Trump miatt nem fog szétesni a NATO

Miután Donald Trump távozott a NATO legutóbbi brüsszeli csúcstalálkozójáról, az európai vezetők többsége fellélegzett, mondván: a helyzet mégsem annyira tragikus, mint várták, s bár megemlítette a védelmi kiadások növelését, nem akarja csökkenteni az USA szerepvállalását a NATO-ban. Ez úgy hangzik, mintha semmi sem változott volna. Ezt ön is így látja?

Ne éljünk illúzióban, a helyzet megváltozott. Trump még véletlenül sem hasonlít a korábbi elnökökre. Ennek az embernek a nemzetközi kötelékek és szövetségek sokkal kevesebbet érnek, mint az előző elnököknek.

Milyen következményei lehetnek ennek ránk, európaiakra nézve?

Elsősorban tudatosítani kell, hogy sokkal robbanékonyabb amerikai elnökkel van dolgunk, nagyobb a veszélye annak, hogy hátat fordít az észak-atlanti szövetségnek. Ezért gondolom, hogy most minden korábbinál fontosabb, hogy ne adjunk neki okot valami meggondolatlan döntésre, olyasvalamire, ami jelentősen gyengítené azt a szövetséget, amely saját biztonságunk szempontjából kulcsfontosságú.

Tehát hallgatni kell rá, amikor arról beszél, hogy növelni kell a védelmi kiadásokat?

Sokkal következetesebben kell hozzáállni azokhoz a dolgokhoz, amelyeket így is, úgy is el kell végeznünk. Igen, ide tartozik a védelmi kiadások növelése, az aktívabb részvétel a terrorizmus elleni harcban, Irakban vagy más országokban, s én örülök, hogy Szlovákia ezt megértette és végzi a dolgát. Az első fontos reakció Trump politikájára tehát az, hogy következetesnek kell lennünk. A második reakció, hogy aktívabbá kell tenni az Európai Uniót. Az uniónak ugyanis fel kell készülnie az önálló lépésekre és döntéshozásra olyan esetekben, amikor az Amerikai Egyesült Államok Trump vezetése alatt nem akar majd reagálni. Természetesen vannak szituációk, amelyeket az USA nélkül nem igazán lehet kivitelezni, például amikor el akarjuk venni Oroszország kedvét egy esetleges háborús kalandozástól.

Ha a biztonságpolitikáról beszélünk, miben kellene megváltoznia az Európai Uniónak?

Evidens, hogy Trump megbízatási ideje alatt Európának felelősségteljesen kell hozzáállnia a biztonságpolitikához, a kontinens védelméhez. Ez annyit jelent, hogy több pénzt kell fektetni a hadiiparba, fokozni kell a haderők integritását, folytatni kell a hadsereg összevonását, s ebben Szlovákiának is nagyobb szerepvállalásra lesz szüksége. A hadseregünknek vagy legalább egy részének aktívabban kell együttműködnie például a német hadsereggel vagy akár a visegrádi országok katonáival. Nem utolsó sorban dolgozni kell az EU és a NATO szorosabb együttműködésén, hiszen van bizonyos felszerelés, ami csak a NATO tulajdonában van. Gondolok itt a speciális vadászgépekre, katonai teherszállító repülőkre.

Vagyis minden rosszban van valami jó? Mintha Trump ráébresztett volna minket arra, hogy a védelemmel nem igazán foglalkoztunk az utóbbi években.

Ezek a történések arra figyelmeztetnek minket Európában, hogy többé nem igaz az, amiben eddig bíztunk. Tehát hogy vészhelyzet esetén az USA majd megment minket, még akkor is, ha a védelem terén nem igazán végeztük el a házi feladatunkat. Ez többé már nem érvényes, s talán jobb is így, mert Európa végre sokkal több energiát fektet saját védelmére, mint eddig.

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"279779","attributes":{"alt":"","author":"Vladimír Šimíček felvétele","class":"media-image","height":"400","style":"width: 600px; height: 388px;","title":"Tomáš Valášek","typeof":"foaf:Image","width":"619"}}]]

Angela Merkel német kancellár is azt mondta, hogy Európának saját kezébe kell vennie sorsát. Egyetért ezzel?

