Utolsó esély a szövetkezeti vagyon rendezésére

Van, ahol már csak ennyi maradt az egykori szövetkezetbőlSomogyi Tibor illusztrációs felvételeA vagyonjogi rendezés nemcsak arra a mintegy 300 szövetkezetre vonatkozik, amely eddig egyáltalán nem adott ki részjegyeket, hanem azokra is, melyek a hosszadalmas bizonyítási eljárás vagy hiányos adatszolgáltatás miatt még nem zárták le az összes esetet.

A február elsejétől hatályos jogszabály megteremtette a feltételeit annak, hogy a szövetkezetek befejezzék a transzformációs folyamatot, azaz rendezzék a jogosult személyekkel kapcsolatos vagyoni követeléseket – mondja Jozef Gaisbacher, a földművelésügyi tárca törvényalkotási szekciójának vezérigazgatója. A nem szövetkezeti tagként jegyzett jogosult személyek számára a szövetkezetek május 31-ig kötelesek a vagyonrészük értékének megfelelő részjegyet kiadni, emlékeztet a vezérigazgató, aki ajánlja e határidő betartását. Ugyanis az a szövetkezet, amely nem tartja be a májusi határidőt, annak a veszélynek teszik ki magát, hogy a jogosult személyek jogi útra terelik a követelés behajtását, ami végső soron akár a szövetkezet felszámolását is maga után vonhatja.

Az első transzformációs törvény

Több mint egy évtizede annak, hogy a törvényhozók megalkották az első transzformációs törvényt. Az egykori földműves szövetkezetek vagyonából a 42/1992-es transzformációs törvény rendelkezései szerint megszabott százalékos arányban a földtulajdon, az egykoron a szövetkezetbe bevitt vagy bekényszerített gazdasági eszközök, és a szövetkezetben ledolgozott évek alapján számították ki a jogosult személyek vagyoni részesedését. Ezzel a vagyonnal a jogosult személyek saját döntésük alapján rendelkezhettek, például beléphettek az átalakult szövetkezetbe, s a kiszámított vagyonrészüket tagilletékként újra bevihették a közösbe, vagy más társasági formában létrehozott vállalkozásba léptek át, esetenként mezőgazdasági vállalkozóként a vagyonrészüket anyagi juttatásban és pénzben is kikérhették. Sajnos, már a vagyonrészek kiszámítása után nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetkezeti vagyon transzformációja, felosztása révén kialakult tulajdonosi réteg jelentős részének csak papíron létezett vagyona, a kiszámított vagyonértékhez gyakorlatilag nem juthatott hozzá, lévén, hogy a törvény e vagyon értelmezését és kiadását nem szabályozta egyértelműen. Az érintettek közül bizonyára sokan emlékeznek még a felkínált emésztőgödrök, silók, járdák elemeire a kiszámított vagyonrész kiadásakor.

A transzformációs folyamat menete alapján egyértelművé vált, hogy az ilyen formában kiszámított vagyonrészekkel való rendelkezés a jogosult személyek számára nem elfogadható megoldás, ugyanakkor az a veszély is fennállt, hogy hét év letelte után a követelések pénzbeli igénylése és kifizetése miatt akár össze is omolhat az átalakult gazdaságok pénzügyi gazdálkodása.

Szövetkezeti részjegyek

A helyzet rendezésére a Mečiar-kormány idején a vagyonrészek részvényekké, úgynevezett szövetkezeti részjegyekké (družstevné podielnícke listy) való átalakításában látták az áthidaló megoldást a tárca akkori vezetői. A kilencvenes évek közepén ezért jogszabály született a vagyonjegyek értékpapírokként való kiadására, amely az átalakított szövetkezetek számára 1996. június 30-ig lehetővé tette, hogy a jogosult személyek szövetkezeti vagyonrészét értékpapír formájában jegyezzék, s ezt a folyamatot az akkori értékpapírközpontban az akkor hatályos előírások alapján annak rendje s módja szerint nyilvántartásba is vegyék. Sajnos, az akkori zűrzavaros időszakban, amikor a tömegesen mentek csődbe az átalakított szövetkezetek, nem mindenütt vették komolyan a jogszabály előírásait, s a törvénynek gyakran csak formálisan eleget téve az értéket ugyan átírták részvények formájában, de az értékpapírközpontba való bejegyzést már nem végezték el, illetve egyáltalán nem is adták ki a részjegyeket.

