Változtatni, újítani, bővíteni

Változtatni kellene a magyar adás szerkezetén, új műsorokat kellene kitalálni, több munkatársra lenne szükségVáltoztatni kellene a magyar adás szerkezetén, új műsorokat kellene kitalálni, több munkatársra lenne szükség Az eperjesiek tiltakoznak a szerkesztőség megszüntetése ellen. Elkerülhetetlen volt e döntés?

Jaroslav Rezník és a rádió gazdasági igazgatónője szerint igen. Azzal érveltek, hogy nagyon rossz, életveszélyes állapotban van az épület, veszteséges e stúdió üzemeltetése, felméréseik szerint az ukrán és a ruszin nemzetiségi adás egy órája 18 500 koronába kerül, ami egyéb adások kétszerese, háromszorosa.

Nem a többin spórolnak? A magyar adás egy órája 9000-be kerül.

Az összeg különböző mutatókból áll össze, és minél kevesebbet sugároz egy adó, annál drágább. Az adótornyokat, ahonnan sugároznak, egész nap üzemeltetni kell, miközben az ukrán és a ruszin adás napi néhány óra csupán. Másrészt azért drága az eperjesi stúdió, mert az épület fenntartása sokba kerül. Kassán viszont van egy nagy épület, ahol Rezník szerint az a néhány ember majd jól elfér, és Eperjesről kényelmesen be lehet járni Kassára. Az igazgató arról nem szólt, hogy az utazási költségeket megfizetik-e, ráadásul az utazás időveszteség is. A legfontosabb szempont pedig az, hogy ez egy nagyon érzékeny nemzetiségi kérdés. Eperjes az ukránok és a ruszinok fővárosának számít, ahogyan a szlovákiai magyaroké Komárom vagy Dunaszerdahely. Ezért a dolgot úgy élik meg, hogy megfosztják őket ettől a „privilégiumuktól”.

Ezért ajánlotta a rádiótanács Rezníknek, hogy a végső döntés előtt tárgyaljon az összes lehetséges eperjesi szervezettel?

Az önkormányzattal, az egyházakkal, a ruszinok és ukránok szervezeteivel. Hogy elejét lehessen venni a nemzetiségi feszültségnek. A rádiótanács nem szólhat bele személyi kérdésekbe, csak véleményezhetjük a döntést. Nem tilthattunk meg semmit, csak ajánlhattuk, hogy fontolja meg a dolgot.

Ez volt kedden, szerda délelőtt viszont már be is jelentette megmásíthatatlan döntését. Kész tények elé állította az eperjesieket.

A rádiótanácsot is kész tények elé állította, ami felháborított minket, mert ez olyan fontos döntés, mely biztosan nem február elején fogalmazódott meg az igazgatóban. Talán már a kassai stúdiót is azzal a céllal újították fel, hogy majd az eperjesieket átviszik oda. Az igazgató nem szívlelte meg testületünk határozatát, holott szerintem a stúdió megszüntetése nem volt olyan sürgős, lehetett volna még egy-két hónapot várni. A kérdésnek van még egy vonzata: komoly leépítést terveznek, 12-15 embernek felmondanak. Ám megígérte, hogy a változás nem megy majd az ukrán és ruszin adás rovására, sőt állítólag a megspórolt pénzből bővítik az adásidőt.

Kívülálló laikusként – mindezt végighallgatva – már-már Rezníknek ad igazat: az eperjesi stúdió veszteséges, az épület felújítására nincs pénz, a megtakarított pénzből több műsor lesz. A terv egyetlen szépséghibája, hogy nemzetiségi szerkesztőséget érint...

Pontosan. A nemzetiségeknél mindig pozitív diszkriminációt kell alkalmazni. Természetes, hogy egy nemzetiségi adás drágább a többinél. A nemzetiségi – például a szlovákiai magyar – iskolák is többe kerülnek a szlovákoknál az államnak. De emiatt zárják be vagy vonják öszsze őket? Szlovákiának van deklarált nemzetiségi politikája, szerepel a kormányprogramban, a pártok kinyilvánították, hogy támogatják a nemzetiségeket. Csakhogy ezt nemcsak szóban kell csinálni, hanem áldozni kell rá! Ha ez azzal jár, hogy az ukrán, a ruszin vagy a magyar adás többe kerül, ezt tudomásul kell venni. Végül is nem kereskedelmi, hanem közszolgálati rádióról van szó, amelyik az adófizetők pénzéből működik. A rádió vesztesége nem attól fog megszűnni, hogy áthelyezik az eperjesi stúdiót. A vezetés érveléséből éppen a nemzetiségi szempont figyelembe vétele hiányzott, pedig ez annál sokkal érzékenyebb kérdés, hogy egyetlen tollvonással el lehessen intézni. Az előző időszakban egy évig napirenden volt az ukrán és a ruszin adás: a ruszinok kevesellték a műsoridőt, csak óriási viták után csitult el a dolog. Most egy ügyetlen döntés újból felkavarja a kedélyeket, aminek meszszemenő következményei lehetnek.

A magyar adás nincs veszélyben?

