Új Szó-stúdió: kormány kontra kisebbségek (VIDEÓ)

Huliak ki nem nevezése

A Kuciak-gyilkossággal elindult folyamat után, amely következtében Robert Fico egyre jobban kiszorult a hatalomból, most visszatért és újra ő irányítja az országot. A 4. Fico-kormány felállása nem ment azonban teljesen zökkenőmentesen. Az államfő, miután megkapta a leendő miniszterek névsorát, jelezte, az egyiküket, az SNS által a környezetvédelmi tárca élére jelölt Rudolf Huliakot nem fogja kinevezni. Ahogy arról korábban beszámoltunk, Čaputová Huliak kinevezésének megtagadását azzal indokolta:

„A környezetvédelmi minisztérium megfelelő működését nem biztosíthatja egy olyan személy, akinek nyilatkozatai semmibe veszik az állam régóta kialakult környezetvédelmi politikáját és azokat a nemzetközi kötelezettségeket, amelyekhez Szlovákia kötődik.”

Az esettel kapcsolatban a közélet számos képviselője megkérdőjelezte az államfő döntését, illetve azt, valóban volt-e erre jogköre. Mészáros Lajos korábbi alkotmánybíró elmondta, bár a köztársasági elnök jogkörei a miniszterek kinevezésével kapcsolatban viszonylag szűkek, az alkotmány 101-es paragrafusa kimondja, hogy az államfő feladata biztosítani a közjogi szervek rendes működését. Mészáros szerint épp ebből a paragrafusból következik, hogy az államfő valóban beleszólhat abba, milyen személyeket nevez ki miniszternek, és ha a miniszterelnök által jelölt személyek valamelyikénél teljesen egyértelmű, hogy alkalmatlan a feladatra, akkor valóban elutasíthatja a kinevezését.

„Egy püspök egy papjelöltet nem szentelhet fel, ha az tagadja magát a mennyországot, vagy netán magát az Istent”

– magyarázza példájával Mészáros azt, hogy csak nagyon extrém esetekben élhet a köztársasági elnök azzal a vétójogával, hogy nem nevez ki egy minisztert. Mészáros szerint ebben a konkrét esetben, melyben köztudott, hogy Rudolf Huliak tagadja a globális felmelegedés létezését, illetve annak hatását az ökoszisztémára, Čaputová nem lépte túl a hatáskörét.

Öllös ezzel szemben úgy gondolja, ha az államfő érdemben beleszólhat a miniszterek kilétébe, vagy akár megakadályozhatja egyes személyek kinevezését, akkor a kormányforma nem parlamentáris, hanem félelnöki, mint például Franciaországban. Ott a miniszterelnöknek és az államfőnek egyeztetnie kell bizonyos kérdésekben. Öllös szerint Čaputová feltétele, miszerintha nem jelölnek mást Huliak helyére, nem nevezi ki a kormányt, egyenesen alkotmányos válságot okozott volna. A politológus tehát annak ellenére, hogy nem ért egyet Huliak nézeteivel, úgy véli, mivel a jelölt a választópolgároktól bizalmat kapott, és Čaputová csupán a politikai nézeteire hivatkozva tagadta meg kinevezését, az államfő azzal, hogy nem nevezte ki őt, egy félelnöki rendszer jogkörét alkalmazta. Hu-liak azzal fenyegetőzött, hogy kinevezésének megtagadása miatt alkotmányos panasszal fog élni, aminek kapcsán Mészáros elmagyarázta, ez nem lehetséges. A választás után ugyanis az államfő megbízta a győztes párt elnökét, azaz Robert Ficót, hogy alakítson kormányt, s ő a koalíciós tárgyalások után benyújtott egy listát az államfőnek, amelyen a miniszteri posztokra javasoltak nevei szerepeltek. Mészáros szerint azonban ez még nem a hivatalos jelölés volt. Fico akkor még ugyanis ki nem nevezett miniszterelnökként, pusztán informálisan egyeztetett Čaputovával. A hivatalos jelölés ugyanis akkor történt meg, amikor az államfő az elnöki palotában kinevezte, Fico pedig ezután nyújtotta át Čaputovának a miniszterjelöltek listáját. Ezen pedig már Tomáš Taraba neve szerepelt a környezetvédelmi tárca mellett. Ezt a névsort fel is olvasták. „Ez volt a hivatalos jelölés” – mondta Mészáros.

A szélsőségesek

Taraba Huliakhoz hasonlóan nem tagja az SNS-nek, de szintén a párt listáján került a törvényhozásba, majd onnan a kabinetbe, korábban azonban mindketten a szélsőjobboldali ĽSNS kötelékében indultak a választáson. Öllös szerint arra, hogy efféle szélsőséges politikusok a kormányba kerülhetnek, tekinthetünk a szélsőségek valamilyen legitimizációjaként. A politológus szerint kérdés, hogy a mandátumuk ideje alatt szintén tartják-e majd magukat eddigi nézeteikhez és viselkedésükhöz.

Öllös meggyőződése, hogy az új kormány kritikusabb lesz az ukrajnai háború témájában, szigorúbban fogja kezelni a menekültek kérdését, illetve az Európai Unión belül is egy határozottabb nemzeti álláspontot fog képviselni. A különbség Fico korábbi kormányaihoz képest Öllös szerint most az, hogy a frissen kinevezett miniszterelnök valószínűleg arra fog törekedni, hogy jó kapcsolatokat ápoljon Magyarországgal. Emiatt valószínű, hogy Fico nem fog olyan intézkedéseket indítványozni, amelyek ártanának a szlovákiai magyaroknak. Ugyanakkor Öllös arra figyelmeztet, az államaparátus alsóbb szintjein előfordulhat, hogy a nemzetiségeknek kedvezőtlen döntések születnek.

Az új kormány 79 parlamenti mandátumra támaszkodik, amivel kapcsolatban Öllös elmondta, ahhoz, hogy a kormány stabil legyen, a képviselőknek nagyon fegyelmezetten kell viselkedniük. A stabilitást egy esetleges konfliktus a Smer és a Hlas között könnyen felboríthatja. Ennek azonban jelenleg nincs nagy valószínűsége. Fico ugyanakkor élhet azzal az előnnyel, hogy bizonyos kérdésekben, például kultúretikai ügyekben támogatást szerez az ellenzék képviselőitől is, hiszen efféle szándékát Milan Majerský, a KDH elnöke már most jelezte.

A frissen megalakult 4. Fico-kormány az első ülésén váratlanul menesztette Bukovszky László kisebbségi és Ján Hero romaügyi kormánybiztost, akinek hivatala jelentős uniós források felett rendelkezik. A két pozícióra pedig nem neveztek ki új tisztségviselőt. A két kormánybiztos a sajtóból tudta meg, hogy menesztették őket. Öllös ezzel kapcsolatban elmondta, már a kisebbségi kormánybiztosi pozíció létrehozása is egy bizonyos lefokozás volt. Ugyanis létrejöttét megelőzően a kormánynak a kisebbségekért felelős alelnöke volt, amihez képest a kormánybiztosi pozíció egy sokkal gyengébb és kevesebb jogkörrel bíró tisztség. A politológus aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az új kormány egyik legelső döntése az volt, hogy menesztik Bukovszkyt, és azt is kifejtette, a szlovákiai magyar politikum képviselőinek nem szabadna szó nélkül hagyniuk az esetet.