Távoli a teljes hivatali kétnyelvűség

Decemberben került tárcaközi egyeztetésre a kisebbséginyelvhasználatról szóló kormányhivatali jelentés, mely kétévente dolgozza fel a nyelvhasználat állapotát az országban. A jelentésből kiderül, az önkormányzatok nagyon gyakran nem élnek azokkal a lehetőségekkel, melyeket biztosít számukra a kisebbséginyelv-törvény, és kiemelkedően sok esetben az előírt dolgokat sem tartják be. Maguk az önkormányzatok kapacitásgondokra és pénzhiányra panaszkodnak. Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos azonban úgy gondolja, ezen a területen nem az államra kell várniuk.

Az állam ugyanis nem fog forrásokat adni a teljes hivatali kétnyelvűség biztosítására az önkormányzatoknak, erre maguknak kell megtalálniuk a forrásokat – ám szerinte például a kétnyelvű táblák kihelyezése nem ró olyan elviselhetetlen anyagi terhet a városokra és falvakra, mint például a kétnyelvű adminisztráció.

A kormánybiztos szerint a jelenlegi helyzet több évtizedes lemaradás eredménye, melyen lépésről lépésre igyekeznek enyhíteni. Véleménye szerint a kétnyelvűség terén az elsődleges feladat az, hogy legyen egy közös cél, ami oda vezet, hogy a jövőben mindenki számára természetes legyen, hogy biztosított az egyes hivatalok kétnyelvűsége. „Az én célom a vizuális kétnyelvűség legmagasabb fokú biztosítása, ez ugyanis egy biztos pont. Ráadásul nem követel meg akkora anyagi befektetést, mint mondjuk az írásbeli kétnyelvűség” – mondta lapunknak.

A kormánybiztos szerint újdonság, hogy az eddigi nyelvhasználati jelentéseket a kormány csupán tudomásul vette, most már azonban jóváhagyja, és feladatokat is kiszab. A kormányhivatal és a kisebbségi biztos feladata lesz például, hogy készítsen módszertani útmutatót a kisebbséginyelv-használati törvény végrehajtásáról az államigazgatási és egyéb szervek számára, és hozzon létre egy tárcaközi munkacsoportot a nyelvi jogok elemzése céljából. A nyelvi jogok használata terén ugyanis a hivatalok nagyon bizonytalanok, a metodikai útmutatóval pedig biztosítani akarják, hogyan kell használni a kisebbséginyelv-használati törvényt, és tisztázzák a félreértéseket. 

A nyelvhasználati jelentésből kiderül, az önkormányzatok és a hivatalok gyakran a kisebbséginyelv-törvényből adódóan kötelező dolgoknak sem tesznek eleget, a lehetőségekkel pedig szintén kevesen élnek.

A felmérés eredményei szerint több mint 1700 szankcionálható törvénysértés történhetett. Elsősorban olyan esetekről van szó, mikor nem tájékoztatták a lakosságot arról, hogy szóban és írásban is kommunikálhatnak a hivatallal. Még többször fordult elő, hogy hiányoztak a kétnyelvű, veszélyre figyelmeztető táblák a hivatalokban.

A nem szankcionálható törvénysértések közül a legtöbb a közérdekű információk kétnyelvű közzétételével volt kapcsolatos a községi hivatalok hirdetőtábláin, illetve a honlapjukon. A lehetőségként szereplő nyelvi jogok terén egyes helyeken pedig óriási a lemaradás, nagyon sok önkormányzat például nem helyez ki kétnyelvű utcanévtáblákat, nem vezeti a település krónikáját és jegyzőkönyveket a kisebbség nyelvén, és nem ad ki kétnyelvű általános érvényű rendeleteket. Az önkormányzatok szerint ugyanakkor ezen a téren komoly forrás-, háttér- és munkaerőhiánnyal küzdenek a nagyobb települések is, és kompromisszumokra kényszerülnek.

Keszegh Béla, Komárom alpolgármestere szerint kis lépésekkel kell felzárkózni, a teljes és tökéletes, automatikus hivatali kétnyelvűség ugyanis egyelőre hatalmas terheket róna az önkormányzatok hivatalaira.

„Erre ugyanis nincs kapacitásuk” – magyarázza Keszegh Béla. Kérésre igyekeznek mindent kétnyelvűen teljesíteni. Például a testületi ülések jegyzőkönyveinek lefordítása nagyon drága és időigényes lenne, a napi adminisztráció vezetése automatikusan két nyelven pedig szintén kivitelezhetetlennek tűnik. Ráadásul gyakran felmerülnek fordítási gondok is, kevesen vannak, akik garanciát tudnak vállalni arra, hogy az egyes szakkifejezéseket pontosan át tudják ültetni szlovákról magyarra. „Észszerű kompromisszumokat igyekszünk kötni. Amikor valami nagyrészt a fióknak készül, nem erőltetjük a kétnyelvűséget, ám amikor szimbolikus dolgokról van szó, automatikusan kétnyelvűen adjuk ki a dokumentumokat. Ilyen például a szemétdíjról vagy az ingatlanadóról szóló értesítés, mely minden háztartásba kötelezően elmegy – ezek kétnyelvűek” – mondta lapunknak. Elmondása szerint az önkormányzatok számára például kifejezetten hasznos lenne, ha rugalmasabban segítené az állam a szlovák jogi szakterminológia magyarra fordítását, 21. századi módszerekkel.

Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos véleménye szerint a helyzeten egy megfelelő szaktudással rendelkező hivatalnokréteg képzése is segíthetne. Nyitrán létezik már kétnyelvű ügyviteli képzés, ezt a kormánybiztos szerint segíteni kell. Bukovszky emellett a jelenlegi hivatalnokok továbbképzését is nagyon fontosnak nevezte. (fm)