Adjunk időt az életünkből

Úgy gondolom, az ünnep nem naptári „piros szín” kérdése. Akinek nem a szívében él az érzés, annak bármilyen színnel, és bármilyen nagy betűkkel lobog a szeme előtt az „ünnep” szó, nem tudja átélni.

Saját magunknak, és szeretteinknek számra kell megteremtenünk az ünnepeinket. Ennek az érzésnek bennünk kell megszületni. Hagyjunk neki időt!

„Hajlamosak vagyunk a jövőben élni, s nem a jelenben. Azt mondjuk: várok, míg befejezem az iskolát és megszerzem a diplomát; aztán kezdődik csak az élet.

Amikor megszerezzük azt a diplomát – és bizony nincs könnyű dolgunk –, azt mondjuk magunknak: várok, míg megfelelő állást szerzek, hogy tényleg minden a maga helyére kerüljön. És a munka után következik a kocsi. És a kocsi után a ház.

Egyszerűen képtelenek vagyunk a jelenben élni. Szeretjük halogatni életre kelésünket, kitolni a dolgokat a jövőbe, a minél távolibb jövőbe, a „ki-tudja-mikorra”.

A most sohasem kedvez a számunkra. Könnyen lehet, hogy egész életünkben egyetlen pillanatra sem élünk igazán.”

(Thich Nhat Hanh)

A húsvét a feltámadás ünnepe. Szakítsunk időt a gondolatokra, és azokra az emberekre, akik fontosak számunkra. Az ilyen együttlétnek azonban „minőségi jellegűnek” kell lennie, ilyenkor az ember teljes figyelmének a szeretteire kellene irányulnia.

Ez az idő soha többé nem jön vissza, valóban az életünkből adtuk oda. Rendkívüli erővel képes közvetíteni a szeretetet.

Szívből kívánok saját magam, családom, és irodánk nevében békés húsvéti ünnepeket!

Ha kíváncsiak arra, hogy mit lát kézírásukból a grafológus, akkor ragadjanak tollat és írjanak nekünk. Minden héten kisorsolunk egy kézírást és közreadjuk a rövid elemzés eredményét. Amennyiben konkrét kérdése van, akkor kérjük fogalmazza meg, ha pedig csak kíváncsiság, illetve önismeret vezérli, akkor ezt is írja le. Várjuk leveleiket!

Leveleiket az alábbi címre küldjék: Új Szó, Grafológia, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1