Szegényen, mégis erős hittel

A tetten érhető időhúzás kapcsán akár rosszindulatot is felfedezhetnénk az Akkreditációs Bizottság munkájábanA szerző felvételeTanévnyitó beszédéből kiderült, hogy az akadémián végzett munkából nem lehet megélni, családot fenntartani. Miképpen oldja ezt meg Ön és a többi oktató?

Mindannyian szolgálunk valahol. Én a réte–boldogfai gyülekezetben vagyok lelkipásztor, és a szenci gyülekezetben is én végzem a szolgálatot. A Prágai Teológiai Főiskolán tanítottam, de a megalakulásig szolgálatot kellett vállalnom. Három gyermekem van, már felnőttek, nem szorulnak az anyagi segítségemre. A gyülekezeti szolgálat mellett hetente két-három napot töltök Komáromban, tanítok és végzem a dékáni teendőket.

Számomra megrendítő volt tanévnyitó beszéde abban az értelemben, hogy szó szerint fillérekből tartanak fenn egy magyar felsőoktatási intézményt.

Nem egyszerű feladat, de az eltelt tíz év alatt annyira megszoktuk a nyomorúságot, hogy már rendkívülinek sem tekintjük. Az alapprobléma, hogy nem kapunk állami támogatást, ennek híján pedig lehetetlenség tervet készíteni. Tisztelettel megköszönjük és beosztjuk azokat az adományokat, amiket kapunk. Ahhoz, hogy egy teológiai intézet működni tudjon, szükség van alkalmazottakra, tanárokra, biztosítani kell az épületek működőképességét, fűtését, világítását, szükség van irodákra, berendezésekre, számítógépekre, szerény béralapra. Mi ezt megbízható pénzügyi háttér nélkül, számos eseten ad hoc módon rendezzük, de rendezzük, mert az oktató kollégákkal együtt úgy véljük, hogy fontos, amit csinálunk, hogy eredményes a munkánk, hogy szükség van rá, s hisszük, hogy a türelmünk meghozza azt az eredményt, amelyet célul tűztünk ki magunk elé.

Megnevezné ezt a célt?

Nem titok, hiszen napirenden van. Az a vágyunk, hogy a Calvin János Teológiai Akadémia egy egyetem karává váljék.

Politikusok szájából, sajtóértesülésekből különféle, olykor egymásnak ellentmondó híreket kapunk a Selye János Egyetemmel kapcsolatban, Ön milyen értesülésekkel rendelkezik?

Az Akkreditációs Bizottság 2003. október 1-jén akkreditálta a teológiai kart, ezzel párhuzamosan javasolta a kormánynak az egyetem létrehozását. Az egyetem tehát egy karral, a teológiával indulhatna, a másik két kart, a pedagógiait és a közgazdaságit még nem akkreditálták. Noha a bizottság bejelentette, hogy az egyetemalapításra benyújtott tervezet elfogadható és megalapozott, nekem úgy tűnik, hogy az Akkreditácós Bizottság egyes tagjai a mai napig nem ismerkedtek meg vele, ezért nyilatkoznak általánosságokban. Jóhiszeműek vagyunk, bár a tetten érhető időhúzás kapcsán akár rosszindulatot is felfedezhetnénk a bizottság munkájában.

Arra gondol, hogy hiányzik a politikai akarat?

Nehéz ezt eldönteni, hiszen az egyetem megalapítása része a kormányprogramnak, ugyanakkor szakmailag az egyetemalapítás létjogosultságát nehéz megkérdőjelezni. Mindenképpen politikai döntés születik, különösen, ha arra gondolunk, hogy az Akkreditációs Bizottság nem emelt szakmai kifogásokat. Azt természetesen nem zárhatjuk ki, hogy bizonyos politikai körök hatással lehetnek erre a szakmai bizottságra. Ma már tudjuk, hogy a parlament oktatásügyi bizottságában a javaslat átment, annak ellenére, hogy a jelenlévő maticások jelentős obstrukcióval próbálkoztak.

Az egyetemalapítás egy hosszú küszködés végét jelenti majd?

