Ugyanarra épít az iszlamista terror és az iskolai lövöldözések

Mi a legfontosabb tanulsága a müncheni ámokfutásnak?

Szerintem az egyik új és nagy kérdés az lesz, hogy a Breivik-féle belső európai és az Iszlám Állam-féle terrorizmus hogyan erősíti egymást az erőszak legitimációján keresztül. A síita iráni-német fiatal nyilván nem szunnita Iszlám Állam-támogató, ám azért az elmúlt időszak bőven szolgált neki példával arról, hogy egyre bevettebb megoldás az erőszak. Az iskolai lövöldözések, az ámokfutások és az iszlamista terror végeredményben hasonló frusztrációkra épít, hasonló módon, puszta rombolással és öldökléssel vezeti le a feszültséget. Ezt akár nekrokultúrának is tekinthetjük egyfajta modern szociológiai értelemben.

Kettős kihívást jelent a belső európai terrorizmus és a kintről beszivárgó változata? Hogyan lehet egyáltalán védekezni ez ellen?

Az amerikai iskolai lövöldözések szomorú, sokéves története azt mutatja, hogy igazán hatékony védekezés nincs. Tipikusan fiatal elkövetőről lévén szó, döntő lehet a szülői figyelem, hogy mikor és mit vesznek észre a rokonok vagy legjobb barátok. Legyen olyan iskolai és kortárs segítő rendszer, ahová fordulhatnak, és bizalommal fogadják őket. Varázsmegoldás nincs tehát, csak a fokozott figyelem és információ-megosztás.

Indíthat ámokfutási hullámot a müncheni támadás?

Több olyan híres gyilkosságot ismerünk a történelemben, amelyek hullámot indítottak el. Minden esély megvan arra, hogy ez a mostani öngyilkos ámokfutás is inspirálhat másokat, referenciává válik és rosszabb esetben néhányak szemében modellé.

Annyit tudunk, hogy a fiú egy illegálisan beszerzett fegyverrel ölt. Valóban ilyen egyszerű fegyvert szerezni manapság Európában?

Még mindig sokkal nehezebb Európában beszerezni, mint az Egyesült Államokban. Emellett az uniós országok közt is jelentős eltérések vannak. Az azonban biztos, hogy nem a fegyverbeszerzési ponton tudjuk megállítani ezen folyamatokat vagy az elkövetőket. A balkáni csempészútvonalakon még mindig sok fegyver jöhet be a schengeni zónába, de ne felejtsük el, hogy a világ fegyvergyártóinak élvonalába tartozik Németország is.

A támadó a hírek szerint a Facebookon alapozta meg ámokfutását, és a támadás során is óriási szerepet játszottak a közösségi hálózatok. Hogyan alakul át ezek használata a jövőben?

Az elkövetők – és különösen a szervezett csoportok – egyre jobban fognak támaszkodni az online eszközökre, akar saját kommunikációról, akár propagandáról legyen szó. A felhasználói fiókok szűrése és a tartalom-ellenőrzés Snowden óta nehézkes: az úgynevezett hátsó ajtók azért is kockázatosak, mert nem csak egy ország szolgálata szerezhet róluk tudomást. A másik oldalról, amikor a brüsszeli reptéri támadás után összeomlott a belga hatósági telekommunikációs rendszer, akkor a WhatsApp alkalmazással folyt tovább a munka. Tehát az online felületek kiismerése, figyelése és tudatos használata jó esetben nemcsak az elkövetők, hanem a hatóságok részéről is fejlődni fog. Ahogy például a pedofilok ellen nagyon ügyesen használják már, és chatszobákban megbeszélt áltranzakciók után fogják el őket.