Valahol a horizont alatt vagyunk

Schöpflin György: a lengyelek készítik saját külpolitikai doktrínájukat, amit a másik három visegrádi ország nem biztos, hogy elfogadA szerző felvételeÖn Somorján londoni szemszögből elemezte Közép-Európát. Hogyan látják ott Szlovákiát?

Azt természetesen tudják, hogy egy ilyen hely létezik, de többet nem nagyon tudnak. Nemrég például a BBC egyik riportere nem volt tisztában azzal, hogy Szlovákiáról, Szlovéniáról vagy Szlavóniáról beszél. Történetesen akkor Szlavóniáról volt szó. A közvélemény leginkább Lengyelországról tud, esetleg Csehországról vagy Csehszlovákiáról, illetve Magyarországról. De már Szlovéniáról sem sokat tudnak, vagy aki hallott róla, azt hiszi, hogy az már a Balkán. Ez a nagy országok jellemzője, általában magukkal törődnek, a külföld nem annyira érdekes.

Kérdés persze, hogy nálunk hányan ismerik a csatlakozó országok némelyikét. Kívülről menynyire ítélhetők meg a visegrádi országok?

Tavaly egy budapesti konferencián hangzott el, hogy Magyarországot egy év alatt a brit sajtóban kétszer emlegették. Úgy is mondhatnánk, hogy Közép-Európa valahol a horizont alatt van. Turisztikai szempontból Prága nagyon fontos, utána Budapest és a harmadik helyen Krakkó áll. Szlovákiának a közvélemény szintjén nincs imázsa. Az elit szintjén azért a helyzet más, én is részt vettem olyan konferenciákon, ahol egész érdekes viták folytak Szlovákiáról. Szó volt például a vízumkényszer eltörléséről, amellyel kapcsolatban a britek közölték, hogy arra csak a belépés napján kerül sor.

Milyen esélyt lát arra, hogy a visegrádi országok az Unión belül majd egy tömbként lépnek fel?

Szerintem ez legfeljebb csak időnként lehet így. Inkább azt látom, hogy körvonalazódik egy új lengyel külpolitikai doktrína, ebbe szeretnék bevonni a másik három visegrádi országot. Ezt a másik három állam igazában nem akarja elfogadni. Szerintem ez a tömb nem fog létrejönni. Az egyes visegrádi országok már most is élénk kapcsolatokat alakítanak ki a többi kisebb uniós országgal. Én különféle koalíciók kialakulására számítok, ezeket főként az aktuális témák és közös érdekek hozzák össze. Ez egyébként az európai unión belüli politizálás alapelve, a hozzáállások állandó jelleggel változnak. Arra is van precedens, hogy Németország szervez maga köré kisebb államokat és így igyekszik megfékezni, mondjuk egy angol– francia törekvést.

Az uniós tagság most már nyilvánvalónak nevezhető. A környékbeli országok az EU-ba két vonást mindenképpen bevisznek: a rendkívül alacsony gazdasági teljesítőképességet és a konfliktusterhes kapcsolataikat. Ön szerint ezek mennyire oldódnak majd a közösségen belül?

A gazdasági helyzet valóban teher lesz az Európai Unió számára, kérdés az, hogy ezen milyen szinten lesz képes segíteni. Valószínű, hogy erre nem azon a szinten kerül sor, amit a csatlakozó országok közvéleménye elvár, ez főként a mezőgazdaságra érvényes. Kemény kérdés, hogy milyen gyorsan lehet gazdasági szempontból elérni az európai átlagot. Az EU-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy támogatásra szoruló gazdaságokkal bővül, ugyanakkor viszont piaci lehetőségeket is szerez.

Mi várható a csatlakozók konfliktusaival kapcsolatban?

Szerintem azzal, hogy itt működőképes demokráciák jöttek létre, a konfliktusokat is meg lehet oldani. A most csatlakozó államok elfogadják, hogy a konfliktusokat ezen belül kezelni lehet. A legnagyobb probléma egyébként nem Közép-Európa, hanem Ciprus. Egyelőre még az sem biztos, hogy az elkövetkező egy év alatt Észak-Ciprust sikerül-e bevonni a folyamatba.

Képzeljük el, hogy szlovák–magyar viszonylatban valamelyik országban egy olyan kormány kerül hatalomra, amely számára belpolitikai szempontból a viták gerjesztése lesz az érdeke. Erre az elmúlt tíz évben voltak példák, szerintem a jövőben is kialakulhat olyan nehéz helyzet, mint néhány évvel ezelőtt. Ön szerint Brüsszel egy ilyen helyzetre miként reagálna?

A leendő tagállamokkal szemben léteznek politikai elvárások. A végső eszköz a tagság felfüggesztése, de szerintem ennek még nem létezik a jogi mechanizmusa. Kizárás nincs. Görögországgal a kilencvenes évek elején rengeteg gond volt, de az Európai Unió ezt is megemésztette.

Aktuális vitánk a státustörvény, jövőjéről eltérő a vélekedés. Magyarország szerint a belépés után is érvényes marad, Szlovákia pedig mindenütt arra hivatkozik, hogy a történet a belépéssel lezárul. Közben pedig kiderült, hogy státustörvények Nyugat-Európában is léteznek. Ön mit vár ebben az ügyben?

Szerintem a mostani státustörvénynek nem lesz nagy jövője. De a magyar állam és a határon túl élő magyar közösségek között mindenképpen szabályozni kell a viszonyt. A mostani jogi megoldás nem tűnik járható útnak. Főként azért, mert olyan státust ad a határon túli magyaroknak, amikor politikai kapcsolódásuk, fél állampolgári státusuk alakul ki a magyar állammal szemben. Mivel ez etnikai alapon történik, ezzel a magyar státustörvény sebezhetővé vált.

Ausztriából egyetlen figyelmeztetés is elég volt és az országot kivonták a törvény hatálya alól. Ez a csatlakozás után a szlovák fél számára is hivatkozási alap lesz.

Eredetileg Csehországról is szó volt, de végül azt is éppen úgy kihagyták. Szerintem a státustörvény a mostani formájában egy év múlva teljesen érvénytelen lesz. Az etnikai alapon történő megkülönböztetés összeegyeztethetetlen az EU normáival. Ezért valamilyen más megoldást kell majd kidolgozni.