Rimaszombat
Rimaszombatban, ebben a huszonötezres gömöri kisvárosban, ahol a hivatalos adatok szerint a magyarság számaránya 35-40 százalék közt mozog, sajnos az üzleteken, hivatalokon, közületeken alig 15-20 százalékban vannak csak kiírva magyarul is a megnevezések.
Elszomorító helyzet.
Szlovákiában – nem csak szlovákul
Rimaszombatban, ebben a huszonötezres gömöri kisvárosban, ahol a hivatalos adatok szerint a magyarság számaránya 35-40 százalék közt mozog, sajnos az üzleteken, hivatalokon, közületeken alig 15-20 százalékban vannak csak kiírva magyarul is a megnevezések.
Elszomorító helyzet. A legnagyobb baj az, hogy több helyen a magyar tulajdonos sem érzi szívügyének, kötelességének kiírni magyarul is a megnevezést.
Ennyire félünk, sajnáljuk a pénzt vagy csak egyszerűen közömbösek, hanyagok vagyunk? Hol vannak választott képviselőink, politikusaink, miért nem emelik föl szavukat ez ügyben? Miért nem írnak erről az újságban, miért nem rendeznek fórumokat, miért nem teszik szóvá megfelelő helyen ezeket a hiányosságokat? Meganynyi kérdés merül fel az emberben. Az írott szó nagyon fontos, hogy lássák, jelen vagyunk, élünk jogainkkal, ami minket megillet, kihasználjuk a lehetőségeinket. Sajnos, nem így van. A hivatalok egy részében ki van írva, legalább a főbb helyeken, magyarul is, például a városházán, illetve a járási hivatalban. Az ajtókon viszont már nincs kiírva két nyelven... A postán, a közegészségügyi állomáson, a buszállomáson teljesen hiányzik a kétnyelvűség, a kórházban csak részben van meg. Az állategészségügyi központban ki van írva, s az adóhivatalban is, viszont a sportközpontban, fogászati rendelőkben, művelődési házban nem érvényesül a kétnyelvűség. A nagy hirdetőtáblák, városi információs táblák egynyelvűek, az utcanevek kétnyelvűek. Az ifjúsági szabadidőközpontban nem találunk magyar feliratot... A Fő utcán található harminc üzlet, közület felirata közül négy magyar nyelvű is, a Fő téren szintén csak öt magyar megnevezést találunk. A másik főutcán sem vidámabb a helyzet, a magyar könyvesbolton és a magyar bort áruló üzleten kívül csupán a kínai tulajdonban lévő cipőboltos találta fontosnak magyar nyelven is megjelölni az üzletét. Magáért beszél ez az áldatlan, elkeserítő helyzet. „Mélyedjetek el magyarságotokban. Minden magyar felelős minden magyarért.” Jó volna, ha gróf Teleki Pál szavait minden gömöri magyar magáénak érezné – 2004-ben is. (Vörös Attila)
Királyhelmec
Bodrogköz központjában, Királyhelmecen jól kiépített boltok, szolgáltatások, étkezési és szálláslehetőségek várják az idelátogatókat. Az ún. üzletsoron, azaz a Fő utcán végighaladva alig találunk olyan táblát, amely nem két nyelven hirdetné a különféle szolgáltatásokat. A városban – melynek 8031 lakosa közül 77 százalék vallja magát magyarnak – természetesek a magyar nyelvű táblák. A határ közelsége miatt a várost sok magyarországi is felkeresi, ők a magyar feliratok miatt akár otthon is érezhetik magukat, mivel azonban a szlovák feliratok sem hiányoznak, látogatóink érzékelik, hogy Szlovákiában vannak. A feliratok között vannak igen frappánsak, de sajnos hibásak is (ez olykor mind a magyar, mind pedig a szlovák nyelvű feliratra érvényes), mindezek ellenére Királyhelmec ösztönző példát jelenthet a magyar nyelvű feliratok tekintetében.
A rimaszombati képek Vörös Attila, a királyhelmeci képek Erdélyi Claudia felvételei
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.