Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc

A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-én nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra tüntetést szerveztek ezek és a lengyel munkástüntetések iránti szolidaritás kinyilvánítására. A követelések között szerepelt a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, új kormány létrehozása Nagy Imre vezetésével, a magyar-szovjet kapcsolatok felülvizsgálata, általános, titkos, többpárti választások, teljes vélemény- és szólásszabadság, szabad rádió.    A budapesti Petőfi-szobornál tartott október 23-ai tüntetésen lengyelbarát, Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a résztvevők követelték a szovjet csapatok kivonását, a zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert. Aznap este Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) első titkára rádióbeszédében a megmozdulást ellenségesnek, sovinisztának, nacionalistának minősítette, és minden engedményt elutasított. A beszéd elhangzása után fegyveres összetűzések kezdődtek: az esti és éjszakai órákban fegyveres csoportok elfoglalták a Magyar Rádió és a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, a lakihegyi rádióadót, emellett több fegyverraktár, laktanya, rendőrőrs és üzem is a felkelők kezére került. A Dózsa György úton ledöntötték az elnyomás gyűlölt jelképét, a Sztálin-szobrot. A békés tüntetés szinte órák alatt népfelkeléssé, majd - a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után - fegyveres szabadságharccá változott.    A budapesti és vidéki tömegmegmozdulások számos alkalommal véres atrocitásokba torkolltak: október 25-én a Parlament előtt tüntető tömegbe lőttek a Kossuth tér környéki épületekről, az esetnek több mint 200 halálos áldozata volt. 26-án Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Kecskeméten, Nagykanizsán dördültek el halálos áldozatokat követelő sortüzek, 30-án Budapesten a Köztársaság téri pártszékházat véres ostrom után foglalták el a felkelők. A szovjet csapatok november 4-ei beavatkozása után 1956 decemberében a salgótarjáni és az egri sortűz járt sok halálos áldozattal.    A Rákosi-diktatúra hosszas válsága által érlelt forradalom politikai irányítása az MDP reformkommunista szárnya kezében összpontosult. Ennek központi alakja Nagy Imre volt, aki október 24-én kormányfői megbízást kapott, és akivel november elejéig együtt haladt Kádár János, az MDP - Gerő Ernő helyére 25-én megválasztott - első titkára. A forradalom napjait politikai pezsgés jellemezte: újjáalakultak a korábban megszűnt vagy megszüntetett politikai pártok és szervezetek. Ehhez alkalmazkodva Nagy Imre koalícióssá változtatta kormányát, bevonva a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven megújult MDP-vel együttműködésre hajlandó pártokat (a Független Kisgazdapártot, a Parasztpártot és a Szociáldemokrata Pártot).    A politikai paletta sokszínűvé válásához hasonlóan az utcán harcoló fegyveres felkelők és a tüntetők sem voltak egységesek, ám a nemzeti függetlenség visszaállítása, a diktatúra lerombolása mindegyikük elsődleges céljai között szerepelt. Végül mind az utcán (fegyverrel is) politizálók, mind a kormánypolitikát irányítók sorsát a nemzeti függetlenséget eltipró szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, pár nappal azután, hogy Nagy Imre november 1-jén meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A hatalmat november 4-én Kádár János szovjetek által támogatott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya vette át, a fegyveres felkelők utolsó csoportjainak ellenállását november 10-11. táján törte meg a szovjet túlerő.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"125692","attributes":{"alt":"","class":"media-image","height":"336","title":"Csáky Pál koszorúz a Bem téren az 1956-os forradalom kirobbanásának 57. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Az 1956-os forradalmi eseménysorozat számos áldozatot követelt. