Az unióban az ötödik szabadság – a tudás

Az állam- és kormányfők március közepén megtartott tavaszi csúcsértekezletéről elsősorban a klímavédelemmel és az energiapolitikával kapcsolatos döntések jutnak eszünkbe, hiszen az volt a vezető téma. Hosszú távon azonban rendkívül fontos az a közlemény – különösen azért, mert egyre többet beszélünk a tudás alapú társadalomról, tudás alapú gazdaságról –, amely hangsúlyozza: „Az ötödik szabadság megteremtésével a tagállamoknak és az EU-nak meg kell szüntetnie a tudás szabad áramlása előtt álló akadályokat.”Japán és az USA mögött

E kezdeményezés részeként az unió elkötelezte magát arra, hogy tovább ösztönzi és támogatja a kutatók, tudósok, tanulók és egyetemi professzorok határokon átnyúló mobilitását, valamint elősegíti a munkaerőpiacok és a felsőoktatási rendszerek mobilitást segítő modernizálását is. Az aktuális mutatók szerint az unió átlagosan a GDP 1,84 százalékát fordította kutatásra 2006-ban, ami megegyezik a 2004-es és a 2005-ös év mutatójával, de ez továbbra is messze elmarad a 2010-re kitűzött 3 százalékos céltól. Tegyük hozzá: az USA a GDP 2,6, Japán pedig 3,1 százalékát fordítja kutatás-fejlesztésre (K+F).

A svédek vezetnek

A legjobban ebben a tekintetben is az északi államok teljesítenek, Svédország 3,82 százalékkal, Finnország 3,45 százalékkal dicsekedhet, őket követi Németország, Ausztria és Dánia, ahol a K+F kiadások mind meghaladják a GDP 2 százalékát. A legrosszabbul Ciprus, Románia, Bulgária és Szlovákia teljesít, brüsszeli statisztikák szerint ezekben az országokban 0,5 százalék alatti a K+F támogatása. Magyarország e térten jobban áll nálunk: a K+F-re fordított kiadás a nemzeti összterméknek pontosan az egy százaléka, és ezzel az eredménnyel a középmezőnyhöz tartozik. Hasonlóan nagy különbségeket mutat a tudósok és mérnökök aránya a tagállamokban, amely 7,9 százaléktól (Belgium) 2,7 százalékig terjed (Portugália).

Bár a K+F-re fordított pénzek önmagukban nem jelzik egyértelműen, hogy egy tagállam milyen mértékben járul hozzá az unió gazdasági versenyképességének javításához, az mégis intő jel, hogy ez a gyakorlatban mennyire elmarad a kitűzött céloktól. Miután számos ország szembesül jelentős kihívásokkal ezen a téren, a tagállamok felkérték az Európai Bizottságot, hogy készítsen átfogó elemzést a témáról.

Új uniós intézet

A témához kapcsolódik: Brüsz?szel létre akarja hozni az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet (ETI), s az erről szóló jogszabályt az Európai Parlament márciusban második olvasatban is jóváhagyta. Ha minden jól megy, az új uniós intézet – egyelőre nem tudni, hol lesz a székhelye, de Budapest is eséllyel szállt versenybe – már a nyáron megkezdheti munkáját.

Az ETI felsőoktatási intézményeket, kutatóközpontokat, cégeket választ ki arra, hogy azok autonóm tudományos és innovációs társulásokat (TIT) hozzanak létre. Ezek mindegyike legalább három darab, legalább két tagállamból való partnerszervezet együttműködése lesz. Minden TIT-ben kell lennie legalább egy felsőoktatási intézménynek és egy magánvállalkozásnak. A TIT-tag egyetemek az ETI-megjelöléssel különböztethetik meg diplomáikat, okleveleiket. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet a 2008. január 1-jével kezdődő hatéves időszakban 2,4 milliárd euróval gazdálkodhatna az elképzelések szerint. Ebből – az EB javaslatát elfogadva – 308,7 millió eurót adnának közösségi pénzből a képviselők. A többi az intézmény saját tevékenységéből, állami hozzájárulásból, az Európai Beruházási Banktól és a magánszférából jönne. A honatyák a vitában hangsúlyozták: az ETI felállítása jelentős lépés annak érdekében, hogy Európa – akárcsak az elmúlt évszázadokban – ismét a tudományos és technológiai fejlődés központja legyen.Szlovákia hátul kullog

Mint az új intézmény nevében is szerepel, az ETI fő feladata az innováció ösztönzése lesz. Itt érdemes idézni abból a tanulmányból – frissebb adatok nem állnak rendelkezlésre –, amelyet az EB megbízásából a Maastrichti Innovációs és Technológiai Gazdaságkutató Intézet készített tavaly tavasszal. Ez az értékelés kimondja: miközben már a negyedik egymást követő évben tovább csökkent az Európai Unió és az USA közötti innovációs szakadék, addig a tagországok teljesítménye ezen a téren alapvetően eltérő képet mutat. A szerzők négy kategóriába sorolták az országokat.

1) Innovációs vezetők: Svédország, Svájc, Finnország, Dánia, Németország és Japán.

2) Innovációs követők: Nagy-Britannia, Izland, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Írország, Egyesült Államok.

3) Felzárkózó országok: Szlovénia, Csehország, Litvánia, Portugália, Lengyelország, Lettország, Görögország, Bulgária, Ciprus és Románia.

4) Sereghajtók: Észtország, Spanyolország, Olaszország, Málta, Magyarország, Horvátország és Szlovákia.

Lassú kiegyenlítődés

Az Európai Innovációs Eredménytáblázat a többi között az oktatás, a K+F-beruházások, a szabadalmak száma és az információs technológiára történő kiadások alapján rangsorolta az országokat. Jóllehet az uniós tagállamok szinte mindegyike jó eredményeket ért el az innováció egyes területein, általános jó eredményt közülük csak néhányan, az innovációs éllovasok csoportjába tartozók könyvelhettek el.

S bár az egyes tagállamok innovációs teljesítménye még mindig eltérő mértékű, ez az arány azonban az évek során egyre inkább közelít egymáshoz. Ez lényegében azt jelenti, hogy a lemaradók lassan felzárkózni látszanak az uniós átlaghoz, az élenjárók pedig a tapasztalatok szerint némileg veszítettek innovációs vezető pozíciójukból. S bár valamelyest csökkent az EU és az USA közötti innovációs szakadék, ám a különbség még mindig tettenérhető. (euvonal.hu, -nák)