Az EU hallgatásának ára a kínai-japán konfliktusban

A világ második és harmadik legnagyobb gazdasági hatalma a Kelet-kínai-tengeren található, japánul Szenkaku, kínaiul Tiaojü (Diaoyu) szigeteknek nevezett, szénhidrogénekben és egyéb nyersanyagokban gazdag szigetcsoport hovatartozásáról vitázik már évek óta. A szigetek körül japán és kínai hajók köröznek, hogy megpróbálják érvényre juttatni kormányaik területi követeléseit, s a két ország között egyre nő a feszültség, ahogy a vezetők fenyegető figyelmeztetéseket adnak ki. Az EU azonban mindeddig nem reagált a konfliktusra, noha Japán és Kína is az unió tíz legfontosabb stratégiai partnerének egyike.

Bár jelenleg nem valószínű, hogy az ügy fegyveres összetűzéssé fajul, az egyébként is recesszióval küszködő európai piacokra az is katasztrofális hatással lehet, ha kereskedelmi háború alakul ki a két nagyhatalom között. Japán Kína harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, Japánnak Kína pedig a legnagyobb, kétoldalú kereskedelmi kapcsolatukban összesen 340 milliárd dollár mozog. A feszültség hatására az ázsiai tőzsdék észrevehetően megrendültek, amit az európai államok gazdaságai egyszerűen nem engedhetnek meg maguknak.

Az EU ennek ellenére hallgat a konfliktusról, ami kissé álságos színben tünteti fel az unió sokat emlegetett elkötelezettségét a régió iránt. Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője idén nagy erőfeszítést tett az EU-Ázsia kapcsolatok javítása érdekében: ötször járt a kontinensen, és részt vett a Délkelet-Ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) regionális fórumán is. A kulcs az ázsiai politikai kapcsolatok megerősítésében azonban a következetesség. Ahhoz, hogy az EU bármilyen fontos szerephez jusson Ázsiában, jelét kell adnia, hogy odafigyel a térség fejleményeire.

Az amerikai külpolitika fókuszának eltolódását Ázsia felé heves viták követték Brüsszelben arról, hogy az EU-nak fokoznia kellene jelenlétét Ázsiában, és fel kellene térképeznie egy Ázsiára fókuszáló transzatlanti partnerség lehetőségét. Júliusban az Egyesült Államok és az EU közös szándéknyilatkozatot adott ki az ázsiai, csendes-óceáni gazdasági, biztonsági és fejlesztési tevékenységük szorosabb összehangolásáról. Az elmérgesedő japán-kínai konfliktusra azonban különbözően reagált a két hatalom. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és helyettese, Kurt Campbell felszólította a szembenálló feleket a vita békés, kétoldalú rendezésére. Az EU nem adott ki semmilyen hasonló közleményt. A Kína-EU csúcstalálkozón az unió még orvosolhatja a mulasztását, ha például átfogóan megvitatja az ügyet Kínával, s mindkét felet felszólítja a párbeszéd fokozására, esetleg közvetítőként lép fel a két ország hangnemének és harci kedvének mérséklése érdekében.

A kelet-ázsiai régió felemelkedésével az EU egyre kevésbé engedheti meg magának, hogy közönyös maradjon az ázsiai ügyek iránt. Ázsia nemcsak a világ leggyorsabban növekvő gazdasági régiója, de egyúttal színhelye is számtalan, robbanással fenyegető konfliktuszónának is. Ha bármelyik viszály elmérgesedik, annak súlyos következményei lesznek az EU-ra nézve, amely a legnagyobb befektető Ázsiában. Az unió akár egyfajta "békekövetként" is jelen lehetne Ázsiában, ehhez azonban - az első lépésként - a láthatóságát kellene megteremtenie.