Vegyes képet fest Bárdos Gyula szavazótábora

ÖSSZEFOGLALÓ

Pozsony. Kik alkották a Bárdos Gyulára szavazók táborát? Csak a stabil MKP-szavazók vagy voltak közöttük hidasok, esetleg korábban pártot nem választó bizonytalanok is? A választások óta sokan próbálják interpretálni az 5,1 százalékos adatot.

Mivel a választások titkosak, pontosan lehetetlen megállapítani, hogy milyen egy-egy jelölt szavazótábora. A választások előtti felmérések során szoktak rákérdezni a pártpreferenciákra, illetve a szavazás napján készülő exit poll felmérések során. Utóbbi szombaton nem készült, a korábbi közvélemény-kutatások pedig azt mutatták ki, hogy a 2012-ben az MKP-ra voksolók kb. fele, a Hídra szavazók harmada készül Bárdost támogatni, és sok a bizonytalan a magyarok között.

Utóbbi adat igaznak bizonyult, hiszen a déli járásokban alacsony volt a részvétel. A megkérdezettek pártprefenciát viszont illik óvatosan kezelni, mivel egy országos felmérésben a magyar minta túl kicsi ahhoz (az összesen kb. ezer megkérdezettből kb. 90 magyar), hogy reprezentatív legyen.

Egy másik módszer, az ún. ökológiai következtetés az alapján próbálja megállapítani a pártszimpátiát, hogy több választás eredményét veti össze. A módszer lényege, hogy községsoros összevetést készítenek, amiből a választók viselkedésére következtetnek. A kohovolit. eu elkészítette a szombati első forduló és a 2012-es parlamenti választás ilyen jellegű összevetését, az eredmény szerint Bárdos Gyula támogatóinak felét az MKP, felét a Híd 2012-es szavazói tették ki.

Felmerülhet a kérdés, ha Bárdos 97 ezer szavazatot kapott, két éve pedig az MKP-ra 109 ezren, a Hídra pedig 176 ezren voksoltak, akkor hogyan lehet, hogy így oszlanak meg a szavatok. Az egyik lehetséges válasz az alacsonyabb részvételben keresendő. A másik pedig a módszer torzításaiban. „Ismerem a módszert, de még nem dolgoztam vele” – mondta lapunknak Slosiarik. Ugyanakkor az egyes adatokat meglepőnek tartja, megkérdőjelezi például, hogy a Híd választói gyakorlatilag háromfelé szavaztak volna: több mint felük Bárdosra, 10 százalékuk Kiskára adta voksát, a többi pedig nem szavazott. „Kérdés, hogy miért ne választották volna a Híd választói például Kňažkót vagy Procházkát” – tette hozzá az elemző. Mivel a választások előtti felmérések is mást mutattak, ennek a kutatásnak az eredményét is fenntartásokkal kezeli.

Mi két járás, a Galántai és a Komáromi járás községsoros adatait vetettük egybe. Ezek egyértelmű arányosságot mutattak a magyarság aránya és a Bárdos Gyulára leadott voksok között – ezt viszont még a járási statisztikák is kimutatták. Ha a pártokra és a magyar jelöltre leadott voksok százalékos arányát nézzük, szembetűnő, hogy Bárdos mindkét járás településein jobb eredményt ért el, mint az MKP két éve. A Galántai járás magyarlakta falvaiban pl. másfél–kétszer magasabb volt a Bárdosra leadott voksok aránya, mint az MKP 2012-es eredménye. A járásban Bárdos 23,4 százalékkal szoros versenyben második lett, míg két éve az MKP 15,3, a Híd pedig 23,4 százalékot ért el. Azt ugyanakkor nehéz megmondani, milyen arányban lehettek Bárdos táborában az egyik és a másik párt szimpatizánsai, illetve mennyi új szavazót tudott megszólítani. Az 5,1 százalékos eredmény alapján feltételezhető, hogy a bizonytalanokat csak kis mértékben sikerült az urnákhoz csábítania.

A déli járásokban Andrej Kiska volt az, aki a szlovák jelöltek közül messze a legnagyobb arányban meg tudta szólítani a magyarokat. A Híd 2012-es és Andrej Kiska mostani eredményei között ugyanakkor semmilyen összefüggés nem mutatkozott. A Komáromi járás településein a 10–35 százalék közötti sávban mozog Kiska támogatottsága, függetlenül attól, a Híd milyen eredményt ért el az adott községben. (MSz)