Szlovákia behozta a lemaradást

Erre inni kell! Jozef Migaš házelnök és A. Nagy László képviselő gratulál Pavel Kandráčnak (balról) Az emberi jogok védelme elengedhetetlen feltétele az uniós csatlakozásnak és a demokratikus struktúrákba való beilleszkedésnek. Európában már csak Fehéroroszországban nincs ombudsman.

Az első ombudsmant Svédországban választották 1809-ben, és az intézmény létrehozását az iszlám jogrendszer jelentősen befolyásolta. XII. Károly svéd király ugyanis néhány évig Törökországban élt száműzetésben, ahol megismerkedett az államigazgatás ellenőrzési rendszerével és az igazságügyi kancellárhoz benyújtott panaszok kivizsgálási módjával. Mindez az iszlámban már a 7. századtól, II. Omar kalifa uralkodásától létezett.

A 20. század közepéig Svédországon kívül csak Finnországban hozták létre (1919-ben) az emberjogi biztos hivatalát, csak a múlt század felétől, de főleg a kilencvenes évektől „szaporodtak el“ a jogvédő intézmények. Jelenleg több mint száz ombudsmanjellegű intézmény működik a világon.

Szlovákiában az emberi jogok védelmezőjéről szóló törvény elfogadását tízéves küzdelem előzte meg. Vladimír Mečiar kormánya hallani sem akart róla. 1998-ban a Magyar Koalíció Pártjának javaslatára az ombudsmani intézmény szükségessége a kormányprogramban is megfogalmazódott. Az emberjogi biztos intézménye az alkotmányba is bekerült. A vonatkozó kormányhatározat szerint az alkotmánymódosítás elfogadásától számított négy hónapon belül Csáky Pál és Ľubomír Fogaš miniszterelnök-helyetteseknek kellett kidolgozniuk az ombudsmantörvény tervezetét. A tavaly év végén elfogadott normával – Csáky Pál szerint – elégedettek lehetünk, a nemzetközi összehasonlítások során is megállja a helyét.