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az októberi 23. és január 16. közötti emberveszteség országos viszonylatban 2652 halott (Budapesten 2045) volt, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája halt meg az események során, 51 pedig eltűnt.    A forradalom leverését három évig tartó kegyetlen megtorlás követte: a kivégzettek száma (eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt, koncepciós per nyomán az eseményekben való részvételükért olyan vezető személyiségeket végeztek ki, mint Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József. Ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra, és mintegy 200 ezren elhagyták az országot.    Az 1956. októberi eseményeket évtizedekig ellenforradalomként lehetett csak emlegetni Magyarországon. A fordulópont 1989 januárjában az lett, amikor Pozsgay Imre - az MSZMP-vezetőség prominens tagjaként - népfelkelésnek minősítette a három évtizeddel korábban történteket. Még abban az évben, 1989. október 23-án pedig Szűrös Mátyás, a köztársasági elnöki teendőket ellátó országgyűlési elnök kikiáltotta Budapesten a Magyar Köztársaságot.    A rendszerváltozás utáni első szabad Országgyűlés első ülésnapján, 1990. május 2-án törvényben örökítette meg az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékét, annak kezdetét, október 23-át pedig nemzeti ünneppé nyilvánította. 1992 novemberében Borisz Jelcin orosz államfő magyarországi látogatása idején az Országgyűlésben mondott beszédében megkövette a magyar nemzetet az 1956-os szovjet beavatkozásért. 2006-ban a forradalom 50. évfordulója alkalmából az orosz parlament felsőháza, a Szövetségi Tanács tagjai nyilatkozatban fejezték ki erkölcsi felelősségérzetüket és sajnálatukat az 50 évvel korábbi szovjet beavatkozás miatt. 1956. október 22., hétfő- Budapesten a műegyetemi hallgatók nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket. Köztük szerepelt a szovjet csapatok kivonása Magyarországról; új kormány Nagy Imre vezetésével; a magyar-szovjet kapcsolatok felülvizsgálata; általános, titkos, többpárti választások; teljes vélemény- és szólásszabadság; szabad rádió. Az egyetemisták másnapra tüntetést szerveztek követeléseik és a lengyel nép iránti szolidaritás kinyilvánítására.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"125693","attributes":{"alt":"","class":"media-image","height":"480","title":"Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára beszédet mond a Műegyetemen","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]]    1956. október 23., kedd- A Belgrádban tárgyaló párt- és kormányküldöttség hazaérkezése után azonnal összeült a Magyar Dolgozók Pártjának Politikai Bizottsága (MDP PB). Piros László belügyminiszter először nemet mondott, majd mégis engedélyezte az egyetemisták felvonulását.- Az Írószövetség határozatban követelte az 1955-ben leváltott miniszterelnök, Nagy Imre bevonását a kormányba.- Délután 3-kor a Petőfi-szobornál megkezdődött az egyetemisták tüntetése. Lengyelbarát, Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, majd a szovjet csapatok kivonását követelték, a zászlókból kivágták a szovjet mintájú magyar címert. Az írók kiáltványát a Bem-szobornál Veres Péter olvasta fel. A mintegy kétszázezer tüntető ezután a Parlamenthez vonult, ahol Nagy Imre mondott rövid és sokaknak csalódást okozó beszédet.- Este 8 órakor Gerő Ernő, az MDP első titkára rádióbeszédében a megmozdulásokat ellenséges, soviniszta, nacionalista megnyilvánulásnak minősítette.- Este 9 óra körül sok áldozatot követelő fegyveres harc kezdődött a Magyar Rádiónál, az épület 24-én hajnalra az ostromlók kezére került. A tüntetők este tíz óra után megostromolták a pártlap, a Szabad Nép székházát is.- A tüntetők egy része este fél tízkor a Dózsa György úton ledöntötte az elnyomás jelképének számító Sztálin-szobrot.- Az esti-éjszakai órákban az MDP Központi Vezetősége (KV) rendkívüli ülést tartott, ezen Apró Antal elnökletével létrejött az MDP KV Katonai Bizottsága a felkelés leverésére. Gerő Ernő a budapesti szovjet nagykövettől, Jurij Andropovtól kért segítséget.