Nem igazán. Megvan ugyanis annak a veszélye, hogy mi, európaiak túlzásba esnénk, s egyre nagyobb teret kapnának azok, aki most még csak óvatosan beszélnek arról, hogy Trump miatt eljött az ideje annak, hogy elhagyjuk a NATO-t, megszakítsuk a kapcsolatot az USA-val, s biztonságpolitika terén csak saját magunkra hagyatkozzunk, ugyanis mi, európaiak képesek vagyunk megvédeni önmagunkat. Őszintén szólva ebben nem látok logikát, ilyesvalaminek nem is lenne értelme. Elnökök jönnek, mennek, Trumpot is egyszer valaki felváltja. A NATO viszont már 70 éve itt van. Trump néhány hónapos politizálása miatt nem dobhatjuk a kosárba azt, amit hetven évig építettünk. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy vannak bizonyos forgatókönyvek, melyekre Európa csak nagyon nehezen tudna önállóan felkészülni és reagálni. Már említettem, ahhoz, hogy Oroszországnak elvegyük a kedvét a terjeszkedéstől, rendkívül komoly haderő szükséges. Továbbmegyek: Európának nincs annyi atomfegyvere, mint az USA-nak, így önállóan ezen a téren is aligha tudnánk valakit elriasztani. Ha olyan irányba mozdulna el Európa biztonságpolitikája, hogy teljes mértékben függetlenné kell válni az USA-tól, az pont az olyan kelet-európai szövetségeseket gyengítené a leginkább, mint mi. Mi vagyunk legközelebb Oroszországhoz és Ukrajnához, ahol szintén érezhető az orosz jelenlét.

Robert Fico miniszterelnök és Miroslav Lajčák külügyminiszter is olyan értelemben reagáltak Merkel kijelentésére, hogy Szlovákia kezdetektől fogva azt állítja, Európának meg kell védenie saját magát, függetlenül bárkitől.

A kérdés nem úgy hangzik, hogy a NATO rovására kell-e megerősíteni Európa védelmét, ez butaság lenne. Arra a kérdésre kell megtalálni a választ, hogyan erősítsük Európa védelmét úgy, hogy megmaradjon és még erősebbé váljon a NATO. Egyik a másik nélkül nem tudna hatékony védelmet biztosítani. Ha Merkel kancellár arról beszél, hogy hatékonyabb európai biztonságpolitika és hadsereg kell, akkor teljes mértékben egyetértek vele, ám én ezalatt azt értem, hogy olyan dolgokat kell megoldani, amelyeket csak Európa oldhat meg önállóan. Például az európai hadseregek földi erejének harmonizációja, mert a haderő túlzottan szétszórt a kontinensen, túl sok pénzt költünk a védelemre és nem mindig effektív az anyagi források felhasználása; harmonizálni kell a haditechnika vásárlását is. Semmi logikája nincs annak, hogy az EU 28, vagy London távozása után 27 tagállama saját beszállítóktól vásároljon haditechnikát, ez így iszonyatosan drága. Pontosan ezek azok a dolgok, amelyeket az Európai Uniónak önállóan kell megoldania, de nem tagadhatjuk meg a NATO-t. Az észak-atlanti szövetségről Trump megbízatási ideje alatt is gondoskodni kell, mert a NATO-t bizonyos dolgokban nem lehet helyettesíteni. Nemcsak Oroszország elriasztására gondolok, hanem például arra, hogy a NATO egyik óráról a másikra képes százezer katonát küldeni Afganisztánba, ha ebben a távoli országban harcolni kell a terrorizmus ellen. Ezek olyan lehetőségek és adottságok, amelyeket nem találunk meg máshol, csak Európa és az USA szövetségében, amelynek a neve NATO.

Egyébként egységesen reagálna a NATO, ha Oroszországnak mégsem sikerülne elvenni a kedvét a háborúzástól és bevonulna például a balti országokba?

Az egységes talán kicsit erős szó, hiszen a NATO-ban mindig is voltak olyan tagállamok, amelyek hajlamosabbak voltak kivenni a részüket a harci konfliktusokból, mint mások, viszont ha megvan úgymond az erős mag, a legrégebbi szövetségesek közti egyetértés, akkor eddig mindig sikerült egységesen fellépni, egyezségre jutni vagy minimum megakadályozni, hogy a tagállamok valamelyike vétózzon egy katonai beavatkozást. Soha a múltban nem volt olyan bevetés, amelyet a NATO minden tagállama hatalmas lelkesedéssel támogatott volna – ez történt Líbia esetében, ahol a bevetést Németország és Lengyelország is határozottan ellenezte, és végül egyetlen katonájukat sem küldték oda. Afganisztánba sem küldött minden tagállam katonát. Nézeteltérések tehát voltak és lesznek, a lényeg viszont, hogy ha azt kérdezzük, egységes lenne-e a NATO, ha valamelyik tagállamát megtámadnák, akkor a válasz úgy gondolom egyértelmű: igen.