Szilánkok

SZÁVAI ATTILA

Cigányasszony egy városi rendezvény előtt: Szávai úr, maga evvel a névvel meg a művészetével nem zsidó véletlenül? Megnyugtattam, hogy vallást, felekezetet, Istent nem véletlenül talál az ember.

u u u

Kerékpározás előtt ösztönösen bekészítek hátizsákomba mindenfélét, többek közt a személyi igazolványomat is. Nem azért, mert igazoltatnának a rendőrök, hanem mert ha esetleg történik valami útközben, legyen, ami igazol. És mi fog igazolni az életúton? Könyveim? Talán. De talán nagyobb eséllyel az a világ, melyről álmodom és ami talán él, létezik valahol. Talán valahol éppen most álmodik erről a világról egy angyal (hagyjál), túl az emberi lehetőségeken és szférákon.

u u u

Húsvét hétfő. Reggel Z.-vel átkocsizunk Nőtincsre, anyai nagyanyánkhoz. Mami jóval túl a nyolcvanon, nehezen jár, akár az esti felhők alkonyatban. Házbéli közlekedését kék színű járókeret segíti, egyébiránt a humora kitűnő, eredeti. Búcsúzáskor rámutatok a járókeretre, és azt mondom maminak, vigyázz magadra. Életem keretje.

De nem lehet örökké metaforálni. Egyáltalán, nem lehet egy életen át keresni, kutatni. Csak annyit érdemes, amennyit az őzek keresnek a fák között. Mégis boldogok.

u u u

Nőtincsre indulás előtt, miközben Z.-t vártam az utcán, találkoztam B.-el. B. betegesen militarista gimnazista. Hirtelen nemzeti érzelmektől fűtött teakályha, amit úgy használnak, hogy közben virágokkal díszítik. Nem tudom pontosan, mi játszódhat le B. lelkében, mirigyeiben, vénáiban, lábszagában és társadalmi szerepében, mikor kedves húsvét hétfői köszönésem nem fogadva masírozza össze a várost. Jelmezország, hungarohacuka. A pontosság kedvéért, B.-n, a következők láthatóak az Úr 2009. évében húsvétkor: katonai gyakorló, suvickolt rámás csizma, Bocskai-fejfedő kakastollakkal (hobbicsendőr), szíve magasságában valószínűleg trafikban vásárolt kitüntetések, rangjelzések, jelvények. Lassan halkul a csörömpölés, ahogy némán, fejleszegve elhalad mellettem.

u u u

Ismét Bánk, a tó hűs szaga. A parton középkorú nő sétál kislányával. A gyermek felhúzott szemöldökkel kérdi anyját, vajon Isten szingli volt-e, mikor teremtette a világot. Merthogy nem említette a biblia, hogy lett volna valakije. Városi kérdés városi gyerektől. Néhány évvel ezelőtt írtam valamelyik országos lapba, hogy mikor Isten az őzeket teremtette, talán valami túlvilági, szép arcú, hosszú ruhás nőnek udvarolt, azért sikerültek ilyen szépekre ezek a derék állatok.