Nekem is megfordult ez a fejemben, mert nemrég láttam egy kimutatást, mely szerint vészesen csökkent a magyar adás hallgatottsága.

Papp Sándor, a Pátria Rádió főszerkesztője 2001 októberében lapunknak azt mondta, 200 ezren hallgatják a magyar adást. A legutóbbi adatok szerint viszont csak 18 ezren. 200 ezerről 18 ezerre csökkent, vagy már 2001-ben sem hallgathatták annyian a rádiót?

263 ezer volt a hallgatók száma, de ennyien nemcsak a Pátriát, hanem az összes magyar – tehát magyarországi adókat is – hallgatták. Egy ideje külön mérik a Pátriát, amelybe az összes kisebbségi adó tartozik, és legutóbb bizony ennyi volt a hallgatottság. Az a tragikus, hogy a Pátria nemcsak a magyar adás, hanem az összes nemzetiségi adó is. Ha ezeknek összesen 18 ezer hallgatója van, akkor erre oda kellene figyelni.

Ennyire hallgathatatlan a Pátria?

Szerintem nem, nagyon sok érdekes információt szerzek belőle, de én más füllel, újságíróként, rádiósként és empátiával hallgatom. Viszont nyilván másként hallgatja, aki háttérrádiózásként kapcsolja be, és akkor nem tetszenek a hosszú, unalmas beszélgetések. Nem jó, ha olyan időpontban ér véget az adás, amikor az emberek többsége még nincs otthon. Utazás közben, buszon, vonaton csak zenét lehet hallgatni.

A közszolgálati rádiót nem lehet összevetni a kereskedelmivel, de a közszolgálati is lehet vonzó.

Vitathatatlan, hogy változtatni kellene a magyar adás szerkezetén, új műsorokat kellene kitalálni, több munkatársra lenne szükségük, akik szakosodhatnának bizonyos területekre és problémakörökre. Emelni kellene a pénzügyi és személyi keretet, és nem tudom, Rezníknél ezt hogyan lehetne elérni. A magyar szerkesztőségben 30-40 százalékkal kevesebbet keresnek a szlovák kollégáknál, miközben 30-40 százalékos többletmunkát végeznek, hiszen a legtöbb esemény szlovákul zajlik, amit le kell fordítani magyarra.

Van esély arra, hogy több pénzt áldozzanak a magyar adásra, amikor Rezník bejelentette: ideiglenes költségvetése van a rádiónak?

A magyar adás helyzetét nem lehet megoldani ebben a negyedévben, sőt az utána következőben sem. E régóta létező problémát csak apránként lehet orvosolni. Két dolog kell ugyanis hozzá: pénz és jóindulat. Ha ez utóbbi megvan, akkor megtalálják a pénzt is. Tudomásom szerint Csáky Pál tavaly felajánlotta Rezníknek, hogy a magyar adás bővítéséhez uniós alapokból tud támogatást szerezni, amit az igazgató visszautasított. A költségvetési provizóriumot pedig azzal indokolták, hogy a rádió költségvetése az állami költségvetésből elkülönített összegből és az előfizetési díjakból áll...

Amit most akarnak emelni.

Igen, mert tizenkét év alatt csak 20 koronával emelték, és jelenleg 30 koronáért egész nap hallgathatják a rádiót. A díjakat emelni kell. Azzal viszont a rádiótanács nem ért egyet, hogy a tervezett díjemelés miatt kérte Rezník az ideiglenes költségvetést, mert szerinte úgy nem lehet tervezni, ha nem tudják, mennyi pénz jön be az előfizetési díjakból. Még ezt az érvet is úgy-ahogy el lehet fogadni, ami viszont felháborító, hogy a provizórium már január 1-jén hatályba lépett, viszont Rezník erről csak februárban tájékoztatta a rádiótanácsot, és azt várta, visszamenőleg hagyjuk jóvá. Ez tisztességtelen. Ha január első napjaiban, rendkívüli tanácsülésen kérte volna ugyanezt, talán még jóvá is hagyjuk.

Vagyis az igazgató csinál, amit akar? Gyengék a tanács jogkörei?

Nem hiszem, hogy Rezník bármit megengedhet magának. A rádiótanács támogatja a vezetést a döntésekben, ezáltal erkölcsileg, társadalmilag vagy politikailag megerősíti azokat, viszont ha a tanács valamivel nem ért egyet, akkor a felelősség kizárólag a vezetésé. Tehát ha a provizóriumnak valamilyen következményei lesznek, azért csak a rádió vezetését lehet kérdőre vonni. A rádiótanácsnak kettős szerepe van: támogatja a rádiót, ugyanakkor kritikus is. Ez a szerep most erősödött, mert a tanács összes tagja vagy újságíró, vagy ért a rádiózáshoz, azaz odafigyel, hallgatja a műsorokat, van róla véleménye. A mostani testület úgy akar dolgozni, hogy a nyilvánosság tudjon róla, mit csinál. Hozzáférhetőek akarunk lenni, az interneten is közzéteszünk információkat. Legalább úgy akarunk működni, mint a cseh rádiótanács.