Kritikusok sárga-feketében

Vedran Mujagić basszusgitáros közéleti aktivistaként kezdett zenélni, eleinte csak figyelemfelkeltésre, a mondanivaló célba juttatására tartotta jónak a zenekart, aztán az egyre nagyobb sikereken felbuzdulva komolyabban kezdték venni a projekt zenei részét.

Többször láttalak titeket különböző fesztiválokon, ahol az embereket nem a társadalomkritika érdekli, hanem bulizni akarnak. Úgy vettem észre, belenyugodtatok ebbe.

Igen, mert rájöttünk, hogy a könnyűzene nem alkalmas a politizálásra. Régebben egy egész műfaj szólt erről, de a gondolkodó emberek ma már rosszul viselik, ha rájuk akarnak erőltetni valamit. Remélhetőleg érezhető a zenénkből, hogy mi a negatív energiák ellen harcolunk. Ehhez még a szöveget sem kell érteni. Spanyolországban például telt házas arénaturnét csináltunk a Covid-időszak előtt, és senkit nem zavart, hogy számukra ismeretlen nyelven éneklünk. Aki megszereti a zenénket, az később úgyis utánanéz a neten a dalszövegeknek.

Be kell vallanom, hogy én azért figyeltem fel rátok, mert olvastam, hogy a 2006-os választás előtt a boszniai parlament bejáratánál játszottatok a korrupció ellen tiltakozva. Később pedig egész koncertturnén biztattátok a fiatalokat, hogy jelöltessék magukat és szavazzanak a 2010-es helyi parlamenti választáson…

Akkoriban még naivak voltunk. És persze fiatalabbak, vagyis jól állt nekünk az ilyesmi, könnyen szót értettünk saját korosztályunkkal. Zászlókat lengettek, kórusban ordították a dalszövegeket, olyan volt a hangulat a koncertjeinken, mintha a kedvenc focicsapatuknak szurkolnának. Ma már csak mosolygok ezen, mert nem növeltük jelentősen a fiatal politikusok számát. Legfeljebb annyit értünk el, hogy sokan azonosulni tudtak az általunk képviselt nézetekkel. És talán ma is jobban érdeklődnek a közéleti ügyek iránt. A zenészeknek nem prédikálniuk kell a színpadon, hanem jó zenét csinálni. Mert többnyire ők is ugyanolyan laikus hírfogyasztók, mint a közönségük, szóval nincs is joguk befolyásolni őket a zene segítségével.

A karanténidőszakban rendszeres YouTube-koncertekkel kényeztettétek a rajongókat, ezek tele voltak humorral, jópofa szkeccsekkel. Ennyire élveztétek az internet nyújtotta újfajta kifejezési formát?

Inkább úgy mondanám, hogy unatkoztunk. Megszoktuk, hogy szinte állandóan úton vagyunk, és ha már nem turnézhattunk, legalább volt mire készülni. Izgatottan vártuk a hétfőket, és mindig kitaláltunk valami kis marhaságot a zene mellé. Technikailag egyébként komoly előkészületeket igényelt ez a két karanténszezon, mert a zenekar tagjai három országban és hat városban élnek. De az egész világon nézték a YouTube-csatornánkat, és később, a normális koncerteken sokan mondták, hogy könnyebbé tettük számukra a bezártságot, aminek nagyon örülünk. Sőt, néhány vicces, ironikus elemet élőben is kipróbáltunk, vagyis beemeltük őket a koncertprogramba. Március óta ismét rengeteget játszunk Európa-szerte, szerencsére válogathatunk a meghívások között.

Egy új lemezt is sikerült összehozni a pandémia alatt, amelyen alig találni utalást a járványra. Miért?

Túl szájbarágósnak éreztük a témát, illetve egyszerűen csak nem akartunk foglalkozni vele. Az elmúlt két év annyira megviselt mindenkit, hogy felesleges dalt írni róla. Ezért azt mondtuk, legyen a lemez címe Agrikultura, és szóljon a mezőgazdaságról – konkrét vagy átvitt értelemben. Másfelől viszont a járvány annyira megváltoztatta az emberek gondolkodását, hogy ott lappang mindenki lelkében, a dalszerzőkében is. Úgy is mondhatnám, hogy bármit teszünk, mondunk vagy leírunk a jövőben, annak valamilyen szinten köze lesz a nagy, kollektív tapasztalatként megélt világjárványhoz.

Mindig sárga-fekete egyenszerelésben léptek fel, amire nem találtam magyarázatot a szakirodalomban. Elárulnád a megfejtést?

Eredeti szakmám szerint grafikus-dizájner vagyok, szóval én találtam ki a csapat vizuálját, a logótól kezdve az öltözetig. A kollektívát, az összetartozást szerettük volna kiemelni valamivel. A sárga-fekete színkombináció a nemzetközi nonverbális kommunikációban valamilyen veszélyt jelez, ezért tetszett meg. Sorolhatnám, mi mindenre jelentünk mi veszélyt, de inkább nem teszem. A dubioza szó a mi nyelvünkön kételkedést, gyanakvást, kritikai szemléletet jelent. Vagyis veszélyben a nyájszellem, ha valaki a mi számainkat hallgatja…! De neked elárulom, hogy ezek sima sportmezek, és a hosszú turnékon rendkívül praktikusak, mert gyorsan száradnak.