Újszerű kihívások a felsőoktatásban

Századvég, 1999Duncsák AttilaA társadalmi és gazdasági változások egyik velejárója, hogy a főiskolák és egyetemek elvesztették mítoszukat, és újszerű kihívásokkal szembesülnek. Felsőoktatási intézményeink még a közelmúltban is a társadalom elitjének képzésével foglalkoztak. A hatalmas külső nyomás hatására viszont ma egyre több hallgatót kénytelenek beiskolázni, és saját akaratuk ellenére elmozdultak a tömegképzés felé.

Elsősorban a nagy hagyományokkal rendelkező egyetemeknek jelent ez a „felhígulás” komoly gondot. A beiskolázott hallgatók gyengébb felkészüléséért ezért a középiskolákat okolják. A középiskolák pedig az általános iskolákra hárítják a felelősséget. Az általános iskolák a szülőkre panaszkodnak. A szülők a társadalmat szidják stb.

De végül is ki a felelős?

Egyáltalán: a felelőst kell keresni, vagy a megoldást? Egy biztos. Megváltozott körülöttünk a világ, és a főiskoláinknak, egyetemeinknek is át kell értékelniük eddigi tevékenységüket.

Az önvizsgálat után pedig el kell indulni azon az úton, amely az európai uniós egyetemek hálózatához való csatlakozást jelenti. Ez csak úgy lehetséges, ha stratégiánk kidolgozásakor figyelembe vesszük azokat a kihívásokat, trendeket, amelyek az európai felsőoktatást jellemzik.

Helyszűke miatt írásunkban csak azokkal a kihívásokkal foglalkozunk, amelyek a szlovák felsőoktatásban is időszerűek.1. Az elitképzés

tömegképzéssé válik

A lakosság képzettségi szintjének növelése csak a beiskolázott hallgatók számának növelésével érhető el. Európai uniós források szerint (Key Date on Education in Europe, 2000) 1997-ben az EU-s tagországok teljes tanulólétszámának a 15%-át tették ki a főiskolai és egyetemi hallgatók (Finnországban ez az arány 19%, Görögországban és Spanyolországban 18% volt), míg Szlovákiában csak 8%-át. A 100 ezer lakosra jutó főiskolai és egyetemi hallgatók száma Finnországban 4432 hallgató, Hollandiában 3249, Csehországban 2019, míg Szlovákiában csak 1905 hallgató (Statistical Yearbook, Paris: UNESCO, 1999).

Nagyon érdekes, de főleg elgondolkodtató az a tény is, hogy az 1 millió lakosra jutó egyetemek száma Szlovákiában a legmagasabb (23), de nincs egyetlen főiskolánk sem (3-4 éves képzés), ezért a felsőfokú intézmények 1 millió lakosra való átszámításakor az európai rangsor utolsó helyét foglaljuk el.

Összehasonlításként: Dániában 7 egyetem és 242 főiskola működött 1998-ban. Ausztriában 17 egyetem és 78 főiskola, Magyaroszágon 22 egyetem és 65 főiskola, Csehországban 18 egyetem és 9 főiskola.

Kérdések:

l Hogyan növelhető a felsőoktatás hallgatóinak száma?

l Hogyan csökkenthető az egyetemek túlterheltsége?

l Hogyan érhető el, hogy az egyetemek a jövőben is elitképzéssel (és kutatással) foglalkozzanak?2. A felsőfokú képzés

diverzifikációja

A 3 maximum 4 éves beiskolázást biztosító főiskolák hálózatának kiépítése nélkül a felsőoktatásban részt vevő hallgatók számának növelése lehetetlen feladatnak tűnik. Érthetetlen az egyetemek averziója az említett képzési forma bevezetése iránt, annál is inkább, mert Európa országainak többségében a legkedveltebb felsőfokú intézmények sorába tartoznak, és a hallgatók több mint 50%-a ebben a képzési formában vesz részt.

A főiskolák (Fachhochschule, Hogeschool, College stb.) általában egy-egy régió szakembereinek képzését látják el. Az egyetemi képzéssel szemben rövidebb időtartamú képzést biztosítanak, ezért olcsóbbak. További előnyük, hogy gyakorlatorientáltak. Az adott régió vállalkozásaival szorosan együttműködve, szinte „megrendelésre” képezik a szakembereket, ezért végzőseik között csak elvétve akad munkanélküli.

