbe, Borsodba, illetve Pest megyébe is. Az anyaggyűjtés során jártunk több mint harminc településen, és a könyvbe végül tizenöt megyénkbeli település, illetve egy kistérség került be. Úgy becsüljük, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye 78 településének közel fele "fertőzött" valamilyen formában ezzel az elembertelenítő, nyomasztó jelenséggel, amely alapvetően a szegénységen települnek meg. Az erősek kizsákmányolják a gyengéket, a helyben gazdagabbak a szegényeket.

- Néhány érdekes sztori írás közben biztos történt...

- Az "érdekes" minősítés helyett inkább a meglepő, ijesztő, megdöbbentő, elkeserítő jelzők illenek az általunk feltárt történetekre. Jártunk olyan csicskatelepen, ahol disznóólakból átalakított helyiségekben, állatias körülmények között éltek az emberek. Találkoztunk furcsa, érthetetlen halálesetekkel, vakvágányra sodródott emberi életekkel, néhány év alatt nullára futtatott egzisztenciákkal és a kiszolgáltatottság szívszorító példáival. A rám legnagyobb hatást gyakorló történet egy tiszafüredi mérnökemberé volt, aki nagyon jól menő vállalkozóból "küzdötte le" magát pár év alatt, rengeteg alkohol segítségével csicskává. Egy család kiszúrta magának a kocsmában, behálózta, elvette a házát, majd kiközvetítette egy szolnoki csicskatartó családnak. Bő két évet húzott le így a mérnök, ha kellett, vezette tartóinak a luxusautóját, korrepetálta a család hatodikos gyermekét, de gondozta a jószágállományt, sőt időnként még külső munkákra is elhordták. Akkor tudott meglépni, amikor a rendőrség egy másik ügy kapcsán hosszabb időre bevitte a tartó család férfitagjait, akik egyébként a szolnoki alvilág ismert alakjai voltak. Az anyaggyűjtés során maradandó élmény volt számomra bent járni egy kunszentmártoni csicskatartó család portáján, kávézgatni velük, miközben a rám vigyázó barátaink egy utcával arrébb, egy furgonban ülve vártak, beavatkozásra készen. Nem kellett beavatkozniuk... A família praxisából talán a 74 éves Pista bácsi esetét emelhetnénk ki, akit a család 27 éves leánygyermeke egy szegedi idősotthonból csábított el, többek közt házassági ígérettel. Pista bácsi egyetlen férfiúi vonzerejét az jelentette, hogy csak nemrég volt az otthon lakója, és a befizetett pénzből még visszajárt neki másfél millió forint. A pénzt végül nem sikerült "lenyúlnia" a családnak, így az öreg a hátsóudvaron, a csicskák közt végezte.

- Milyen volt a könyv fogadtatása, és nagyjából egybe esett-e várakozásaitokkal?

- Az olvasói és a szakmai fogadtatás nagyon jó. Igen sok pozitív olvasói visszajelzést kapunk jelenleg is. Csalódás viszont számunkra az, hogy teljesen visszhangtalanul hagyták munkánkat azok a hatóságok, amelyeknek hatásköre lenne a helyzet kezelése, és felelőssége a megoldások keresése. Elsősorban a rendőrségre gondolok, hiszen az érintett településeken rohamosan romlik a közbiztonság, nő az emiatt kialakult elkeseredés is. De ugyanez a helyzet az adóhivatallal. Egyetlen ellenőrzésről, egyetlen vagyonosodási vizsgálatról sem tudunk ebben a körben. A hivatalosságok teljesen reakció nélkül hagyták a könyvünket, és ez csalódás számunkra. És nemcsak a könyvre adott reakciók maradtak el, hanem a hathatós intézkedések is.

- Tervezitek-e a téma folytatását?

- Bár szinte hetente keresnek bennünket újabb és újabb sértettek vagy hozzátartozók, nem tervezünk folytatást. Amit ugyanis mi el tudtunk mondani a jelenségről, azt elmondtuk. Készítettünk egy pillanatfelvételt, adtunk egy diagnózist, és most már azoknak kellene következniük, akiknek a terápia, a kezelés, a gyógyítás lenne a dolguk.