Száz nap múlva szavazunk

Száz nappal a független Szlovákia történetének hetedik parlamenti választása előtt semmi nem fenyegeti a Smer győzelmét. A választási kampány témáit is az egyedüli kormánypárt határozza meg, és Ficóék reagálnak a leghatékonyabban az eseményekre.

Szociális után menekültkampány

Száz napja maradt az ellenzéknek, hogy összeszedje magát, ha meg akarja szorongatni Robert Ficót és pártját, a Smert. Egyelőre azonban úgy tűnik, a választásokig nem lehet különösebb változásra számítani. A Smer nemcsak azért határozza meg a kampányt, mert kormánypártként irányíthatja a politikai témákat, hanem azért is, mert egyszerű és naprakész válaszokat szolgáltat az aktuális kérdésekre.

Fico szociális témákkal kezdett kampányolni, szociális csomagjainak intézkedéseit folyamatosan pipálgatja ki, ám gyorsan reagált a világpolitikai eseményekre is, amikor pártja szlogenjét „Az emberekért dolgozunk”-at a „Megvédjük Szlovákiát”-ra változtatta. Fico ma elsősorban azzal akar hatni az emberekre, hogy garantálja biztonságukat, ennek kapcsán gyorsított eljárásban kívánják elfogadtatni a parlamentben azt a terrorizmusellenes törvénycsomagot is, amelyről tegnapelőtt döntött a szlovák Biztonsági Tanács.

Elaludt az ellenzék

Kevésbé bizonyultak rugalmasnak az ellenzéki pártok, amelyek közül több egyelőre alig láttatta magát. Már a hivatalos kampány megkezdése előtt elborították az országot a Sieť óriásplakátjai, és a Híd is masszív plakátkampányba kezdett, ám olyan témákat nem tudtak behozni a közbeszédbe, amelyek fenyegették volna a Smer fölényét. A vajkai komp körüli botrány ugyan fontos témává léphetett volna elő, ám az időközben lezajlott párizsi terrortámadások ismét a terrorizmust állították a figyelem középpontjába.

A terrorizmus mellett a migráció lehet a kampány egyik fő témája, amelyet szintén elsősorban a Smer lovagol meg, bár ebben a kérdésben aktív az MKP is, amely petíciót indított a menekültek szétosztását szabályozó kvótaalapú rendezés ellen. Az ellenzék nem túl sikeres az olyan témák előtérbe állításával sem, mint az egészségügyben történt botrányok (a pöstyéni CT-vásárlás, a nővérek tömeges felmondásai), az informatizációs folyamat sikertelensége (százmilliókat költött az állam egy projektre, amely nem könnyíti meg a hétköznapjainkat) vagy az uniós alapok lehívása terén tapasztalható gyenge teljesítmény.