Tehetség, önzetlenség, kreativitás

Véleménye szerint mi, ki az elit?

Minden társadalomnak szüksége van felkészült politikai elitre, amely nemcsak reprezentál, a napi problémákat képes megoldani, hanem képes perspektívát is alkotni. Az elit másik legfontosabb rétege az, amely egy tudásorientált társadalmat képvisel. A szellemi elit feladata, hogy példát mutasson. Például megértesse a szülőkkel, miért fontos magyar iskolába beíratni a gyerekeiket, vagy azt, hogy a gyermekük felértékelődik, ha többet tud, tehát nem szabad megelégedni az alapiskolával. Az elit nem szakbarbár: amellett, hogy saját területén kitűnő szakember, feladata, hogy a közösségnek, amelyből kiemelkedett, visszaadjon valamit, segítsen kialakítani egy kulturált társadalmat. Egy példa: központi kérdéssé vált, hogyan lehet minél gyorsabban meggazdagodni. Az elit felelőssége, hogy segítsen kialakítani az emberekben egy normális értékrendet, amely hosszabb távon az egészséges társadalmi viszonyokat is meghatározza.

Ha jól értem, az ön meghatározása szerint az elitet a képességein, tudásán kívül a társadalmi szerepvállalása teszi elitté. De kiből lesz az elit tagja?

Minden tehetséges embernek lehetősége van erre. A tehetségen kívül szüksége van kitartásra, az önzés visszaszorítására. Aki önző, nem igazán válik elitjévé a társadalomnak. Azt is szokták mondani, hogy elitté azok válnak, akiknek megfelelő feltételeik vannak. Ezzel én nem tudok egyetérteni. Sok olyan embert ismerek, aki nagyon göröngyös utat járt be, mégis az elit részévé vált, mert rengeteg dolgot jobban meg tudott érteni, mint azok, akik mindent készen kaptak. Abban, aki tehetséges, de mindenért meg kell küzdenie, kialakul a kreatív problémamegoldás képessége. A kreativitás szintén egy alapfeltétel, csakúgy, mint a közösségben gondolkodás képessége. Gondoljuk végig, ki tartozott az elithez: Fermi vagy Szilárd Leó? Szerintem az utóbbi inkább, mert nemcsak azon gondolkodott, hogyan lehet megcsinálni az atombombát, hanem a probléma kapcsán felmerülő lelkiismereti kérdéseken is.

Bizonyára ön is tapasztalta már, hogy maga a kifejezés – elit, elitképzés – sokakban visszatetszést kelt; mondhatnánk: a plebejus virtus kinyitja a bicskát az ember zsebében.

Az emberekben két dolog nagyon erősen dolgozik: a hiúság és a féltékenység. Zavar, ha másoknak sikerül. Az emberek zöme borzasztóan nehezen viseli el, ha valaki közülük való kiugrott. Másrészt negyven éven át azt próbálták belénk sulykolni, hogy az egyénnek nincs szerepe a társadalom fejlődésében. Az orosz típusú szocializmusban falanszterrendszer uralkodott, a legegyszerűbb volt azt mondani, hogy mindannyian egyformák vagytok, az nem jó, veszélyes, ha valaki ki akar emelkedni. Sokan azt hiszik, amikor elitről beszélünk, valamiféle nagyvállalkozói rétegre gondolunk, amely majd a szlovákiai magyar társadalom fölött fog basáskodni. Természetesen van gazdasági elit, de abba sem a basák tartoznak, hanem azok, akik fejleszteni is igyekeznek. Azt is tudni kell, hogy nem az elit a társadalom azon rétege, amelyik a legjobban él.

Mennyiben speciális a szlovákiai magyar elit küldetése?

A szlovákiai magyarságnak olyan elitre van szüksége, amely ebből a közösségből nőtt ki, megvan vele a kapcsolata, s nem azért válik elitté, mert úgy érzi, hogy itt uralkodnia kell – nincs is mi felett. A kapcsolatrendszerének ugyanakkor meg kell lennie az összmagyar és a szlovák közösséggel is. Ebben speciális a feladata: kötelessége meggyőzni a szlovákokat arról, hogy a szlovákiai magyarság semmivel sem alsóbbrendű a többségi nemzetnél, valamint hogy a kisebbség nem ellensége a többségnek. Tehát a kisebbségi elitnek a többség felé is sugároznia kell a maga példájával, értékrendjével.

Milyen szerepet játszhat e téren a Selye Kollégium?

A szlovákiai magyarságnak szinte teljesen hiányzik egy rétege, amely pedig meghatározhatja a következő generációk szellemi fejlődését. A kollégiumba évente körülbelül 15 diákot veszünk fel, akik három éven át kapnak anyagi támogatást, tehát ha teljes a kollégium, 45–50 tagja van. Egyetemistaként nem kell munkát vállalniuk, a szabadidejüket tanulással, a tudományos kutatással tölthetik. Az is célunk volt, hogy mozgósítsuk a meglévő belső erőinket, a szlovákiai magyar egyetemi tanárokat, tudósokat bevonjuk a képzésbe. Minden diáknak van egy tutora, aki figyel az egyetemi eredményeire, ha kell, segíti, megismerteti vele a tudományos munka módszerét, bevonja kutatásaiba. Eredményes a rendszer: minden egyetemista diákunk bekerült a doktori képzésbe, a doktoranduszok pedig befejezték tudományos képzésüket. Nem csak tudást, gyakorlatot szereztek, hanem közösségi hátteret is.

A kollégium diákjait nem fenyegeti az agyelszívás?

A kollégium egyik alapvető küldetése, hogy azokat a fiatalokat karolja fel, akik itthon tanulnak, s minden valószínűség szerint itt is maradnak. Nagy a valószínűsége ugyanis, hogy a külföldön tanuló diák nem tér haza; ez az az időszak ugyanis, amikor szerelmek szövődnek, házasságok kötődnek. Pillanatnyilag persze nehéz megmondani, hogy a mi kollégistáink közül a megnyíló lehetőségeket mérlegelve hányan választják majd a maradást, hányan a távozást, de nagyobb a valószínűsége a maradásuknak, mint a külföldön tanulók hazatérésének.

Mikor mondhatjuk majd el, hogy nagyjából megvan a szlovákiai magyarság képzett, társadalmi szerepet is vállalni kész rétege?

Amíg nem leszünk EU-tagok, a szlovákiai magyarság célja az kell legyen, hogy a felsőfokú végzettségűek aránya elérje a szlovákiai átlagot. A csatlakozás után már az európai átlag lesz mérvadó. Úgy vélem, egy generációnyi idő alatt behozhatjuk lemaradásunkat. Ellenkező esetben nem tudunk elhelyezkedni azon a piacon, amelyből élnünk kell majd.