Az ujgurok földjén kezdte kínai látogatását a török kormányfő

A látogatás kezdeti helyszínének több szempontból is jelentősége van. Erdogan egyrészt demonstrálja a törököknek, továbbá a hazájában élő nagyszámú és befolyásos ujgur diaszpórának, hogy fontosnak tartja a távolban élő rokonokat. Másrészt Peking számára - és kérésére - a testvérek földjén ismételten egyértelművé teszi: a terrorizmus a két ország közös ellensége.

Minden bizonnyal ez volt a "belépő", és a sikeres tárgyalások feltétele Erdogan számára, aki február végén Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai alelnök előtt már deklarálta, a Hszincsiang-Ujgur autonóm területet Kína elválaszthatatlan részének tekinti, s megerősítette, az ország vezetése fellép az ellen, hogy Törökország területén bárki, bármilyen módon megsértse Kína szuverenitását és területi integritását.

A pekingi vezetést megdöbbentette és rendkívül rosszul érintette, amikor 2009-ben, nem sokkal azután, hogy Abdullah Gül török elnök Kínában járt, Erdogan az urumcsi etnikai zavargásokkal kapcsolatban "majdnem népirtásnak" nevezte a rendőri erők fellépését. Peking hiába igyekezett bizonyítani, hogy az ujgurok vandál módon romboltak a városban, s közel 200 han kínait öltek meg, s 1700-nál több volt a sérültek száma, a külvilág és benne Ankara másként látta, magyarázta a történéseket.

Erdogan - súlyos kijelentése után - elhallgatott, amiben török források szerint nem csak a kínai diplomáciának, hanem a török hírszerzés pontosító tájékoztatásának is szerepe lehetett.

Megfigyelők úgy vélik, a török-kínai diplomácia e kellemetlen szakaszát követően Ankara több ízben is egyértelmű jelét adta annak, hogy szívesen fűzné szorosabbra kapcsolatait Pekinggel. Nem csak a gazdaságit, de a politikait és a katonait is. A Törökországban kormányzó mérsékelt konzervatív Igazság és Fejlődés Párt (AKP) - amelynek elnöke Erdogan - globális hatalommá kívánja erősíteni az országot és befolyása növeléséhez Peking támogatását is szívesen venné.

Törökországi politikai kommentátorok fontos elemnek tartják, hogy 2010 őszén törökországi katonai gyakorlaton vettek részt a kínai repülőgépek. Az akciót nem verték nagydobra, de szakmai körökben felfigyeltek rá, hiszen ez volt az első alkalom, hogy a kínai légierő egy NATO-országgal közös gyakorlaton vett részt.
A török miniszterelnököt kínai útjára elkísérte egyik helyettese, valamint kormányának öt tagja, s vele van egy 300 tagból álló üzleti delegáció is. Urumcsiban vasárnap felkeresték a török ipari, kereskedelmi zónát, amelyet a helyi és török gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése céljából hoztak létre. A látogatás idején várhatóan több szerződés aláírására is sor kerül.

Előzetes információk szerint ezek a nukleáris energiát, a szénipart, az infrastruktúrát, a közlekedést, az élelmiszeripart, a pénzügyeket és a turizmust is érintik. A két ország külkereskedelmi forgalma 2011-ben kicsivel több mint 24 milliárd dollár volt, amiből a kínai export meghaladta a 21 milliárdot.

A két ország korábban megállapodott abban, hogy török részről 10 milliárd dollárral növelik az exportot 2015-re, míg ugyanezen időszakban a kereskedelmi forgalmukat 50 milliárdra bővítik; 2020-ra a forgalom tervszáma 100 milliárd dollár. Az Anatolia hírügynökség információi szerint Peking szorgalmazza, hogy a két ország - hatékonyabb közös érdekérvényesítésük céljából - fokozza az együttműködést és az egyeztetést a Nemzetközi Valutaalapban (IMF) és a Világbankban.

Török sajtóértesülések szerint a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése mellett a pekingi tárgyalásokon kiemelt téma Szíria és Irán. Erdogan vélhetően arra igyekszik rávenni vendéglátóit, hogy lépjenek fel keményebben Damaszkusszal szemben.

Az arab világban különös népszerűségnek örvendő török politikus a kínai fővárosban a jelek szerint megkülönböztetett fogadtatásban részesül. Találkozik partnerével, Ven Csia-paóval (Wen Jiabao), valamint a kínai házelnökkel, Vu Pang-kuóval (Wu Bangguo), az alelnökkel, Hszi Csin-pinggel és fogadja őt Hu Csin-tao (Hu Jintao) államelnök. A küldöttség utolsó állomása Sanghaj, ahol az üzletemberek a potenciális kínai befektetőket igyekeznek a török piacra csábítani.