A migráció hatásaival, a demográfiai mutatók megváltozásával több ország is kénytelen szembesülni. A más kulturális és nyelvi közegből érkező bevándorlók csoportjai és az őshonosok kölcsönös bizalmatlansága gyakran torkollik erőszakos konfliktusokba.
„Ha én ma török vagy marokkói származású személy lennék, bizony nagyon kellemetlenül érezném magam Hollandiában” – mondta Tessényi Géza nemzetközi jogász, a Strasbourgi Egyetem tanára, az Interkulturális Kommunikációs és Vezetőképző Iskola (ICLS) alapítója. Tessényi professzor a Konfliktusok megelőzése és az interkulturális párbeszéd elnevezésű nemzetközi konferencia résztvevője volt a múlt héten Újvidéken. Előadásában az ICLS Bizalom hálózata elnevezésű programjáról beszélt. Ennek keretében az úgynevezett vegyes városokban szerveznek különböző etnikai, vallási csoportokhoz tartozó huszonéves fiatalok számára olyan többnapos kurzusokat, melyek hozzájárulhatnak e közösségek kölcsönös megismeréséhez, elfogadásához, a bizalmatlanság megszüntetéséhez és a konfliktusok megelőzéséhez.
A professzorral az újvidéki Magyar Szó munkatársa beszélgetett az etnikai konfliktusok mibenlétéről és a megfékezésüket célzó tevékenységről.
Mire enged következtetni az előadásában is említett holland eset? Vajon a tolerancia csak egy felszíni máz, mely egymásnak feszülő, lappangó indulatokat fed?
Ami Hollandiában történt, akárhol megtörténhetett volna. Hollandia valóban olyan ország volt, amely otthont adott a menekülteknek évszázadok óta, ezért a hollandok igen büszkék a történelmükre. Az elmúlt évtizedekben olyan bevándorlási politika volt életben, amely nem követelte meg azt, hogy az integráció érdekében a bevándorló maga is tegyen valamit, próbáljon részt venni a társadalom életében. Ennek az lett az eredménye, hogy rengeteg bevándorló érkezett az országba, és olyan közösségek alakultak ki, amelyek semmilyen értelemben nem integrálódtak: nem beszélték a nyelvet, munkát a saját közösségükön belül végeztek, a gyerekeket a közösség nyelvén megszervezett iskolákba íratták, és olyan vallási intézményeket látogattak, amelyeknek semmilyen kapcsolatuk nem volt az őslakossággal. Tehát fokozatosan erős elszigetelődés, szegregációs feszültség alakult ki. Ilyen alapon egész Európában jelen van a konfliktusok lehetősége: Észak-Anglia, Dél-Franciaország egyes részein és Németországban is. Ezeken a területeken a muzulmán vallásúak tekintélyes arányt képeznek. A feszült légkör egyre csak fokozódik 2001. szeptember 11-e után és a a palesztinokról és Irakról szóló hírek közepette. Zárt közösségek alakultak így ki, melyekkel szemben általános a gyanakvás. Kommunikáció pedig nincs, csak nagy viták a sajtóban, de ezek nem segítik a helyzet megoldását.
Nyilván vannak hangos, erőszakos emberek, és a másik oldal ezzel a néhány agresszív emberrel azonosítja az egész közösséget, ami sztereotípiákat, előítéleteket szül.
Minden közösségben – függetlenül attól, hogy kisebbségi vagy többségi, vallási, etnikai vagy kulturális közösség – a többség mindig békés, normális életet akar. Mi az ICLS-ben a békés többségre építünk, akik együtt akarnak élni, és nem akarnak falakat, tankokat, nem akarnak köveket dobálni, öngyilkos merényleteket látni, hanem normálisan szeretnének élni önmaguk és gyermekeik érdekében. Erre a többségre nemcsak homokvárat, hanem sziklaerődítményt lehet építeni. Mi pontosan azon dolgozunk, hogy ennek feltételei kialakuljanak.
Milyen eredményekről tud beszámolni? Csökkent-e az erőszakos konfrontálódások száma azokban a vegyes lakosságú városokban, ahol már létrejöttek a Bizalom hálózatai?
Statisztikailag ezt bizony elég nehéz kimutatni, de ettől függetlenül vannak bizonyos tapasztalataink. Három évvel ezelőtt a nagy-britanniai Bradfordban kezdtünk el dolgozni, ahol 2001 nyarán utcai zavargások törtek ki a helyi ázsiaiak és az őslakosok között. Néhány hónappal később nekiláttunk a programunknak, félévenként újabb és újabb csoportokkal szerveztünk szemináriumokat. Ezek a csoportok mind csatlakoztak a Bizalom hálózatához, és rengeteg olyasmit tettek, amiről a közvélemény nem értesült, hiszen saját munkakörükben, társadalmi kapcsolataikban cselekedtek. Mármost nem állíthatom azt, hogy mindenez az ICLS jóvoltából alkult így, de tény az, hogy Bradfordban azóta nem voltak utcai zavargások.
A Vajdaságban tavaly megnőtt az etnikai jellegű konfliktusok száma. Sokan ezt a 90-es évek háborúi során idetelepülő menekültek számlájára írják. Voltak-e olyan kezdeményezések a térségből, melyek az ICLS Bizalom hálózatának kialakítását célozták?
Egyelőre nem voltak, de bizonyára nem is tudtak róla, hogy létezik ilyen. A konferencián is elmondtam. hogy az ICLS mi mindennel foglalkozik, de az itteni lakosságnak kell felvennie velünk a kapcsolatot, ha úgy érzik, érdekeltek a projektumainkban. Csak azokra a helyekre megyünk el, ahová hívnak bennünket, és ahol hajlandók saját erővel is hozzájárulni ahhoz, hogy a Bizalom hálózata az adott térségben is kiépüljön. (Pressburger Cs., Magyar Szó)
A téma háttere
Növekszik a belső feszültség Európában, ahol folyamatos a népességcsökkenés, és szükség van az immigránsok munkaerejére. A világ közvéleményét sokként érte, amikor tavaly novemberben Hollandiában egy marokkói származású fiatalember megölte Theo van Gogh filmrendezőt, aki a muzulmán közösségről készített egy többek szerint iszlámellenes dokumentumfilmet. A toleranciájáról ismert országban utcai zavargások törtek ki, és olyan kommunikációs csatornák nyíltak meg, amelyek korábban elfogadhatatlanok voltak.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.