Újabb „kagyló” a nyelv tengeréhez

Egy szótár megjelenése mindig jelentős eseménynek, szinte ünnepnapnak számít. Ilyen esemény volt ez év tavaszán a Magyar Szólástár címen megjelent lexikográfiai mű kiadása is a magyarországi TINTA Könyvkiadó gondozásában. Az új szótár főszerkesztője Bárdosi Vilmos, az ELTE Francia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, lexikográfus.

Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor, a kötet egyik szerkesztője – a TINTA Könyvkiadó igazgatójának kíséretében – szeptember 23-án Pozsonyban, a Magyar Köztáraság Kulturális Intézetében is bemutatták nagyszabású munkájukat; az érdeklődő közönség betekintést kaphatott a szótárírás titkaiba is.

A Magyar szólástár alcíme: Szólások, helyzetmondatok, közmondások értelmező és fogalomközi szótára. A közel 1000 oldalas szótári mű előszava Kosztolányi Dezső nemesen megfogalmazott gondolatával kezdődik: „A nyelvet nem lehet szótározni, elzárni és véglegezni. Eleven szövet az, mely teljesen soha sincs készen, mindig újra és újra kell szőnünk, valahányszor beszélünk vagy írunk.”

S ha valaki mégis megpróbálja a nyelvet valamilyen szempontból „szótározni”, nagy kalandra és veszélyes feladatra vállalkozik, „a saját bőrét viszi a vásárra”, vagyis a saját kockázatára cselekszik.

Bárdosi Vilmos, a szótár főszerkesztője a pozsonyi bemutatón bevezetőjét ezekkel a szavakkal kezdte: „A szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből.” A magyar nyelv gazdag tengeréből „kimeregettek” egy középnagyságú szótárnyi szólást, szókapcsolatot, közmondást a régi és mai használatból.

A szókapcsolatokat alkotó építőelemek – a szavak – végtelen sok módon és sokféle formában léphetnek egymással kapcsolatba. Ebből a megfigyelésből kiindulva a szótár szerkesztői három fő kategóriába sorolták a szókapcsolatokat:

1. Teljesen alkalomszerű és végtelen számú szabad szókapcsolatok.

2. Szerkezetileg és jelentéstanilag teljesen kötött, csak globálisan értelmezhető, erős metaforikus értékkel és nyelvi hagyományokkal bíró, közkeletű, állandósult szókapcsolatok. Ide sorolták az alábbi gyakori típusokat hagyományos elnevezésükkel. Szólások, szóláshasonlatok, pragmatikus helyzetmondatok, konvencionális szójárások, köszönések, megszólítások, szitkozódások, átkozódások, politikai jelszavak, sírfeliratok, graffitik, szállóigék, bölcs mondások, idézetek, életbölcsességet megfogalmazó, mondatértékű közmondások, szokásmondások.

3. A két első kategória közötti átmeneti, az összeforrottság különböző fokán álló struktúrák, az ún. kollokációk és terpeszkedő szerkezetek.

Az említett kategóriák közötti határvonalak meghúzása viszont a legtöbbször nem egyértelmű és nem egyszerű feladat. A frazeológiába tartozó nyelvi struktúrák gazdagságát és sokszínűségét az ide tartozó kifejezések is tükrözik: frazeologizmusok, frazeológiai egységek, szólások, szólásmódok, szokásmondások, proverbiumok stb.

A most közreadott új szótár – szólástár – a változatokkal együtt több mint 13 ezer magyar kifejezést, szólást, helyzetmondatot és közmondást tartalmaz közel 4000 címszó alá ábécérendbe besorolva. E gyűjtemény összeállítói több célt szeretnének elérni:

tudományos igénnyel és egyben a gyakorlati szempontokat is szem előtt tartva számba venni a magyar nyelv ősi, évszázadok óta a mai napig használatos klasszikus, irodalmi, népies fordulatai mellett a mai nyelvállapotra jellemző frazeológiai egységeit;

– részt vállalni a nyelvünk elszíntelenedése és nyelvi hagyományaink pusztulása elleni küzdelemben oly módon, hogy minden anyanyelvi beszélő jobban megismerhesse a bemutatott szólások által is nyelvünk történetét, szellemét, hagyományait;

– hasznos munkaeszközt adni a magyar nyelv minden hazai és külföldi használójának kezébe, hogy ezáltal is elkerülhessék a képzavart okozó gyakori téves szóláshasználatot;

– olyan lexikográfiai adatbázist létrehozni, amely hatékony kiindulópontul szolgálhat általános és frazeológiai szótárak összeállításához.