Az említett iskolatípus bevezetése nagymértékben tehermentesítené az egyetemeket is, hiszen a közepes tanulók többsége is főiskola felé lenne terelhető. ĺgy az egyetemek újra elitképzéssel és csak a legjobbakkal foglalkozhatnának. Talán régi mítoszukat is visszanyerhetnék.

Kérdések:

l Miben látja a különbséget a 3 éves baccalearatus képzés és a 3-4 éves főiskolai képzés között?

l Mennyiben tartja fontosnak a főiskolai képzés megszervezését, és milyen szakon (műszaki, társadalomtudományi stb.) vezetné be?

l A főiskolai képzés megszervezését és bevezetését az egyetemekre kell bízni, esetleg a legjobb középiskoláink is képesek erre a feladatra?3. A pénzhiány

A szlovák oktatásügy talán legfájóbb pontja a finanszírozás. Az OECD-tagországok közül Szlovákia költ a legkevesebbet az oktatásügyre. 1999-ben például a GDP (a hazai bruttó össztermék) 3,7%-át költöttük az oktatásügyre, de ebből a pénzből a felsőoktatásnak csak 0,6% jutott. Európai viszonylatban csak Bulgária és Románia „büszkélkedhet” ennél alacsonyabb részaránnyal.

Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy 1997-ben Svédország és Finnország a GDP 1,7%-át költötte a felsőoktatásra, Ausztria 1,5%-ot, Magyarország 1,0%-ot, Csehország 0,8%-ot, de például az USA 2,6%-ot, Korea 2,5%-ot stb. (Education at Glance, 2000)

Az OECD tagországaiban az oktatás állami támogatása ugyan növekvő tendenciát mutat, de ennél is gyorsabban növekszik a felsőfokú oktatásban részt vevő hallgatók száma. Ezért általánossá vált az a nézet, hogy kiegészítő pénzforrásokat kell felkutatni. 1980-ig az EU valamennyi tagországában ingyenes volt az oktatás. Ma viszont ezeknek az országoknak a többségében is fizetnek a hallgatók tandíjat, esetleg a beiratkozásért vagy a vizsgákért.

Igaz viszont az is, hogy közben kiépültek a „szociális védőhálók”, mégpedig ösztöndíjak vagy kölcsönök formájában.

Kérdések:

l Támogatná ön a tandíjak bevezetését Szlovákia felsőoktatási intézményeiben? Miért?

l A „védőháló” kiépítésének milyen formáit tudná elképzelni Szlovákiában?

l A tandíj bevezetése milyen előnyökkel kecsegtetne, illetve milyen problémákat oldana meg?

4. A képzési jegyzék szűkítése

Szlovákia felsőoktatási intézményeiben jelenleg 490 különböző szakon képezik a hallgatókat. Az ISCED (International Standard Classification of Education) képzési jegyzék viszont csak 251 szakot tüntet fel. Ez azt jelenti, hogy például a műszaki szakképzésben 45%-kal, a társadalomtudományi képzésben 30%-kal kellene csökkenteni a meglévő szakok számát. A szlovák műszaki egyetemek hallgatóinak százalékaránya kétszer annyi, mint az EU-s átlag. Az EU-s átlagnál viszont jóval kevesebben tanulnak jogot, természettudományokat, matematikát és informatikát (National Human Development Report: Slovak Republic, 1999).

Kérdések:

l Mi az értelme a szélesebb körű szakképzés bevezetésének?

l „A legjobb szakképzés az általános képzés”. Egyetért ön ezzel a megállapítással? Miért?5. A modulrendszer bevezetése

A modulrendszerben tantárgyak helyett ún. modulokba foglalják a tananyagot. Egy modul 15-40 tanítási óra anyagát tartalmazza. A modul zárt egységnek számít, és a tananyagon kívül magában foglalja a modul sorszámát és megnevezését, az oktatási célokat és standardokat. Megfogalmazza azokat a kompetenciákat, amelyeket a modul elsajátítása révén a hallgatók megszerezhetnek, és tartalmazza az értékelés formáit is. Ajánlásokat fogalmaz meg a tanulás leghatékonyabb módszereit, formáit és a tanulási segédanyagokat illetően. Utal arra, hogy milyen más modulokkal ajánlatos kombinálni a választott modult, és tanácsokat ad a továbbtanulást illetően is.

