Vámos Miklós a nőkről

Szó se róla, eddig is nagy csodálója voltam az írónak, könyvein, tévéműsorain keresztül azon kevesek közé sorolhatjuk őt, akiket sohasem tudtak tévútra vezetni álságos „modern értékek“, melyekben az emberek nagy része annyira elmerül, hogy szinte nem is érzékeli, milyen messzire került az élet valódi értékeitől. A szeretet, a tiszta gondolkodás, a szellemiek elsődlegessége és a közvetlen embersége, amely mindig magával ragadott, valahányszor a képernyőn láttam vagy írásait olvastam. Számomra igazi férfi, igazi ember, amilyenből nagyon kevés van.

Legújabb könyvével kapcsolatban tett kijelentései miatt, s maga a téma miatt: nőkről, a velük kapcsolatos hazugságokról ír, a feminizmus „vádjával“ illették, amely látható, hogy általános elutasítást és ellenérzést vált ki a közvéleményből. Ha a nő nem alárendelt szerepben, azázatos szolgaként vagy rontó szellemként jelenik meg a művészetben, azonnal farkast kiáltanak. Mert a feminizmus gyilkos kór, amely fertőz, jó lesz, ha résen vagyunk, és nem adjuk ajándékba ezt a könyvet egyik nőismerősünknek sem, nehogy valami baja essen - például gondolkodni kezdjen helyzetén-, miután elolvassa. Férfiaknak titokban ajánlom olvasni, nehogy őket is megvádolhassa valaki, és ezáltal veszítsenek nehezen kiharcolt „kemény férfi“ pozíciójukból. Egyébként csak azoknak ajánlom, akik hajlandóak befogadni az értékes irodalmat.

Vámos Miklós így vall a regényről: „ Nők mozgatják a világot, kétlem, hogy ők a gyöngébb nem, inkább a szebb és jobb igen. A rossz általában férfiak műve, a jót majdnem mindig nőknek köszönhetjük. Ők szülnek valamennyiünket, ám amilyen balszerencsések, ők is temetnek el. Asszonyi sors, Magyarországon a múlt (XX.) században – hit, hazugság, hála, tisztelet, bizalom, remény, igazság, szerelem, derű. Göröngyös út az Éntől az Őig. Úgy érzem, egyebek közt azért érdemes élni, hogy másokat megörökíthessünk, regényben, szoborban, képeken, vagy akár élőszóban. Magunk is megörökíttetünk, többszöröződik a ránk mért idő, ha továbbadjuk életünk hazugságait és igazságait. E könyvvel azt szeretném továbbadni, amit nőkről és nőktől tudok, térdet, s fejet nékik hajtván, szivből, igazán.“