Új távlatok és technológiák a mobilkommunikációban

A mobiltelefonálás nagyon sokáig csak hangalapú, illetve sms-alapú kommunikálást tett lehetővé. Azonban vele párhuzamosan fejlődött az internet és az IP alapú technológiák ma már sok esetben összemosódnak vezeték nélküli társukkal. Jelen pillanatban az internet és a mobiltelefónia összeolvadásának vagyunk tanúi, amelynek eredményeképpen létrejött a 3G, ráadásul ez még csak a kezdet. A harmadik generációs nagy sebességű adatátvitel segítségével olyan interaktív és multimédiás tulajdonsággal ruházhatjuk fel mobiltelefonjainkat, amelyre pár évvel ezelőtt még csak gondolni sem mertünk.

1G hálózatnak az AMPS (Advanced Mobile Phone Service) nevű hálózatot hívjuk, amelyen csak hangátvitel volt megvalósítva, adatátvitelre nem volt lehetőség. Az AMPS-t felváltották a 2G szabványok, ezekből földrajzi elhelyezkedés szerint többfajta is létezik. A második világháború alatt a britek által először használt CDMA (Code Division Multiple Access) az Egyesült Államokban tett szert nagy népszerűségre, míg a GSM (Global System for Mobile Communications) Európában és Ázsiában vált szabvánnyá, alapjául pedig a TDMA (Time Divison Multiple Access) névre keresztelt megoldás szolgált. A második generációs mobilhálózatokon végre volt digitális hangátvitel, illetve 9.6–14.4 kbps sebességű letöltés is. A CDMA és TDMA hálózatok viszont csak egyirányú adatátvitelt tettek lehetővé. Megjelentek a fejlett hívásszolgáltatások, mint például a hívószámkijelzés is. Jelenleg nálunk is a GSM hálózat van használatban, azonban időközben a szolgáltatók pár okossággal kibővítették hálózatukat. 2.5G-nek nevezték el a GPRS adatátvitelre képes GSM hálózatot, ahol elméletileg 53,2 kbps letöltési sebességet és 26,8 kbps feltöltési sebességet lehet elérni.

Ez nagyjából egyezik az analóg telefonvonalakon régebben használt modemes dial-up internetelérés sávszélességével. 2.75G névre hallgat az EDGE adatátvitel, amely a GPRS módosított kódolását használva, akár 437 kbps letöltésre is képes, a gyakorlatban persze ez a sebesség jóval kisebb, 100–140 kilobájt/másodperc között mozog. Ha jobban megnézzük, a GPRS és az EDGE amolyan átmeneti megoldásnak számít, hiszen GPRS nélkül nem tudnánk például mms-t küldeni, és wapozni is csak igen komoly költségek árán lennénk képesek, nem beszélve a lassúságáról. Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, a harmadik generációs megoldásokra is több szabvány készült el. A CDMA2000 az elsők között hozott létre adatátvitelt a CDMA hálózatokon, mellyel 307 kbps le és 153 kbps feltöltési sebesség érhető el. Szintén harmadik generációs hálózati szabvány a WCDMA (UMTS) (Wideband CDMA), amely a GSM hálózat TDMA részét váltja le CDMA technológiára. A UMTS hálózatok nagy előnye – a WCDMA-val szemben – hogy támogatják a korábbi második generációs szolgáltatásokat, így azok előnyeiről – alacsony ár – nem kell lemondanunk.

Adott a lehetőség, hogy szinte bármilyen szolgáltatást, bárhonnan és bármikor elérjünk. Eltűnnek a gátak, amelyek miatt eddig nem tudtunk internetezni mobiltelefonjainkon, nehézségekbe ütközött az e-mail mellékletek letöltése, és mobileszközeink is rendkívüli fejlődésen esnek át. A 3G nemcsak megnövelt sávszélességet jelent, hanem számos új szolgáltatás elterjedését, amelyek eddig nehezen vagy egyáltalán nem tudtak hódítani.

Azonnali üzenetküldő alkalmazások, e-mailek letöltése másodpercek alatt, helyfüggő navigációs szolgáltatások, webböngészés, videotelefonálás és persze az internetes kereskedelem. Természetesen mi itt csak pár közismert és alapvető lehetőséget soroltunk fel, elterjedésükre társadalmunk és kultúránk is jelentős hatással lesz majd, gondoljunk csak a WAP látványos bukására.

Kicsit szálljunk le a realitás talajára, és szemléljük objektíven a 3G-t! Remekül hangzik a megnövelt sávszélesség és az általa nyitott új távlatok, de a szkeptikusok nem alaptalanul húzzák a szájukat. Sokan a Wi-Fi, vagy ha úgy tetszik, a köznyelven WLAN nagy sebességű vezeték nélküli hálózatokat látják a 3G legnagyobb konkurensének, melyek a legújabb fejlesztéseknek köszönhetően akár már 20 kilométeres körzetet is le tudnak fedni, és ezáltal lehetővé téve a felhasználóknak a gyors, mobilinternetezés, netán IP-alapú telefonálást. Hátránya azonban, hogy az UMTS-szel ellentétben az egyszerre csatlakozók száma korlátolt, és ezáltal a letöltési sebesség is meglehetősen dinamikusan változó, ráadásul földrajzi viszonyok is akadályozhatják a kapcsolatot.

Ezentúl tehát szinte bárhol az országban – pontosabban ahol van lefedettség – szélessávú internetkapcsolatot létesíthetünk egy 3G adatkártya és notebookunk segítségével. A mobil iroda korszaka csak most kezdődik, elfelejthetjük a nevetségesen lassú GPRS-t, és végre nem kell órákat várni egy PDF csatolmány letöltésére, amit később keményen meg is érezne a pénztárcánk. (www.mobilport.hu)