A modulok tehát zárt egységet képeznek, és nem téveszthetők öszsze tantárgyakkal. A modulok megfelelő kombinációival többfajta oktatási program állítható öszsze, tehát rugalmas és a piaci igényekhez könnyen alkalmazható rendszert alkotnak. A jól működő modulrendszer a hatékony kreditrendszernek az alapja, ezért bevezetése Szlovákia felsőoktatási intézményeiben is elkerülhetetlen.

Kérdések:

l Ön támogatná a tantárgyi rendszer modulrendszerrel való felváltását felsőoktatási intézményeinkben?

l Milyen akadályokba ütközhet, milyen problémákat hozhat felszínre a modulrendszerre való áttérés?

l El tudja ön képzelni azt, hogy a hallgató saját maga válassza ki az elsajátítandó modulokat, és ezzel kialakítsa saját képzési pályáját?

l Milyen képzési formában (nappali, levelező) tudná elképzelni a modulrendszeres oktatást?6. A kreditrendszer bevezetése

A szlovákiai felsőoktatási intézményeknek az európai vérkeringésbe való bekapcsolása elképzelhetetlen a kreditrendszer bevezetése és hatékony alkalmazása nélkül. A kreditrendszer biztosítja a hallgatói mobilitás kereteit. Ez teszi lehetővé, hogy a hallgató egy-egy modult más (hazai vagy külföldi) egyetemen sajátítson el, és azt anyaintézményében elismerjék.

A kreditrendszer lehetővé teszi azt is, hogy a hallgató meghatározza saját tanulási sebességét és képzési pályáját. Az Európai Bizottság kidolgozott egy egységes európai kreditrendszert (European Credit Transfer System – ECTS). Mindenképpen ajánlatos lenne felsőoktatási intézményeinket, illetve az egyetemi karokat bekapcsolni ebbe a rendszerbe.

Az ECTS-hez való csatlakozás azt jelenti, hogy:

a) meg kell határozni a tantárgyak, illetve a modulok kreditszámát

b) ki kell dolgozni egy ún. információs csomagot (Information package), amely tartalmazza az egyetemre és az egyetemi karokra vonatkozó alapinformációkat, a tanterveket, a tantárgyak, illetve a modulok tananyagtartalmát és a vizsgarendszer leírását

c) kétoldalú (bilaterális) szerződéseket kell kötni azokkal a hazai és külföldi egyetemekkel, amelyeken a hallgatók egy-egy modult elsajátíthatnak

d) az egyetemek között ún. tanulási szerződéseket (Learning Agreement) kell kötni, amelyek értelmében elismerik az anyaegyetemen kívül megszerzett ismereteket.

Kérdések:

l Szükségesnek tartja ön az ECTS-hez való csatlakozást? Miért?

l Felsőoktatási intézményeink többségében már bevezették a „kreditrendszert” (vagy inkább pontozási rendszert?), de az többnyire nem felel meg a fentiekben felvázolt elvárásolnak – gyakorlatilag működésképtelen. Ön miben látja a problémák eredetét, és hogyan lehetne a már bevezetett „kreditrendszert” hatékonyabbá tenni?7. A kulcskvalifikációk

előtérbe helyezése

Társadalmunk és gazdaságunk óriási változásokon megy keresztül, ezért nagyon sok a bizonytalansági tényező. A vállalkozások, cégek, üzemek többsége a túléléssel van elfoglalva, és képtelen hosszú távon megfogalmazni a szakképzéssel szembeni elvárásait.

Akkor viszont ki mondja meg, hogy mit kell tanítani például a műszaki egyetemeken? Ha felsőoktatási intézményeink nem akarnak munkanélkülieket nevelni, akkor mindenképpen ajánlatos lenne a szűk szakmai képzés helyett széles körű szakképzést biztosítani, és olyan tudásanyaggal, képességekkel vértezni fel a hallgatókat, amelyek széles körben többfajta munkabeosztásban is hasznosíthatók. Az ún. kulcskvalifikációkra gondolunk, tehát a számítástechnikai ismeretekre, a kommunikációs képességek fejlesztésére, a tanulási és a problémamegoldó képességek fejlesztésére, a tanulás iránti igény felkeltésére stb.

