Változtasd meg írásodat, és Te is változol!

Mint a korábbi írásaimból a Tisztelt Olvasók már megismerhették a grafológia a személyiség vizsgálatával foglalkozik; feltárja a mindenki számára látható felszín mögött rejlő emberi lélek tudatos és tudattalan rétegeit, így teljes képet alkot a vizsgált személy képességeiről, érzelmeiről, rátermettségéről, motivációiról, és egyéb adottságairól.

A tudományos grafológiai analízis komoly méréseken, az írásjelenségek aprólékos vizsgálatán, és az eredmények objektív értékelésén alapul.

Az írás szimbolikus mozdulatsor, melyben „pillanatfelvételként” megőrződik a lelkiállapot, és feltérképezhető a személyiség. A kézírás a pszichikum által vezérelt emberi mozgás egyik kicsi, de jelentős része, mely magában hordozza a tudatos és tudat alatti agytevékenység jeleit is. Bár a kéz mozgatja a tollat, az agy az, amelyik valójában irányítja és kontrollálja ezt a mozgást.

Ez fordítva is működik: az írás apró lépésekben történő megváltoztatása befolyásolni tudja a személyiségünket alkotó tulajdonságainkat a kívánt szintig, vagyis az egyirányú folyamat kétirányúvá tehető.

Hogy ez a kétirányú folyamat mivé válik, melyik személyiségvonásunkon és milyen mértékben változtatunk, az szakavatott irányítás mellett ellenőrizhető és koordinálható.

A GRAFOKONTROLL olyan viselkedéstani tudomány, melynek fókuszában az írás értelmezése és változtatása áll, így közvetlenül felmérhetjük és alakíthatjuk viselkedésünket, hozzáállásunkat.

A GRAFOKONTROLL olyan komplex önterápiás program, amely a test-lélek-szellem hármas egységének megteremtéséhez próbál segítséget nyújtani. A képzett szakember vezetésével elvégzett gyakorlatok segítségével közelebb juthatunk önmagunk és mások megismeréséhez és megértéséhez, ezáltal javul „én-érzetünk”, életünk harmonikusabbá, kiegyensúlyozottabbá válik, ami viszont kihat testi funkcióinkra is. Ha pedig testileg-lelkileg egészségesek vagyunk, akkor környezetünk is sokkal inkább azzá válik, és mi is másképp tekintünk a világra. Egyszer?bbé válhatnak a dolgok...

.Mindezek alapját a pszichológia, a grafológia és a keleti orvoslás eszközeinek együttes, rendszerbe szedett alkalmazása alkotja.

Természetesen nem kell és nem is szabad szokásaink, hozzáállásaink, attitűdjeink mindegyikét átformálni; csak azokkal kell foglalkozni, melyek erősítésre szorulnak saját személyünk harmonikusabbá, és működésünk hatékonyabbá tételéhez.

Ahhoz, hogy hozzákezdhessünk bármelyik tulajdonságunk, vagy viselkedésformánk megváltoztatásához, hogy kezelni tudjuk azokat, hogy meglássuk miért érdemes változtatni rajtuk, előbb meg kell ismerkedni velük, egyértelműen tisztázni kell ezen fogalmak jelentését és személyiségünket befolyásoló mértékét.

Meg kell ismerni azt a gondolkodási ívet, amely mentén érdemes lazítani az ellenálláson, de csak annyira, amennyire „én”-ünk ezt kellemesnek ítéli meg: pl. egyensúly, egyszerűség, hála, „jelen lenni”, lelkesedés, kockázatvállalás, kreativitás, megbocsátás, nagylelkűség, neheztelés, „nemet mondás”, odafigyelés, önbizalom, önfegyelem, őszinte kommunikáció, rugalmas gondolkodás, türelem, stb.

A fentiekben felsorolt minőségek csak példaértékkel bírnak, egyéni igények alapján tetszőlegesen tovább bővíthetőek a kontrollos tréningeken szakszerű irányítás segítségével.

A tréningen elsajátított tudás és az eredmények nem a személyiségbe való beavatkozást, hanem az életben adódó körülményekhez való könnyebb illeszkedést, hatékonyabb problémamegoldást, és ezáltal a sikeresebb életvitelt segítik elő a valódi személyiségvonások meghagyása mellett.

A személyiség „erősítése”, formálása, valójában csak néhány olyan személyiségvonás megváltoztatását jelenti, melyek nem genetikusan adottak, hanem a tanulási fázisban szokásként rögzültek. Ezek írásjeleit változtatjuk meg lépésről lépésre a grafokontroll folyamán, melynek következményeként csak attitűdünk, azaz a dolgokhoz, eseményekhez való hozzáállásunk változik meg. Ha pedig nézőpontunk változik, akkor minden változik.

„Az életben nem az a fontos, hogy hol vagyunk, hanem hogy merre indulunk tovább.”

(Oliver Wendell Holmes)

Az Új Szó szombati számainak olvasói már bizonyára tudják, a grafológiai vizsgálatoknál közel kétszáz írásjelenséget vizsgálunk önmagukban és kölcsönhatásaikban: dőlés, nyomás, szögek, pontok, ékezetek, távolságok, oválok, hurkok és betűformátumok; csak néhány százaléka az íráskarakterek ezreinek, melyek írásunkat olyan egyedivé teszik, mint amilyen egyedi akár az ujjlenyomatunk is.

Arról viszont eddig még nem beszéltünk, hogy amikor az írásból jel lesz, vagy bármely betűt másképp írunk, akkor megtalálhatjuk a kapcsolatot ahhoz a változáshoz az életben, amelyik a átalakulást okozta.

Amikor ellenkezően teszünk, tehát megváltoztatjuk bizonyos írásjellemzőnket az írásunkban, akkor mi is változunk. Természetesen ez nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem egy folyamat eredményeként.

„Két módon lehet feljutni egy tölgyfa csúcsára.

Az egyik, hogy ráülsz egy makkra és vársz.

A másik, hogy felmászol rá.”

(Kemmons Wilson)

Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy amikor elkezdjük életünket egy kicsit másként szemlélni, másként kezdünk el választani is. És ha választottunk, amellett már ki is állunk; akár az élethez, saját magunkhoz vagy másokhoz való hozzáállásunkról legyen is szó.

Az egyik legelőnyösebb és legmaradandóbb hatása a GRAFOKONTROLLNAK, hogy az író személy közvetlenül érdekelt saját változásában, továbbá személyes felelősséget vállal ebben a folyamatban azzal, hogy tollat ragad, és megírja a maga személyre szabott feladatát. Azzal, hogy folyamatosan gyakoroljuk a változtatást, pár nap alatt kiderül, hogy személyiségünknek megfelel-e az új stílus, vagy semmilyen körülmények között nem tudunk lemondani a megszokott vonalvezetésünkről. Például, amikor valaki másnak az írását utánozzuk, tudatalatti szintünk saját szokásrendszere szerint kezd tevékenykedni. Az íróeszköz minden mozdulatával azt állítjuk: „ez vagyok én”. Ez rövid idő alatt nagyon kényelmetlenné válik, elménk pedig elutasítja a szituációt: „ez nem te vagy!” – jelzi. Mentális szinten gondolataink, fizikális szinten az egész testünk fellázad, és ellenkezni kezd.

Amely változásokra pedig valóban szükségünk van, azokat elménk és személyiségünk befogadja és szívesen megváltoztatja. Ennek a természetes folyamatnak a lépései nem megerőszakolt mozzanatok, csak egyszerű lépések, melyek meghozzák az eredményt értelmi, érzelmi és szellemi szinten egyaránt. (Folytatjuk)