- Támadások érték a telefonközpontokat, a nyomdákat, s fegyverszerzés céljából az üzemeket, a kiegészítő parancsnokságokat. Az éjszaka folyamán szovjet harckocsi alakulatok vonultak be Budapestre.    1956. október 24., szerda- Reggel Budapestre érkezett Anasztasz Mikojan szovjet miniszterelnök-helyettes és Mihail Szuszlov, az SZKP KB titkára.- 8 óra 13 perckor a rádió közölte, hogy az MDP KV megerősítette első titkári megbízatásában Gerő Ernőt. A miniszterelnök Nagy Imre, helyettese az addigi kormányfő Hegedűs András lett.- 8 óra 45 perckor Nagy Imre miniszterelnök utasítására beolvasták a rádióban a statáriumot, a gyülekezési és kijárási tilalmat kimondó rendeletet. 9 órakor a rádió tudatta, hogy a szovjet alakulatok a magyar kormány kérésére közreműködnek a rend helyreállításában, az "ellenforradalmi bandák" leverésében.- A főváros több pontján kialakultak a felkelő csoportok centrumai: Széna tér (Szabó János), Baross tér (Nickelsburg László), Corvin köz (Iván Kovács László), Tűzoltó utca (Angyal István), Boráros tér, Móricz Zsigmond körtér, Csepel és Újpest. Hivatalos adatok szerint október 23-24-én Budapesten mintegy 250 áldozata volt a harcoknak.- Nagy Imre 12 óra 10 perckor rádióbeszédben hívott fel a harcok beszüntetésére, és az 1953. júniusi kormányprogram megvalósítását ígérte.- Délután az Egyesült Izzóban megalakult a főváros első munkástanácsa.- 20 óra 45 perckor Kádár János, az MDP PB tagja, a KV titkára rádióbeszédében ellenforradalmi, reakciós felkelésként ítélte el a megmozdulásokat.- A nap folyamán számos városban tüntetések voltak, ezekre az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatásokkal, helyenként sortűzzel válaszolt.    1956. október 25., csütörtök- 6 óra 23 perckor a rádióban minisztertanácsi közleményt olvastak be, mely szerint felszámolták az "ellenforradalmi puccskísérletet".- Délelőtt 11 óra 15 perckor a Földművelésügyi Minisztérium és más környező épületek tetejéről feltehetően ÁVH-sok tüzet nyitottak a Parlament előtt összegyűlt hatalmas tüntető tömegre. A halottak száma meghaladta a kétszázat.- 12 óra 32 perckor a rádióban felolvasták az MDP PB közleményét, mely szerint a KV felmentette első titkári megbízatása alól Gerő Ernőt, utóda Kádár János lett.- 15 óra 15 perckor rádióbeszédet mondott Kádár János, majd utána Nagy Imre. Kádár szerint a békésnek induló tüntetést a bekapcsolódó ellenforradalmárok a népi demokrácia elleni támadássá változtatták. Nagy Imre a rend helyreállítása utáni időszakra reformokat ígért, s tárgyalásokat helyezett kilátásba a szovjet csapatok kivonásáról.- Az ELTE bölcsészkarán megalakult az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság. Megjelent az Igazság, a forradalmi magyar ifjúság lapja.- Maléter Pál ezredes, a HM hadműveleti főügyeletese a Kilián laktanyánál tűzszünetet kötött a felkelőkkel.- A főváros több pontján harcok folytak, az áldozatok száma meghaladta a százhúszat.    1956. október 26., péntek- Elhangzottak a nyugati kormányok első üdvözlő nyilatkozatai.- Az egész országra kiterjedtek a harcok és a tüntetések, Budapesten a legsúlyosabb összecsapások a Kilián laktanya környékén folytak. Általánossá váltak a sztrájkok, sorra alakultak a munkástanácsok, a forradalmi bizottságok. Felgyorsult a néphadsereg szétesése: az alakulatok egy része átállt, vagy tétlenül nézte a laktanyák lefegyverzését.  1956. október 26., péntek- A pártvezetés folyamatosan ülésezett, a Katonai Bizottság tagjai a felkelés leverését szorgalmazták. Marosán György javaslatára Direktóriumot választottak, ennek tagjai Nagy Imre, Kádár János, Münnich Ferenc, Szántó Zoltán és Apró Antal lettek. A KV elfogadta Nagy Imre új kormánylistáját. Az MDP KV és a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) elnöksége munkástanácsok alakítására szólított fel.- 16 óra 13-kor a rádió közölte az MDP KV nyilatkozatát, amely új nemzeti kormányt, függetlenség és egyenjogúság alapján folytatandó magyar-szovjet tárgyalásokat ígért, továbbá amnesztiát, ha a felkelők beszüntetik a fegyveres harcot és este tízig leteszik a fegyvert.