Az új kairói vezetés marginalizálta Amerika politikai befolyását

Pedig az elmúlt hetekben az amerikai vezetés fő kapcsolattartója, Chuck Hagel védelmi miniszter 17 alkalommal is - esetenként egy-másfél órán át - tárgyalt telefonon az ideiglenes kormányt felállító egyiptomi hadsereg vezérkari főnökével, Abdel-Fattah asz-Szíszi tábornokkal. Augusztus 6-án Kairóban járt és Szíszi mellett Hádzim el-Beblávi ügyvezető kormányfőt is a békés kiegyezésről győzködte az amerikai szenátus katonai bizottságának két republikánus tagja, John McCain és Lindsay Graham.    De mindhiába.    "Érezni lehetett, ahogy ezek az emberek sóvárogtak a harc után" - nyilatkozott elkeseredve a The New York Timesnak a kudarcba fulladt kairói közvetítési kísérletről Lindsay Graham. A szenátor szerint a senki által meg nem választott ideiglenes kormányfő maga volt a "katasztrófa", aki azt bizonygatta, hogy az ellenzékkel nem lehet tárgyalni és hogy a tüntetőknek a törvény iránti tiszteletből el kell takarodniuk az utcákról.    Az amerikai politikus Szísziről úgy vélekedett, hogy a tábornok "kissé megittasodott a hatalomtól".    A lap szerint a kairói amerikai nagykövetre, Anne W. Pattersonra fütyül a fogadó ország vezetése, ráadásul a McCain-Graham duó tárgyalása előtt két nappal fiaskóval végződött az a közbenjárási kísérlet is, amellyel közösen próbálkozott William J. Burns, John Kerry külügyminiszter helyettese és Bernardino León, az EU dél-mediterrán térségért felelős különmegbízottja.    Az amerikai és az uniós diplomata által előterjesztett rendezési terv értelmében a Muzulmán Testvériségnek és a kormánynak egyaránt el kellett volna ítélnie az erőszakot. Az ellenzéknek emellett két térre kellet volna korlátoznia a tiltakozásait, az ország jelenlegi vezetésének pedig el kellett volna köteleznie magát egy olyan politikai folyamat mellett, amely minden párt előtt megnyitja az utat a választási megmérettetés felé. A kormánynak emellett - a jószándéka jeléül - el kellett volna engednie két prominens ellenzékit is.    Az ideiglenes egyiptomi hatalom azonban a kettős szabadon bocsátás helyett augusztus 4-én váratlanul gyilkosságra való felbujtással vádolta meg a Muzulmán Testvériség másik két vezetőjét, majd Burns és León tiltakozása ellenére is bejelentette, hogy a diplomáciai közbenjárás meghiúsult.    A The New York Times szerint Egyiptom jelenlegi erős embere, Szíszi vezérkari főnök alapvetően a katonai vezetés egy szűk csoportjára hallgat, amely szerint most jött el az alkalom, hogy Egyiptomot megszabadítsák a Muzulmán Testvériségtől. Ennek egyik kulcsfigurája a Szíszi által mentorként és apafiguraként tisztelt Mohamed al-Tohami tábornok, a katonai felderítés parancsnoka, és Mahmud Hegazi tábornok, a hírszerzővezéri poszt várományosa.    A lap rámutatott, hogy az egyiptomi tábornokok arra a hidegvérrel elvégzett számításra alapozva döntöttek az amerikai kérések megtagadása mellett, hogy azért nem kell majd komoly árat fizetniük. Ebben a következtetésükben a Barack Obama által csütörtökön kifejtett állásfoglalás is megerősítette őket, mert az amerikai elnök csak a közös hadgyakorlat és nem az arab országnak folyósított 1,5 milliárd dolláros éves katonai támogatás törlésével válaszolt a legújabb vérfürdőre.    Obama olyan helyzetbe került az egyiptomi erőszak nyomán, amelyben nincs jó választása: az elnök eldöntheti, hogy kockára teszi-e azt a partneri viszonyt Egyiptommal, amely 35 éve alapköve a közel-keleti békének, avagy hogy kitart-e a régi szövetséges mellet, amint az eltakarítja ellenfeleit.    Az izraeliek, valamint a szaúdiak és más arab országok amellett lobbiznak, hogy Washington bánjon kesztyűs kézzel az egyiptomi tábornokokkal. Saját hazájában viszont konzervatívok és liberálisok egy szokatlan, alkalmi koalíciója sürgeti az elnököt, hogy akadályozza meg egy újabb tekintélyuralmi rendszer megszilárdulását Egyiptomban.    Az amerikai kormányzat a jelek szerint egyelőre kitart az egyiptomi haderővel ápolt szoros kapcsolatok mellett, ám az áldozatok növekvő száma egyre kényelmetlenebb helyzetbe hozza. Egyelőre az amerikai elemzők számára sem világos, hogy a katonai vezetés be tudja-e vezetni az Egyiptomban a népfelkelés által megdöntött régi rendszer egy megújult változatát, mint ahogy az sem, hogy belenyugszanak-e valaha is az iszlamista erők abba a vereségbe, amit elszenvednének a tervezett választásokon.    McCain szenátor vasárnap a CNN-nek nyilatkozva kijelentette, hogy az Obama-kormánynak az Egyiptommal kapcsolatos tétlensége miatt az Egyesült Államok "elvesztette hitelét" a Közel-Keleten. A politikus szerint Washingtonnak valóra kellett volna váltania azt az ígéretét, miszerint puccs esetén megvonja az arab országnak nyújtott támogatást.    McCain párhuzamba állította Obama Egyiptomra vonatkozó retorikáját az amerikai tűréshatár Szíriával kapcsolatban meddőn emlegetett "vörös vonalával". Ezt Bassár el-Aszad rendszere átlépte azzal, hogy vegyi fegyvereket vetett be, ám komoly amerikai retorzió mindeddig nem történt.    Az amerikai sajtóban Barack Obamát több támadás érte amiatt, hogy nem szakította meg nyári szabadságát a legújabb egyiptomi erőszakhullám miatt és tovább golfozott a massachusettsi Martha's Vinyard szigeten.    Az elnök az előzetes terveknek megfelelően vasárnap éjjel tért vissza a Fehér Házba, hogy nekigyürkőzzön a hamarosan induló új politikai idénynek, amelynek egyik legégetőbb diplomáciai problémája az egyiptomi válság és az őszbe fordult arab tavasz problémáinak kezelése lesz.