Nem kis célok, de a szótár áttanulmányozása után elérhetőnek tűnnek.

A szótár anyagának kiválasztása áttekintést próbál adni a magyar kifejezések és közmondások főbb típusairól; természetesen, a teljesség igénye nélkül, mivel ezt a nyelv hihetetlen gazdagsága és szüntelen változása nem teszi lehetővé. A gyűjteményben előforduló régi, régies vagy ritka rövidítéssel jelzett, elavulóban lévő, ma már ritkábban használt fordulatok mellett külön figyelmet szenteltek a szótár szerkesztői az újabb keletű, szleng és vulgáris minősítésű kifejezéseknek, melyek a mai beszélt nyelvi szókincsünk képződményei, s főleg a fesztelen, tréfás nyelvhasználatban és diáknyelvben fordulnak elő. Szerepelnek a szótárban a görög–római mitológiából származó és az európai kultúrában tovább élő közismert fordulatok is (pl. Damoklész kardja, megoldja a gordiuszi csomót stb.).

A szótár törzsanyaga, a gazdag frazémagyűjtemény értékelése időbeli, regionális, csoportnyelvi és stiláris szempontok alapján kívánja hatékonyan segíteni, eligazítani a szótárhasználót. Fontosnak tartom külön felhívni a szótár használóinak figyelmét a szólásokban előforduló (igei) vonzatokra és a használati lehetőségek részletes leírására, jelentésértelmezésére, különös tekintettel az utóbbi időben létrejött jelentésváltozásokra, jelentésbővülésekre vagy az új jelentésekre, szótárilag még nem rögzített, de a beszédben már széles körben használt fordulatokra. A lexikális minősítések nagyrészt a már meglévő és a forrásmunkák között megadott szótárak alapján szerepelnek. Ugyanúgy támpontul szolgáltak a felhasznált források jegyzékében felsorolt művek a frazémák kiválasztásában, a pontosítások és kiegészítések elvégzésében is.

A szótár koncepcióját, a szócikkek felépítését és elrendezését a modern lexikográfia elvei szerint dolgozták ki a megfontolt és tapasztalt lexikográfusok. A címszavak ábécé szerinti elrendezése lehetővé teszi a szólások gyors és könnyű kikeresését. Mivel a szókapcsolatokban a főnév a legállandóbb elem, a címszavak meghatározása alapvetően névszóközpontú volt. Ha egy kifejezésben egy teljes értékű főnév és egy főnévként is használatos más névszói elem található, a kifejezést a teljes értékű főnév alatt találjuk. Ha a főnévnek változatai vannak, akkor minden főnévi alak alatt önállóan is szerepel. Ha a kifejezésben nincs főnévi, csak igei elem, akkor a kifejezés az első igei tag alatt szerepel. Esetleges igeváltozatok esetében minden igei tag alá bekerül a kifejezés. Címszavakra utalás ebben a szótárban csak helyesírási változatok esetében történik.

A szótári rész törzsanyagától elkülönítve válogatást adtak a szerzők a mindennapi nyelvhasználatban gyakori és tulajdonneveket helyettesítő, névfelidéző metaforikus szókapcsolatokból, melyeket egyrészt a szókapcsolatok szerint, másrészt a tulajdonnevek szerint csoportosítottak (pl. a nagy fejedelem alatt vagy Bethlen Gábor neve alatt található).

Külön részt alkot a szótárban a Fogalomköri mutató, vagyis a Szólástár szólásanyagának fogalmi képzettársításokon alapuló csoportosítása. E mutató 600, ábécérendben következő fogalomkör (kulcsfogalom) vagy fogalomköri csoport megnevezése alatt felsorolja a vonatkozó szókapcsolatokat, s így lehetővé teszi a használónak a célirányos keresést, vagy újabb, szinonim kifejezések elsajátítását. E mutató a magyar szótárírás jelentős újdonsága, mely az összegyűjtött szólások jelentéséből indul ki és a nemzetközi szótárpiacon is ritkaságnak számít.

A Szólástár utolsó részét a Szómutató alkotja, mely a szólások minden tartalmas alkotószava alatt felidézi és bemutatja, hogy az adott szó mely más szavakkal alkothat frazeológiai kapcsolatot. Helytakarékossági okokból a szókapcsolatok a szómutatóban meghatározások és használati minősítések nélkül, a lehető legegyszerűbb alakjukban – de a vonzatok feltüntetésével – szerepelnek. Az itt nem feltüntetett információkat a szótár első részében megtalálja a használó.

A Magyar szólástár nélkülözhetetlen eszköze mindazoknak, akik beszédjüket, írásukat érdekesebbé, színesebbé kívánják tenni.