- Mosonmagyaróváron a határőrlaktanyából sortüzet adtak le az épület előtt tüntető tömegre. Több mint kilencvenen meghaltak, három határőrtisztet meglincseltek. Halálos áldozatokat követelt a kecskeméti, az esztergomi és a nagykanizsai sortűz is.    1956. október 27., szombat- A rádió ismertette a kormány új összetételét. A koalíció irányába tett óvatos lépésként a kabinetbe bekerült a kisgazdapárti Tildy Zoltán és Kovács Béla.- Nagy Imre leállította a Katonai Bizottság tervét a Corvin köz elfoglalására, Janza Károly, az új honvédelmi miniszter a fegyveres csoportok elleni további harcra adott parancsot.- A felkelők kiszabadították a váci börtön rabjait.- Az éjszaka folyamán az MDP PB Mikojan és Szuszlov szovjet vezetők jelenlétében elfogadta Kádár János indítványát, amely az "ellenforradalom" radikális átértékelését indítványozta. Fehér Lajos vezetésével az MDP Katonai Bizottsága kidolgozta egy katonai diktatúra tervét.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"125763","attributes":{"alt":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"403"}}]]

    1956. október 28., vasárnap- A Szabad Nép, az MDP központi lapja Híven az igazsághoz című vezércikkében már nem ellenforradalmi és fasiszta puccskísérletként értékelte az eseményeket.- Az MDP KV - elfogadva a PB határozatát - tűzszünetet rendelt el, s az eseményeket nemzeti demokratikus mozgalomként értékelte. Megszűnt az MDP KV, s hattagú pártelnökség alakult Kádár János (elnök), Münnich Ferenc, Kiss Károly, Apró Antal, Szántó Zoltán és Nagy Imre részvételével.- 13 óra 20 perckor Nagy Imre a rádióban bejelentette az azonnali tűzszünetet, 14 órakor az új Nagy Imre-kormány letette az esküt.- A katonai alakulatoknál megkezdődött a forradalmi katonatanácsok létrehozása.- 17 óra 25 perckor Nagy Imre rádióbeszédében nemzeti demokratikus mozgalomnak nyilvánította a megmozdulásokat, bejelentette a szovjet csapatok azonnali kivonását Budapestről, a tárgyalások megkezdését a szovjet haderők teljes kivonásáról az országból, az ÁVH megszüntetését, az amnesztiát, a Kossuth-címer bevezetését, március 15. nemzeti ünneppé nyilvánítását, az általános fizetésemelést, bér- és normarendezést, az erőszak megszüntetését a tsz-mozgalomban.- Az ELTE-n megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága. A Budapesti Rendőr-főkapitányság épületében megalakították a Nemzetőrséget, az új kormányhoz hű karhatalmat.- Dudás József, a felkelők egyik vezetője a II. kerületi tanácsházán megalakította a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmányt, a felkelésből kinövő első kormányellenes politikai és fegyveres csoportosulást.- Felfüggesztették a kijárási tilalmat, de a gyülekezés továbbra is tilos maradt.- A nyugati nagyhatalmak kérésére összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa a magyar kérdés megtárgyalására.    1956. október 29., hétfő- Az éjszaka folyamán a legkompromittáltabb párt- és állami vezetőket családjukkal együtt Moszkvába vitték.- A Szabad Nép, amely a Kossuth címerrel a fejlécén jelent meg, Hajnalodik címmel közölt vezércikkében üdvözölte a felkelést.- Münnich Ferenc belügyminiszter bejelentette az ÁVH feloszlatását, és az új, egységes, demokratikus rendőrség szervezését.- Az egyetemeken szervezték a Nemzetőrséget, megjelent az Egyetemi Ifjúság című lap első száma.- A Deák téri főkapitányságon a néphadsereg, a rendőrség és a szabadságharcosok képviselői létrehozták a Forradalmi Katonai Bizottságot Király Béla vezetésével.- Országszerte megszüntették a rádiózavarók működtetését.- Nagy Imre áttette székhelyét a Parlamentbe, amely ezzel a pártközpont helyett az ország politikai központja lett.- Késő este Janza Károly honvédelmi miniszter bejelentette a rádióban, hogy másnap megkezdik a szovjet csapatok kivonását a fővárosból.- A nap folyamán több tárgyalás zajlott a felkelők képviselőivel a fegyverszünetről.- A legtöbb vidéki városban az új forradalmi szervezetek vezetésével helyreállt a rend.