Arafat le is mondhat

Helyét állítólag a palesztin önkormányzat törvényhozásának elnöke venné át ideiglenes „államfőként”. Ahmed Kurai, mozgalmi nevén Abu Ala a palesztin választásokig maradna a PH élén. Kérdés, hogy Arafat távozása után nem lesznek-e még erősebbek az Izraellel kiegyezni nem kívánó palesztin erők. Az sem biztos, hogy Izrael elhiszi: Arafat nemcsak formálisan, hanem tényleg lemond vezető szerepéről.

A hét végén New Yorkban újból találkozik a rendezéssel próbálkozó „szupernégyes”. Colin Powell amerikai és Igor Ivanov orosz külügyminiszter mellett helyet kap a tárgyalóasztalnál az EU két külügyese, Javier Solana és Chris Patten. A kvartett rögtön utána tárgyal az izraeli–palesztin közvetítésben hagyományosan nagy szerepet játszó Norvégia, valamint a palesztin államiságot esetleg majd nagyban finanszírozó Japán külügyminiszterével, illetve a Világbank vezetőivel. Ugyancsak találkoznak a politikai és pénzügyi szempontból egyaránt fontos Egyiptom, Jordánia és Szaúd-Arábia képviselőivel. Egyelőre nem tudni, hogy a felélénkült diplomácia áthidalja-e az Amerika és Európa közötti nézetkülönbségeket.

Palesztin Nemzeti Szolidaritás Mozgalma néven egy új palesztin szervezet jelentette be megalakulását, amely konföderációt javasol a jövőbeli palesztin állam és Izrael között az egyesített Jeruzsálemmel, mint fővárossal.

Továbbra is nagy ellenkezést vált ki Izraelben a kormány határozata, amely szerint bizonyos körülmények között csak zsidóknak adhatók el az állami földek. Móse Kacav államfő úgy vélte, hogy a javaslat, „ha nem is rasszista, de mindenképpen megkülönböztető az arabokkal szemben”. Izraelben a föld 93 százaléka állami tulajdonban van. Apartheidre hasonlító jelenség lenne, ha a lakosság 20 százalékát képező arabok nem részesülhetnének az állami földekből. (m, n)