Újdonságok a Várszínházban

Idén először próbálkozunk egy újszerű kezdeményezéssel, idegen nyelvű előadásokkal. Egyrészt a turizmus szemszögéből lehet hasznos, másrészt a városban nyelvet tanulóknak adhat plusz lehetőséget.

Melyik előadásra mondható előre, hogy biztos siker?

Örkény Tóték című darabja a tavalyi év egyik kőszínházi sikere volt. Márai Sándor színházi berkekben nagyon újnak tűnhet, nem kifejezetten vígjáték, de tartalmas gondolatokkal teli. Görgey Gábor színműve hagyományos műfajt képvisel, az egész estés musical show-ban pedig a hatvanas évek korának összefoglalása jelenik meg. Olyan neveknek állít emléket, mint az LGT legendás gitárosa, Barta Tamás, illetve Radics Bélának, aki a Sakk Matt és a Tűzkerék zenekarokban bűvölte gitárját és a közönséget. További újdonság, illetve érdekesség, hogy Csokonai Karnyóné című darabja augusztus 20-án délelőtt a régi korokat idézően vásári komédia formájában jelenik meg. Nem a színház épületében, hanem a bazilika melletti füves területen folyik majd az előadás. Nem lesz belépőjegy sem, aki éppen arra jár, megáll, esetleg közbeszól, bekiált az előadásba, ahogy régen. Új színt hozhat ez az elevenség, közvetlenség. Augusztus 20-án Páskándi Géza darabjával a Rákóczi-szabadságharcra emlékezünk, és azt hiszem, a színház részéről jó szolgálatot teszünk. Peter Hacks komédiájával zárjuk az évad – reményeink szerint esőmentes – előadássorozatát.

Idén egyik darabban sem játszik Esztergomban. Színészet, vagy szervezés?

Egyre inkább azt látom, jó értelemben véve, hogy az anyagi lehetőségek felkutatása, a profil és a műsorok kialakítása is valahol egy szerep. Meg kell jegyeznem, hogy az Esztergomi Várszínház önkormányzati fenntartású hivatásos szabadtéri színház. Korlátos költségvetésünkhöz képest mégis nagy eredménynek tartom, hogy státuszát és a támogatási rendszereket tekintve – egyértelmű és növekvő erkölcsi és anyagi elismerés mellett –, a Várszínház már három kormányváltást megélt. A jelenlegi magyarországi kulturális helyzetben ennél nagyobb elismerést nem tudok elképzelni. Másik nagy eredménynek tartom, hogy 1995-óta a Várszínház a Szabadtéri Színházi Szövetség tagja. A 11 szabadtéri színház között szerepel Esztergom olyan tradicionális színházak mellett, mint a szegedi, a gyulai vagy a kisvárdai színházak. A szervezet a legrangosabb szabadtéri színházakat tömöríti magába, a tagságnak komoly feltételei vannak.

Mint szakember, elégedett Esztergom színházi életével?

A színház csupán egy szelete annak a tortának, amit kultúrának neveznék. További színi előadások mellett inkább egy, a kultúra jelenlétét egységbe foglaló épület, szervezet létét hiányolom, amiben a színház is helyet kaphatna. Lehetne ez, mondjuk egy úgynevezett kulturális központ, művészetek vára, ahol művészeti események, kiállítások, előadások és még sorolhatnám, helyet kaphatna. Esztergom számára az lehetne a helyes koncepció – tekintetbe véve a földrajzi helyzetet és az itt élő hagyományokat –, hogy egész évben betöltse ennek a most körvonalazódó régió kulturális központjának szerepét. E helyett a színház csak a nyári időszakban üzemel...

Zavaró és szerencsétlen megoldás, hogy az egész évben megszerezhető kulturális élményanyagot két és fél hónapba kell a színházi eseménysorozat köré sűríteni. A Várszínház törekvéseivel igyekszik ezt a terminust minél jobban elhúzni, de pénz nélkül, mint sok más, ez sem megoldható. A jegybevételekből egyetlen színház sem tudja magát fenntartani. Még a Szegedi Szabadtéri Színház sem, ahol 1 milliárd forint éves költségvetéssel dolgoznak. Hiába növelik a nézőteret, azt meg is kell tölteni, a nagy nézettség pedig a nagyobb volumenű produkciókat kíséri, ami megint csak többe kerül. Ez olyan 22-es csapdája. Szerencsére azt tapasztalom, növekszik az igény az igazi művészi értékekre, a lehetőségeink szerint igyekszünk ezeknek megfelelni.