Vámbéry nyomában – és tovább…

A Vámbéry Polgári Társulás új, ambiciózus célokat tűzött maga elé, és most vezetésében is személyi változások történtek. A társulás közelmúltban megtartott közgyűlése Hazai György professzort, a neves magyarországi orientalistát és turkológust választotta meg elnöknek, az igazgatói posztot pedig a régi elnök, Hodossy Gyula tölti be. Vele beszélgettünk.

Miért volt szükség a változásokra, és mivel jár ez a szervezet tevékenységét illetően?

Annak idején, amikor a Vámbéry Polgári Társulást létrehoztuk, elsősorban Vámbéry Árminnal szerettük volna megismertetni a dunaszerdahelyieket, ami elsősorban ismeretterjesztői és szervezői feladatokkal járt. Később felvetődött annak az igénye is, hogy a Vámbéry-életmű kutatását is fel kéne vállalnunk. Most, hogy eljutottunk odáig, hogy a Vámbéry-életművet kutatjuk, egészen természetes módon felmerült, hogy magával a Kelet-kutatással, vagyis azoknak a térségeknek a kutatásával is foglalkoznunk kéne, amellyel Vámbéry is foglalkozott. Egy egyszerű társadalmi szervezet azonban természetesen nem tudja biztosítani a feltételeket a tudományos munkához, ezért úgy gondoltuk, hogy a Vámbéry Polgári Társulást kicsit át kell alakítanunk. Az átalakítás első és legfontosabb fegyverténye, hogy Hazai György professzor úr elvállalta a társulás elnöki posztjára szóló felkérésünket. Igen nagy megtiszteltetés ez, hiszen ő a Kelet-kutatás egyik legnagyobb alakja ma Európában. Ha ő hajlandó nekünk segíteni, akkor az mindenképpen előremozdítja ezt az ügyet, és így a Vámbéry Polgári Társulást a szakma is nagy valószínűséggel elfogadja tudományos műhelynek. Továbbá arra a felismerésre jutottunk, hogy a tudományos kutatással kapcsolatos teendőket jó lenne a polgári társuláson belül egy külön szervezeti keretben elvégezni. Ezért megalakítottuk a Vámbéry Tudományos Kollégiumot, amelynek az elnökévé Vásáry István professzor urat választottuk, a titkári funkciót pedig Dobrovits Mihály adjunktus tölti be, aki az eddigi konferenciák szervezéséből is oroszlánrészt vállalt. Mindketten egyetemi tanárok, és régóta foglakoznak Kelet-kutatással, orientalisztikával, és a Vámbéry-életmű feltárásáért Hazai György mellett ők is nagyon sokat fáradoztak már eddig is.

Kik lesznek a kollégium tagjai? Más nemzetek kutatóival is számolnak?

A kollégium tagjai mind olyan kutatók lesznek, akik eddig is részt vettek a munkában. Legalább egy tucat tudósról van szó – és nem csupán Magyarországról, hanem Angliából, Oroszországból, Törökországból és Szlovákiából is. A kollégiumban aztán elosztjuk a feladatokat, koordináljuk a kutatómunkát és igyekszünk egymás eredményeivel is rugalmasabban megismertetni az egyes műhelyeket, vagyis konferenciákat rendezünk és minél hamarabb, minél szélesebb körben hozzáférhetővé tesszük a kutatási eredményeket. A Lilium Aurum Kiadóban már elindítottunk két könyvsorozatot. Az egyikben Vámbéry-műveket és Vámbéryról szóló munkákat jelentetünk meg; a mostani konferenciára jött ki például a perzsiai utazásait bemutató kötet. A másik sorozat pedig a Vámbéry Tanulmányok, amelyben eddig két könyv látott napvilágot, ezekben jelent meg az első két Vámbéry-konferencia anyaga. Úgy látjuk, ez a két könyvsorozat alkalmas arra, hogy a Vámbéry Tudományos Kollégiumban majdan összegyűlő kézíratokat is ezekben tegyük közzé. És nem is csak magyar nyelven: azt szeretnénk, ha a magyar tudományos munkák angolul, az angol nyelven született művek pedig magyarul is megjelennének. Ha mindezt sikerül megvalósítanunk, hosszú távon a Vámbéry Tudományos Kollégium az európai Kelet-kutatás egyik fontos műhelyévé válhat.

A központ tehát Dunaszerdahelyen lesz, a kollégium tagjai viszont egymástól távol élnek. Miként történik majd a kapcsolattartás?

Elsősorban nyilvánvalóan elektronikus levelek útján, tehát Dunaszerdahely jobbára csak afféle virtuális központja lesz a szervezetnek. Habár a konferenciákat is itt rendezzük majd, és itt jelennek meg a könyvek is. Egyébként számos európai egyetemen létezik orientalisztika tanszék, és az oktatás mellett kutatómunka is folyik mindenhol, de az egymás közötti kommunikáció esetleges és szórványos. Pedig szükséges lenne például öszszehangolni az egyes kutatási terveket, ez mindenki számára rendkívül előnyös lenne. Ha tehát az egymástól távol élő tudósokkal széles körben sikerülne elfogadtatnunk ezt a virtuális központot, ha látnák, hogy érdemes itt jelentkezni, akkor annak igen nagy haszna lehet az egész európai Kelet-kutatásra nézve. Az mindenesetre biztató, hogy az eddigi Vámbéry-konferenciákra is odafigyelt a szakma, és már eddig is többen jelentkeztek nálunk, hogy különböző információkkal szolgáljunk, vagy hogy itt levő kéziratokat kérjenek el. Tehát egy, részben már jelentkező igényt szeretnénk kielégíteni szervezett formában.

A Kelet-kutatás rettentően tág fogalom. A kulturális antropológiától a néprajzig, a valláskutatástól a nyelvészeti diszciplínákig és a szociográfiáig sok mindent magába foglal. Specializálódik-e majd valamilyen területekre ez a koordinációs munka?

Nem, nem. A Kelet-kutatásnak, és következésképp a mi tevékenységünknek is ilyen színesnek kell maradnia, hiszen a cél az – és az integrálódó Európa számára ez egyre fontosabb –, hogy a világnak ezt a részét minél több szempontból és minél mélyebben megismerjük. Interdiszciplináris szemlélet nélkül pedig ez lehetetlen. Ráadásul földrajzilag maga a Kelet is rettentően tág fogalom, mi azonban nem kívánjuk leszűkíteni azokra a területekre, amelyeket Vámbéry hajdanán bejárt. A jelmondatunk lehetne akár az is, hogy: Vámbéry nyomában – és tovább…