- A szuezi válság háborúba torkollott, ami részben elterelte a figyelmet a magyar eseményekről.    1956. október 30. kedd- A szovjet kormány nyilatkozatban rögzítette: hajlandó megvizsgálni a Varsói Szerződés értelmében Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok helyzetét, s kész tárgyalni a teljes kivonásról. A szovjet csapatok megkezdték kivonulásukat Budapestről.- A délelőtt folyamán a felkelők megostromolták, s mintegy háromórás harc után elfoglalták az MDP budapesti pártbizottságának Köztársaság téri székházát. A védők közül 24-et meglincseltek, az áldozatok között volt Asztalos János és Papp József honvédezredes, valamint Mező Imre, a pártbizottság titkára.- 14 óra 30 perckor Nagy Imre rádióbeszédben jelentette be az egypártrendszer megszüntetését és a demokratikus koalíciós kormányzás felélesztését, Tildy Zoltán pedig a begyűjtési rendszer megszűnését, valamint a szabad választások előkészítését.- A kormányon belül szűkebb kabinet alakult Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza és a Szociáldemokrata Párt által később kijelölendő személy részvételével.  1956. október 30., kedd- A rádió e naptól Szabad Kossuth Rádió, illetve Szabad Petőfi Rádió néven sugározta adásait.- Dudás József fegyveres csoportja 25 pontos kiáltványt tett közzé Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt címmel.- Megjelent a Magyar Szabadság című lap volt pártellenzéki újságírók: Gimes Miklós, Lőcsei Pál, Kende Péter, Fekete Sándor, Molnár Miklós szerkesztésében. Megjelent a honvédség új lapja, a Magyar Honvéd is.- Újjáalakult a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt, amely 31-én Petőfi Párt néven kezdte meg működését.- Király Béla vezetésével megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság Előkészítő Bizottsága, melynek feladata az új karhatalom megszervezése lett.- Az esti órákban felsőpetényi házi őrizetéből szabadon engedték Mindszenty József hercegprímást, akit gépkocsin előbb Rétságra, majd kívánságára Budapestre szállítottak.- A börtönökben megkezdődött a politikai foglyok kiszabadítása. Később közzétett hivatalos adatok szerint a következő napokban 3324 politikai foglyot bocsátottak szabadon.- Ausztria határzárat rendelt el a magyar határon, csak segélyszállítmányokat és újságírókat engedett be az országba.    1956. október 31., szerda- A Honvédelmi Minisztériumban megalakult a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány a katonatanácsok küldötteiből és a felkelőcsoportok képviselőiből.- Nagy Imre Király Bélát a Nemzetőrség főparancsnokává és a főváros katonai parancsnokává, Maléter Pál ezredest a honvédelmi miniszter első helyettesévé nevezte ki. A Forradalmi Karhatalmi Bizottság bejelentette: egységes parancsnokság alá vonja a honvédséget, a rendőrséget, a határőrséget és a felkelők alakulataiból létrejött nemzetőrséget.- Nagy Imre kora délután a Kossuth téren mondott beszédében bejelentette, hogy tárgyalások kezdődtek az országnak a Varsói Szerződésből való kilépéséről, a szovjet csapatok kivonulásáról, s arról, hogy október 23. nemzeti ünnep lesz.- A hivatalos megegyezés és bejelentés ellenére még mindig tartózkodtak szovjet alakulatok a főváros területén, s az éjszaka folyamán új szovjet egységek érkeztek az országba.- Az MDP elnöksége kimondta a párt feloszlatását, és Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven új pártot hozott létre. Intézőbizottságában helyet kapott Donáth Ferenc, Kádár János, Lukács György, Nagy Imre és Losonczy Géza is. Az új párt lapja a Népszabadság lett, ennek főszerkesztője pedig Haraszti Sándor.- Újjáalakult a Keresztény Demokrata Néppárt és a Magyar Parasztszövetség.- Eisenhower amerikai elnök televízió- és rádióbeszédében arról biztosította a Szovjetuniót, hogy Washington sem az új lengyel, sem az új magyar vezetést nem tekinti potenciális szövetségesének. A szovjet pártvezetésen belül a magyarországi katonai beavatkozás hívei kerekedtek felül.    