Visszamenőleges hatályosság

Időről időre a különböző normák kapcsán előjön a retroaktivitás kérdése – a legutóbb a háromszor és elég elv bevezetésével kapcsolatban fogalmazódtak meg „retroaktív aggodalmak”. Arról, hogy tulajdonképpen mit takar ez a viszonylag sok bonyodalmat okozó fogalom, Gál Gábort, a parlament alkotmányjogi bizottságának MKP-s tagját kérdeztük.

Mi a retroaktivitás?

Leegyszerűsítve: visszamenőleges hatályosság. Akkor beszélünk retroaktivitásról, amikor egy törvény nemcsak a jövőbe mutat, hanem a hatályba lépése előtti jogviszonyokra is vonatkozik. Van közvetlen és közvetett visszamenőlegesség. Az előbbi akkor áll fenn, ha egy norma kimondottan utólag, visszamenőleg megváltoztatja a jogviszonyokat, ami jogállamban elfogadhatatlan, mert súlyosan sérti a polgárok jogbiztonságát. Az utóbbiról akkor beszélhetünk, ha egy rendelkezés más törvényeken keresztül befolyásolja a jogviszonyokat.

Amikor a büntető törvénykönyvbe bevezették a háromszor és elég elvet, szintén felmerült a retroaktivitás. Miért?

A háromszor és elég elv lényege dióhéjban az, hogy ha egy bűncselekmény elkövetője már harmadszor áll a bíróság előtt, súlyos büntetést kap. Csakhogy ezt a személyt tulajdonképpen azért büntetik ilyen szigorúan, amiért már kétszer volt börtönben – nem beszélve arról, hogy a korábbi törvénysértésekért már leülte büntetését –, tehát lényegében a korábbi két ítélet miatt kaphat akár életfogytiglanit is. Ott is arról folyt a vita, hogy ez az elv nem vonatkozhat visszamenőleg mindenkire, éppen ezért a záró rendelkezések pontosítják az érintettek körét. A büntetőjogban alapvetően elfogadhatatlan a retroaktivitás, kivéve akkor, ha ez enyhítő körülményként szolgálhat a gyanúsított vagy a vádlott számára. Teljesen laikusan fogalmazva: tegyük fel, hogy augusztus elsején érvénybe lép egy törvény, mely megváltoztatja azt az állapotot, amely korábban, egy hónapja volt érvényes. Abszurd példát mondok: egy hónapja még a lopás nem számított bűncselekménynek, viszont X. Y. ellopott egy autót. Egy hónappal később életbe lép az a törvény, mely kimondja, hogy a lopás bűncselekmény, és akit kézre kerítenek, öt évre ítélhető. Elfogják X. Y.-t, akit el akarnak ítélni, mert lopott. Csakhogy egy hónappal ezelőtt abban a tudatban tört fel egy kocsit, hogy emiatt a haja szála sem görbülhet. Ha már akkor tudta volna, hogy ezért börtönbe zárhatják, talán nem lopott volna. Igazságos dolog őt utólag felelősségre vonni? Visszamenőleg nem lehet megváltoztatni a játékszabályokat. A törvényeknek a jövőbe kell mutatniuk. Mindenkinek az éppen abban a pillanatban hatályos törvények szerint kell cselekednie. Természetesen ez a lopásról szóló példa csak szemléltetés volt, a lopás nem mostantól számít bűncselekménynek.

Akkor mondok én is egy abszurd példát: mi van akkor, ha a pénzügyminiszter olyan törvényt terjeszt elő, mely szerint mától mindenkinek, akinek piros színű autója van, pluszadót kell fizetnie. A hatályba lépés pillanatában van egy piros autóm, viszont ha tudtam volna, hogy pluszadót kell miatta fizetni, akkor vagy más színűt veszek, vagy semmilyen autót nem vásárolok. Csakhogy ezt a kocsit a múltban szereztem, vagyis ennek a törvénynek is lenne retroaktív hatása?

Nem lenne, illetve csak közvetett hatása lenne. Ez a példa egyébként vonatkoztatható a mostanában nagy visszhangot kiváltó, a téli gumiabroncsokról szóló rendelkezésre. Sokan mondhatnák, hogy ha tudták volna, hogy télen kötelező a pluszkiadással járó téli gumiabroncs, nem vásároltak volna autót. Megváltoztak a játékszabályok, és ha valakinek nem tetszenek, akár most is eladhatja az autót, nem kötelező gépkocsit tartani. Viszont most nem fognak senkit megbüntetni azért, mert a múlt télen nem volt az előírásoknak megfelelő abroncsa. Az adótörvények mind a jövőbe mutatnak, miközben a közvetett retroaktivitás mindig megvan, hiszen az előző évi jövedelmet adóztatják meg.

Amikor tehát a retroaktivitás szót halljuk, egyértelműen negatív jelenségre kell gondolnunk?

Természetesen, hiszen a jogbiztonság abszolút megsértéséről van szó. Kiindulok egy adott helyzetből, tiszteletben tartok minden előírást, legjobb tudásom szerint járok el, viszont abszolút bizonytalanságban élnénk, ha semmi nem garantálná, hogy utólag nem lehet megkérdőjelezni lépéseink helyességét. A jelenleg érvényes törvények alapján nem értékelhetjük a múltat. Ez egy általánosan elfogadott elv, erre épül az egész jogrend.

Éppen ezzel érvelnek a vagyon elkobzásáról szóló törvény ellenlábasai is. Azaz hogy nem lehet elkobozni a törvény hatályba lépése előtt szerzett vagyont.

Sajnos, sokszor előkerül a visszamenőlegesség kérdése, és ezt különböző jogtechnikákkal meg lehet oldani, ezért csak ritkán beszélünk közvetlen retroaktivitásról, inkább a közvetett visszamenőlegességre vannak példák. Most is érvényben vannak olyan rendelkezések, melyek alapján el lehet venni a tulajdonostól bizonyos vagyont, hiszen ismerjük a vagyonelkobzás intézményét, és meghatározott esetekben bizonyos vagyon az államra szállhat. Mindezt büntető törvénykönyvünk ismeri, csak nem működik hatékonyan. Mivel az igazságügyi minisztérium műhelyéből származó törvény még csak tárcaközi véleményezésen van, korai erről parlamenti képviselőként nyilatkozni. Jogilag meg lehet oldani a kérdést, csak megfelelő technikát kell alkalmazni. Egyébként ha kételyek merülnek fel valamilyen törvénnyel kapcsolatban, az alkotmánybírósághoz kell fordulni, csak az mondhatja ki az esetleges retroaktivitást. Mindig a taláros testület döntése mérvadó.