Módosított transzformációs törvény

Szakértői becslések szerint mintegy háromszáz mezőgazdasági szövetkezet máig nem tett eleget az előírásoknak. Ezért a szaktárca vezetése a 3/2005-ös számú törvénymódosítás alapján a szövetkezetek számára kötelezővé tette a szövetkezeti részjegyek kiadását, és értékpapírként való nyilvántartásba vételüket. A kötelezett gazdaságok között olyanok is vannak, amelyek ugyan kiadták a szövetkezeti részjegyeket, ugyanakkor a tulajdonosi bizonylatok hiánya, vagy egyéb okok miatt elhúzódó bizonyítási eljárások következtében vannak lezáratlan ügyeik, s ezekkel a jogosult személyekkel szintén rendezniük kell a jogviszonyt.

A törvény értelmében a szövetkezeteknek, amelyeknek a szövetkezeti részjegyet ki kell adniuk, értesíteniük kell a jogosult személyeket arról, hogy adják meg a részjegy kiadásához rájuk vonatkozó szükséges törvény által előírt adatokat (teljes név, pontos cím, születési szám, állampolgárság). Március végéig egy országos terjesztésű napilapban közzé kellett tenniük az erre vonatkozó felhívást, illetve ezt ki kellett függeszteni a szövetkezet székhelyeként jegyzett település hivatalos hirdetőtábláján is. Ebben a felhívásban a szövetkezet meghatározta, hogy a jogosult személyek mely időpontig kötelesek a kért adatokat számára szolgáltatni, ezeket az adatokat ugyanis 2005. május 31-ig el kell juttatnia az értékpapírok központi nyilvántartásába (Centrálny depozitár cennych papierov), amely ezen adatok alapján a részjegytulajdonosok számára számlát nyit. A számlanyitást a jogosult személyek írásbeli kérése alapján gyakorlatilag azok a kiválasztott bankok, illetve részvényekkel kereskedő társaságok végzik, amelyek tagjai a központi nyilvántartásnak, s amely az egykori értékpapírközpont utódjaként az előzőleg bejegyzett szövetkezeti részvényeket is nyilvántartja.

A záros határidő 2005. május 31.

A törvénymódosítás alapján a szövetkezeteknek ebben a formában kell rendezniük a jogosult személyekkel kapcsolatos vagyoni követeléseket. A nem szövetkezeti tagként jegyzett jogosult személyek számára a szövetkezetek május 31-ig kötelesek a vagyonrészük értékének megfelelő részjegyet értékpapír formájában kiadni. Ha ezt nem teszik meg, annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy a részjegy formájában ki nem adott vagyonérték a jogosult személy követeléseként bírósági úton lesz követelhető, s ez akár a szövetkezet felszámolását is eredményezheti. Hozzá kell tenni, hogy a szövetkezeti tagok számára, akik vagyonrészüket tagilletékként bevitték a szövetkezetbe, ennek a részjegynek a kiadása nem kötelező, némely esetben azonban a bevitt szövetkezeti tagrészt meghaladó öszszeget ilyen formában nevesítették.

A részjegyek egyébként szabadon értékesíthetők, azaz akár külföldiek számára is eladhatók, emlékeztetett Jozef Gaisbacher. A vezérigazgató ugyanakkor rámutatott arra, hogy csak a kiszámított vagyonrész ruházható át, a termőföld eladására ezzel nem kerül sor.

A kültagok jogai

A szövetkezeti részjegyek tulajdonosai, akik nem tagjai a szövetkezetnek, a részjegy megszerzésével a többi között jogot szereznek a gazdaság nyereségéből való részesedésre. Ha a részjegy értéke meghaladja a szövetkezeti tagrész nagyságát, tájékoztatást kérhetnek a szövetkezet gazdálkodási eredményeiről, ha a részjegyek értéke meghaladja a szövetkezet üzleti vagyonának tíz százalékát, megbízott képviselőjük részt vehet a szövetkezet taggyűlésén is. Ugyanakkor az utóbbi esztendőkben a szövetkezetek egy részében jelentős mértékben csökkent a vagyon, az ilyen gazdaságokban a jogosult személyeknek vajmi kevés esélyük van arra, hogy a kiszámított vagyonjegyüknek megfelelő reális értékű részjegyet kapjanak. Köztudott, hogy sok szövetkezetben ezeket a részjegyeket már korábban felvásárolták, illetve még most is folyik a felvásárlásuk. Az ügyes cégvezetők általában a névérték 10-30 százalékáért megvették a kiadott részjegyeket, így azok révén többnyire már meghatározó részesedést szereztek az adott szövetkezetben. (szil, gy)