1956. november 1., csütörtök- A szovjet csapatok lezárták a magyar repülőtereket. A magyar kormány megtiltotta a honvédségnek az ellenállást, de tiltakozott Jurij Andropov szovjet nagykövetnél, amiért az ország területére újabb szovjet csapatok érkeztek.- A Corvin köziek leváltották Iván Kovács Lászlót, s Pongrátz Gergelyt választották parancsnokuknak.- A kormánykabinet - amelynek ülésén részt vett Jurij Andropov szovjet nagykövet is - felmondta a Varsói Szerződést, és kihirdette a semlegességet; ennek szavatolásáért az ENSZ-hez és a négy nagyhatalomhoz fordult. Nagy Imre 19 óra 50 perckor rádióbeszédben jelentette be a Magyar Népköztársaság semlegességét.- 20 óra 24-kor a Szabad Kossuth Rádióban elhangzott Mindszenty József bíboros első rádióüzenete.- Késő este Andropov szovjet nagykövet kezdeményezésére Münnich Ferenc, majd az ő közvetítésével Kádár János is a szovjet nagykövetségre, majd Tökölre ment, és onnan a Szovjetunióba repült. Kádár János rádióbeszéde, amelyben dicsőséges felkelésnek nevezte az eseményeket, és bejelentette, hogy a kommunisták új pártjaként megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt, már távozása után, felvételről hangzott el.- Az Építők Székházában tanácskoztak a budapesti munkástanácsok, küldötteiket a gyűlés után Nagy Imre meggyőzte a sztrájk befejezéséről.    1956. november 2., péntek- Az összetűzések gyakorlatilag az egész országban megszűntek.- A kormánykabinet Losonczy Géza vezetésével delegációt nevezett ki, hogy Varsóban tárgyaljon a Szovjetunió képviselőivel a Varsói Szerződés felmondásának végrehajtásáról, a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. A kabinet kinevezte a szovjet csapatkivonásról Budapesten tárgyaló küldöttséget is.- Megjelent a Népszabadság, az MSZMP központi lapjának első száma. Donáth Ferenc irányításával megkezdődött az MSZMP szervezése.- Nagy Imre kormányfő a nap folyamán többször tiltakozott Andropov szovjet nagykövetnél a szovjet csapatok beözönlése és Budapest körülzárása ellen.- Moszkvában az SZKP KB elnökségének kibővített ülésén Kádár János - Münnich Ferenc, Bata István és Horváth Imre társaságában - beszámolt a magyarországi helyzetről, amely értékelése szerint "óráról órára jobbra tolódik". Kádár ellenezte, Münnich támogatta a szovjet fegyveres beavatkozást, Bata katonai diktatúra bevezetését javasolta. A szovjet vezetés nem hozott érdemi döntést, s a csapatkivonási tárgyalások folytatására Malinyin hadseregtábornokot jelölte ki.- A délután folyamán Apró Antal, Kiss Károly, Marosán György és Nógrádi Sándor a tököli szovjet parancsnokságra távozott.- Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megvitatta a magyarországi helyzetet, de határozati javaslatot nem nyújtottak be.- Hruscsov szovjet pártvezető Bukarestben román, csehszlovák és bolgár vezetőkkel tárgyalt a szovjet fegyveres beavatkozás előkészítéséről, majd Brijuni szigetén elnyerte Tito és a jugoszláv vezetés hozzájárulását is.  1956. november 3., szombat- Átalakult a kormány. A miniszterelnök és külügyminiszter Nagy Imre; államminiszterek: Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István (FKGP), Bibó István, Farkas Ferenc (Petőfi Párt), Kádár János (távollétében), Losonczy Géza (MSZMP), Fischer József, Kelemen Gyula, Szántó Zoltán, Kéthly Anna (SZDP), Maléter Pál vezérőrnagy honvédelmi miniszter.- A Parlamentben megkezdődtek a magyar-szovjet tárgyalások a csapatkivonás részleteiről, megállapodás született, hogy ezeket a tököli szovjet parancsnokságon folytatják 22 órakor.- Csepelen és Újpesten a sztrájk befejezéséről döntöttek. Országosan előkészületek történtek a munka november 5-i általános felvételére.- A Forradalmi Karhatalmi Bizottság Király Béla vezérőrnagyot megválasztotta a nemzetőrség főparancsnokává, helyettese Kopácsi Sándor rendőr ezredes lett.- 20 órakor Mindszenty József hercegprímás rádiószózatában az eseményeket a külső beavatkozás miatt szabadságharcnak minősítette. Többpártrendszerű, "igazságosan korlátozott magántulajdonon" alapuló, "kultúrnacionalista szellemű" társadalom megteremtéséről, a katolikus egyház "intézményeinek és társulatainak" visszaadásáról beszélt.