A Szlovákiában működő egyetemek részéről irányunkban nem mutatkozott fogadókészség. Nyitra például 9 éve keményen ellenáll, a Koménius egyetem azzal hárított el bennünket, hogy már két teológiai karral rendelkezik, harmadikat nem bírna el. Tárgyaltunk a nagyszombati egyetemmel is, érdeklődést is mutattak irányunkba, de valahonnan valaki közbeszólt, hogy minket ne. A kassai Šafárik Egyetem részéről nagy volt a fogadókészség, szóban szinte mindenben megegyeztünk, amikor viszont az írásbeli rögzítésre került volna sor, egyszerre elzárkóztak, tehát újra bebizonyosodott, hogy erős emberek figyelik a mi tevékenységünket. Mostanra a helyzetünk változott, s jelentős előrelépés, hogy a teológiát az Akkreditációs Bizottság elfogadta. Figyelembe kellene vennie azt a tényt, hogy Szlovákiában 110 ezer református él, akik adófizetők, s az ő adójukból el lehetne különíteni azt a 10 millió koronát, ami működésünkhöz szükséges.

Ekkora összegre lenne szükség a kar fenntartására?

Két éve szólított fel bennünket az oktatásügyi minisztérium, hogy dolgozzunk ki egy öt éves költségvetést. Az infláció figyelembevételével nagyjából 10 millió koronára lenne szükségünk ahhoz, hogy méltányosan működtessük az intézetet. A kormányhivataltól egyébként most kaptunk támogatást épületeink felújítására.

Milyen a felvidéki református gyülekezetek lelkészi ellátottsága, vannak lelkipásztorok nélküli egyházközségek?

Még nincs mindenütt lelkész, de már korántsem olyan nagy a hiány, mint tíz-tizenöt éve. Ugyanakkor még ma is vannak faluk, például Gömörben, Barsban, ahol egy lelkipásztor három-négy gyülekezetben is szolgál.

A szlovákiai történések alapján kimondható, hogy az állam különbséget tesz a katolikus és a többi feleket között?

Nem különbségtételről beszélnék, inkább úgy fogalmaznék, hogy nem vesznek figyelembe bennünket. Nem csupán azért, mert Szlovákia lakosságának kicsiny hányadát képezzük, hanem vélhetően azért, mert a reformátusok mindannyian magyarok, ami ellenérzéseket válthat ki a nemzetállamot képviselők körében. Ebből adódóan nem tekinthetjük véletlennek és nem csodálkozhatunk rajta, hogy a református egyháznak még mindig nincs az állam által fenntartott és finanszírozott teológiája.

A jelenlegi körülmények között milyen lehetőségeket tudnak biztosítani az itt tanuló hallgatóknak?

Nagyon jó kapcsolatokat tartunk fenn különböző nyugat-európai egyetemek teológiai karaival, Ausztráliától Hollandiáig, s ezek az egyetemek vállalnak a mi hallgatónk közül egy-egy diákot oly módon, hogy az oktatás idején az ő ösztöndíjasaként tanulhatnak. Például, most jött haza egy diákunk, aki négy éve végzett, majd egy évet a skóciai Aberdeenben tanult, végül Oxfordban szerzett magiszteri titulust. Elmondhatom azt is, hogy az itthon tanulóknak is mindmáig be tudtunk biztosítani mindent, van kollégiumunk, új könyvtárunk, menzánk, biztosított az oktatás is, persze egészen másként működhetnénk egy egyetem keretén belül. A jelenlegi működésünket zömében a külföldi testvéregyházak segélyei biztosítják, természetesen azt sem hallgatom el, hogy a könyvtár építkezésére a szlovák kormánytól is kaptunk 1,3 millió koronát. Kellő mennyiségű számítógéppel és internetes hálózattal is rendelkezünk, tehát ha közel sem nyugat-európai környezetet és színvonalat, de a hallgatóinknak tisztességes körülményeket tudunk biztosítani, megkülönböztetett köszönettel a komáromi református gyülekezetnek, amely épületeit szinte ingyen biztosítja az akadémia számára.

Ha az egyetem megalakul, átköltöznek a Komáromi Erődbe?

Ha egy karral alakulna meg, akkor is át kellene költöznünk, mert egyrészt a kijelölt helyek fogadóképes állapotban vannak, másrészt pedig ha a helyszínen egyetemi karként vagyunk jelen, azután már kínos lenne a döntéshozóknak úgy módosítani egy határozatot, hogy annak nemzetközi színtéren ne legyen visszhangja.