Kérdések:

l Egyetért ön azzal, hogy a szűk szakképzés helyett az ún. kulcskvalifikációk megszerzésére kellene törekedni? Miért?

l A jelenlegi körülmények között ön elképzelhetőnek tart egy ilyenfajta elmozdulást felsőoktatási intézményeinkben? Miért?8. A távoktatási rendszer

kiépítése

A távoktatási rendszer (distance education) a nyitott oktatás (open learning) egyik formája. Lehetővé teszi, hogy olyan hallgatók is részt vegyenek a képzésben, akik a nappali képzést nem tudják vállalni (rokkantak, szülési szabadságon lévő anyák, anyagi gondokkal küszködő egyének stb.).

Tulajdonképpen olyan oktatási formáról van szó, amikor a hallgató írásos anyag, rádió-, televízióműsor, elektronikus levél stb. formájában kapja meg a tananyagot, és saját otthonában tanul. A tanárokkal csak kivételes esetben találkozik (csak ha személyes konzultációt kér). A hallgató a kidolgozott feladatokat elküldi a tanárnak. A tanár kijavítja és kommentárral visszaküldi a hallgatónak. A vizsgakérdések kidolgozása is távúton történik. Nincs szükség tehát tantermekre, sem kollégiumokra. A tananyag feldolgozása viszont nagy szakértelmet igényel a tanár részéről.

A távoktatási rendszer kiépítése azért is időszerű, mert:

a) az egyetemek kapacitása kimerült, és már ma is képtelenek nappali képzésben részesíteni valamennyi érdeklődőt

b) az információrobbanás, a technológia óriási fejlődése és ennek következményeként a képesítések iránti igény állandó változása elengedhetetlenné teszi az egész életen át való tanulást (a nappali képzés képtelen ezt az igényt kielégíteni)

c) az információs technika és a számítástechnika gyors fejlődése lehetővé teszi a távoktatás hatékonyságának növelését, és széles körű elterjedését. Ezenkívül új távlatokat nyit meg például a virtuális osztályok és laboratóriumok létrehozása terén.

Kérdések:

l A távoktatás hatékonyságát, ill. a távoktatás keretében megszerzett képesítést sokan megkérdőjelezik. Ön hogyan látja ezt a problémát?

l Ön szerint mi akadályozza a távoktatás széles körű elterjedését Szlovákiában?

l Ön miben látja a távoktatás előnyeit és hátrányait?9. A minőségbiztosítás kiépítése

Az oktatáson kívül az egyetemek feladatai közé tartozik a hallgatók felkészítése a tudományos kutatásra. Ennek érdekében a hallgatók többségét bekapcsolják az egyetemeken folyó kutatások folyamatába. Általános gyakorlattá vált az is, hogy a kutatások eredményeit módszertanilag feldolgozzák, és beépítik a tananyagba. A felsőoktatási intézmények szakmai autonómiája tehát lehetővé teszi, hogy az egyetem kifejlessze saját oktatási programját, és ily módon kialakítsa saját arculatát. Az oktatási programot és a tantárgyak tananyagát a karok tudományos tanácsai hagyják jóvá. A tananyag minőségének biztosítása tehát az egyetem belső feladata. Kívülálló ezt objektíven megítélni képtelen. Ez persze nem azt jelenti, hogy az étékeléstől el lehetne tekinteni. Ellenkezőleg. Az egyetem saját érdekében kellene hogy kiépítse a minőségbiztosítás olyan belső rendszerét, amely az önértékelésen alapul. A korszerű és a partnerek elvárásainak megfelelő tananyag kifejlesztése és módszertani feldolgozása ugyanis a minőségi oktatás alapvető feltétele.

Kérdések:

l Szükségesnek tartja ön a minőségbiztosítás valamilyen rendszerének (ISO 9000, EFQM, TQM) a kiépítését felsőfokú intézményeinkben? Miért?

l Hogyan (milyen lépésekben) és milyen szinten (tanszék, kar, egyetem) javasolná ön a minőségbiztosítás kiépítését felsőfokú intézményeinkben?