Az olaszok rossz példája

Az Európai Bizottság úgy látja, hogy a 2003 februári, úgynevezett „salvacalcio” szabály kiskaput hagy az olasz sportkluboknak (elsősorban a labdarúgó egyesületeknek), hogy elrejtsék veszteségeiket, és ezáltal megtévesszék a befektetőket. A bizottság megítélése szerint a törvény sérti az EU könyvviteli előírásait, többek között azzal, hogy az egyesületek költségeinek túlnyomó többségét a könyvek szerint a profi játékosoknak kifizetett pénzek teszik ki. Ez nyilvánvalóan nem ad valós képet a sportvállalkozások működéséről, tehát megtéveszti az üzleti világban tiszta viszonyokhoz szokott befektetőjelölteket.

Korrupciós bajnokság

Olasz társadalomtudósok és a téma szakértő újságírói már régóta figyelmeztetnek: az olasz foci hozzáértő menedzselés, kellő előrelátás és az üzlet természetének helyes megértése hiányában súlyos pénzügyi válságban van. Az elmúlt évek hatalmas bérköltségei olyan további járulékos kiadásokat vontak maguk után, amelyeket senki nem vetett össze a várható bevételekkel.

Emilio Marrese nagy vihart kavart tényfeltáró riportja szerint: „ha sportról van szó, Portugália és Olaszország nyeri az európai korrupciós bajnokságot”. Marrese úgy látja, hogy más első osztályú klubokkal együtt a Parma, a Lazio és a Napoli is a csőd szélén áll, sőt, ez utóbbi azóta már csődbe is ment.

Az UEFA szigorít

Szakértők rendre hangsúlyozzák, hogy a foci üzlet, és így is kell kezelni a piaci verseny és a számvitel szempontjából egyaránt. Azt is felvetik, hogy a klubok gátlástalanul élhetnek jogtalan előnyökkel, ami nem csak az „üzletágon” belül sérti a verseny tisztaságát, hanem más gazdasági ágazatok szereplőivel szemben sem tisztességes. Az UEFA a következő szezontól új kvalifikációs szabályokat vezet be, a csapatoknak széles körű feltételrendszernek kell megfelelniük ahhoz, hogy pénzdíjas kupákban indulhassanak. Várhatóan sok klub számára nem lesz könnyű megfelelni a pénzügyi követelményeknek, így az európai labdarúgásban földcsuszamlásszerű változások kezdődhetnek.