- Tökölön a délelőtti katonai tárgyalások folytatása helyett a szovjetek letartóztatták a magyar kormány katonai küldöttségét.- Az SZKP KB elnökségének kibővített ülésén Kádár Jánost jelölték a magyarországi ellenkormány vezetőjének.- Az ENSZ BT ülésén az amerikai delegáció határozati javaslatot nyújtott be, amely felszólította a Szovjetuniót csapatainak kivonására Magyarországról.  1956. november 4., vasárnap- A magyarországi szovjet csapatok főparancsnokságát Kazakov hadseregtábornok vette át, hajnali 4 óra 15 perckor általános szovjet támadás indult Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. A főváros védői - nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvéd egységek - felvették a harcot.- 5 óra 5 perckor az ungvári rádió által sugárzott közleményben Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc bejelentették, hogy 1956. november 1-jén minden kapcsolatot megszakítottak a Nagy Imre-kormánnyal, egyben kezdeményezték a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását Kádár János vezetésével.- 5 óra 20 perckor elhangzott Nagy Imre rövid, drámai hangú rádióbeszéde, amelyet többször megismételtek, és több nyelven is sugároztak: "Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével."- Miután Soldatic jugoszláv nagykövet a hajnali órákban arról tájékoztatta Szántó Zoltán államminisztert, hogy a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak, 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezett Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György és Szántó Zoltán (az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai). A követségen összesen 43 személy kapott menedékjogot. Mindszenty bíboros az amerikai követségen keresett menedéket.- Bibó István, a törvényes magyar kormánynak az Országgyűlés épületében maradt egyetlen képviselője kiáltvány adott ki. Ebben leszögezte, hogy Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, s visszautasította azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna. Felszólította a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg felállított bábkormányt ne ismerje el, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen.- A túlerő láttán a kormány és a katonai vezetés nem kísérelte meg a fegyveres ellenállást, a szovjet csapatok - helyenként fegyveres harc után - a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverezték.- 8 óra 7 perckor megszakadt a Szabad Kossuth Rádió adása, rövidhullámon váltakozva a Himnuszt és a Szózatot sugározták.- Budapesten a felkelő csoportok felvették a harcot. A szovjet csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot és a Budapesti Rendőr-főkapitányságot.- A Kádár-kormány táviratban kérte az ENSZ főtitkárától a magyar kérdés levételét a napirendről.- Soldatic jugoszláv nagykövet közvetítette Titó Nagy Imrének és társainak címzett üzenetét, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt, amit ők egyhangúlag elutasítottak.- Eisenhower amerikai elnök tiltakozott a szovjet intervenció ellen.- New Yorkban a Biztonsági Tanács ülésén a Szovjetunió megvétózta a beterjesztett amerikai határozati javaslatot. Délután a rendkívüli közgyűlés 50:8 arányban, 15 tartózkodás mellett elfogadta a bővített amerikai javaslatot, amely felkérte az ENSZ főtitkárát arra, hogy jelöljön ki bizottságot a magyarországi helyzet megvizsgálására.- November 4-én az áldozatok száma a fővárosban 135 volt. A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események embervesztesége országos viszonylatban 2652 halott (Budapesten 2045) volt, és 19 226 (Budapesten 16 700) ember sebesült meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, 51 eltűnt. A forradalom leverését követő megtorlásban az ENSZ bizalmas adatai alapján 453 embert végeztek ki. Az 56-os Intézet szerint több mint 340 emberen hajtottak végre halálbüntetést 1956-os ügy miatt, életükkel fizettek olyan vezető személyiségek, mint Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József is.